Két zsák búza

Fehér József, v, 03/03/2013 - 00:02

Nyakunkba szakadt a nyár. A hőség valósággal megült a tanyák fölött, mintha örökös vendég lenne. Az égen hiába gyülekeztek a felhők, szétfoszlottak, mint az agyonhasznált ruha. Be is érett hamar a búza. Zizegve verődtek össze a kalászok, ha végighullámzott a táblán  a forró szél.

- Aratni kéne… - mondta gondterhelten apám, s a szomszédok rábólintottak. A letépett kalászokból anélkül szóródott ki a mag, hogy tenyerükben összedörzsölték volna. Összefogtak hát és nekiláttak az aratásnak. Lendült a kasza, hajlott a marokszedő asszonyok dereka, és gyűltek a tarlón a kévekeresztek. Amikor már mindenkiével végeztek, kocsiba fogtak, majd felrakták a kereszteket és a tanyák közelében  asztagot emeltek belőle. A kazlak mellé hordókba vizet készítettek, hogy legyen mivel oltani, ha netán tűz ütne ki. Amíg a cséplőgépesek meg nem érkeztek, apám is kinn aludt az asztagnál, az esti széllel takarózva.

Mi, gyerekek meg naponta hoztuk a híreket: hol, merre tartanak már a gépesek… Most Némethéknél vannak, holnap Turdáéknál lesznek…, utána mi következünk.

Harmadnap feltűnt a gép a határban. Hatalmas traktor vontatta. Szuszogva-vánszorogva közeledett a dűlőn a tanya felé. Örömünkben elébe szaladtunk és tátott szájjal bámultuk a masina-óriást. Fáradt, poros emberek ültek a tetején (férfiak, asszonyok egyaránt), lehettek vagy nyolcan-tízen, éppen reggeliztek.

- Fő-e már az ebéd? – kacsintott le egy nagybajuszú tréfálkozva.

- Fő hát! – vágtuk rá, nehogy meggondolják magukat és máshová menjenek el csépelni. Már szaladtunk is befelé.

- Itt vannak, megjöttek!.. -  kiáltoztuk. Addigra néhány szomszéd is megérkezett - hogy segítsenek „etetni” a gépet.

Lassan beállt a traktor az asztag mellé. Az emberek lekászálódtak, majd elfoglalták megszokott helyüket a zúgva-zörögve beinduló cséplőgép körül. Apámék az asztagról adogatták a kévéket. A gép pedig, mint egy hatalmas szöcske, rázkódva falni kezdte. Szállt a por, a törek és a polyva, s a rekkenő melegben megtapadt az emberek izzadt hátán, homlokán. A zsákokba apránként szóródott a szem. Miután egy-egy zsák megtelt, két keménykötésű férfi bekötötte és vállon a tanya előterébe hordta. A többi a szalmát rakta kazalba vagy incselkedve, huncutkodva segített az asszonyoknak a polyvahordásban.

Még le sem ment  a nap, már el is készültek a csépléssel. Számolgatta apám a teli zsákokat, külön rakva a gépesek részét, és külön az államét, amit majd be kell szolgáltatnia. Néhány zsáknyi volt csak a maradék. Abból aligha tud vetni. Vetni pedig kell! Utasítás van rá… Akkor pedig éhezni fog a család.

- Legalább két zsákkal hagyjanak itt … - kérlelte a gépeseket. – Vagy kevesebbet írjanak fel a listára…

Döbbent csend volt rá a válasz. Hiszen ez lehetetlen! Börtön járna érte. Nincs emberfia, aki megmerné kockáztatni. A nagybajuszú ekkor hirtelen előállt:

- Ugye erős ember maga, Józsi bátyám?

- Akár három zsákkal is elvinnék a vállamon…

- Ha a fogával felemel egymás után két zsák búzát…, a magáé!

- Ez legalább olyan lehetetlen ajánlat volt, mint az előbb az apámé. Képtelenség megtenni! Apám a bajuszosra nézett, az biztatóan visszanézett rá.

- Ne!.. – kiáltotta aggódva anyám. - Józsi, ne!

De apám lehajolt és fogai közé igazította a zsák száját. Az erek, az izmok kidagadtak a nyakán. Lassan felemelkedett, majd egy lépést tett jobbra és leengedte a zsákot. Ezután megrázta a fejét, kifújta magát, megmozgatta a vállait  és a következő zsákhoz lépett. Néma csend kísérte minden mozdulatát. Anyám már csak akkor mert odanézni, amikor apámat megtapsolták a gépesek.

- Mehetünk, emberek! – szólt a nagybajuszú a többieknek.

- …És a búzám?! – kiáltotta kifulladva apám.

- Értse meg, nem tehetem!..

- Gazemberek! – ordította, és a vasvilla után nyúlt a keze.

Nagyapám fogta le.

- Hagyd, fiam! Megtanuhattuk már, hogy mindenki bolondot csinálhat a szegényből…

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap