Kéz kezet mosott

Kenessey Csaba, v, 10/30/2011 - 02:51

 

 
 

 

Aggodalom és reménység 1990 - 1998

Folytatás
       

 

Megjelent az Új Magyarországban 1994-ben

Az elmúlt évtizedekben a nevelésben, a magyarságtudat ébrentartásában és  nemzeti értékeink megőrzésében nagy hiányosságok mutatkoznak. A hatalom az erkölcsök tudatos lerombolásával igyekezett az egész társadalmat korrumpálni. Ennek eléréséhez különféle eszközöket alkalmaztak, a megfélemlítéstől a meghurcolásig, a megélhetéshez szükséges előfeltételek megteremtését biztosító "együttműködésig" mind megtalálhatók. A társadalom erkölcsi mércék, értékrendek hiányában lassan mindezt természetesnek vette és az egészséges ellenállást feladva, tudata megszűnt cselekedeteit ellenőrizni. Ezáltal vált a hatalomnak megfelelő, behódolt, nem lázadó képlékeny masszává.

 

A hatalom meg volt az eredménnyel elégedve. A látszólagos nyugalom jutalmaként kaphatott a polgár háromévente 80 dollárt és ezzel a látszatszabadsággal nekiindulhatott a nagyvilágnak, baráttól-barátig, rokontól-rokonig vándorolva.

 

A nevelők sem törődtek az új nemzedék megfelelő felkészítésével, egyedüli feladatuknak az oktatást tekintették, minden kritikát mellőzve végezték munkájukat. A szülők sem tudták, vagy akarták a gyermekeiket ebből az állapotból felrázni, hisz a cél a Trabant, vagy később a Zsiguli megvásárlása volt, ezt tartották fontosabb feladatnak, mintsem gyermekeikkel megismertetni a valós helyzetet. Az 56 utáni nemzedék még szüleitől sem hallott erről a történelmi eseményről, mert attól féltek, hogy gyermekeik valahol másoknak is elmondják. Ennek pedig, okulva a megtorláson, komoly következményei lehettek volna. Az ország lelke, mint egy disznó a meleg pocsolyában hemperegve, élvezettel tűrte a posványban való létet. Kéz kezet mos lett a jelszó. Ebben az időben nyilvánította a hatalom kultúra-nacsalnikja Aczél György a "nemzeti színezetű" kultúrát "ködös fogalomnak" és minden olyan embert, aki ebbe az irányba akart valamit tenni, ahol tudta megbüntette.  A hatalom a határokon kívüli magyarságot teljes mértékben kiszolgáltatta az intoleráns, magyargyűlölő felfogású környezetüknek. Ebben az időben a magyarságtudat, a magyar identitás ápolása a határokon kívülre, a kisebbségben élő magyarságra korlátozódott. Azokat a gondolkodókat, írókat, akik ezen káros kihatású áramlatok ellen fellázadtak, a hatalom minden rendelkezésre álló  eszközével megbüntette.

 

A mai Magyarországon, az előbbi évtizedek politikája eredményeként az egész társadalomban elfásultság, érdektelenség mutatkozik. Nem tudatosodott az emberekben az, hogy egy nép, egy nemzet vagyunk, amelyik évszázadokon keresztül csak azért tudott a különböző külső behatásoknak, leigázásnak, megszállásoknak ellenállni, mert volt magyarságtudata. Az egészséges erkölcsi felfogás hatására az országunkba betelepült különböző népcsoportokat az akkori társadalom képes volt befogadni, a nemzetbe integrálni. Így váltak a sváb, bolgár vagy más települések az ország szerves részévé, minden etnikai vagy kulturális feszültség keletkezése nélkül. Egy ilyen fokú toleranciára csak egy önmagát becsülni tudó, egészséges nemzeti öntudattal rendelkező nép képes.

 

A mai modern világban is, - talán még jobban mint régen, - szüksége van a nemzetnek erre az  öntudatra, mint ahogyan egy sportolónak is csúcsteljesítménye eléréséhez feltétlenül szüksége van arra az érzésre, hogy egy ország színeiben, annak képviselőjeként lép fel majd a dobogóra. A nemzet lelke készteti, ad neki erőt a nagyobb eredmények eléréséhez. A sportoló sportklubja jelvényét büszkén viseli a trikóján, ez ad neki identitást, egy közösséghez való tartozás érzését. Az eredményeket serkenti a sportegylet nagyszámú szurkoló közönsége, ez ad a sportolónak sokszor emberfeletti erőt. A közösség, a sportklub, a nemzet tehát egy erőtöbbletet adó közeg.

 

Ami a sportra jellemző, alkalmazható a gazdasági életre is. Egy gazdasági fellendülést csak egy öntudatos, szorgalmas és becsületes társadalom képes megvalósítani. Ehhez van szükség olyan nevelőkre, akik mindezt átlátva, jó pédával elöljárva, az ország iránti felelősségük teljes tudatában képesek a mai nemzedékben a továbbéléshez és fellendüléshez okvetlenül szükséges egészséges nemzeti öntudatot feléleszteni, párosulva a másság iránti toleranciával. Érdekeltté kell tenni kiskortól kezdve az embereket a politizálás iránt, megértetve velük azt, hogy a demokrácia saját életük irányítására sok lehetőséget nyújt, de ezt a felelősséget kell tudni vállalni is. A felemelkedéshez nem elegendő a mindenkori kormány kritizálása, melyre különösen azok nem hivatottak, akik még arra sem képesek, hogy a szavazásokon részt vegyenek. A lázongás, az elégedetlenség egyedül nem hoz eredményt.

 

Az intolerancia szítása, a tudatos manipuláció, mely mögött mindig valamilyen érdekek húzódnak meg, az országra csak negatív kihatással lehet. Ide tartozik többek között az "urbánus-népi" ellentét, vagy az antiszemitizmus túlfűtött hangoztatása. Csak egy megosztott nép válik tetszés szerint manipulálhatóvá! Magyarországon ma a manipuláció minden változatával találkozhatunk. Megdöbbentő amit gyakran a sajtóban vagy más médiumokban észlelhetünk.

 

Vegyünk példát második hazámtól, az 1956-ban minket befogadó Svájctól, ahol senkinek sem jut eszébe az, hogy ne vallja büszkén, hogy ő igenis svájci. A fennálló politikai ellentéteket meg tudják oldani nagyobb konfliktusok nélkül. Az országban a többnyelvűséget és a sokszínű  kultúrát mint többletértéket kezelik. Svájcban az is természetes, hogy a helységnevek  az ott lakók nyelvén vannak kiírva és a parlamentben  minden képviselőnek joga van saját anyanyelvén felszólalnia. Svájcban is, mint minden országban, van egy kis réteg, amelyik külföldi gyűlölettel telített, történtek ennek megfelelő negatív megnyilatkozások is. Ezek az intoleranciából eredő túlkapások azonban az egész országra, a svájci népre  nem jellemzőek. Ez is hozzá tartozik a nép évszázados hagyományos neveléséből adódó kultúrájához, melynek fontos része az is, hogy az iskolákban már elemi szinttől kezdve tanítják az országban használatos nyelveket. Egymás nyelvét és kultúráját megismerve, azok tisztelete és szeretete által gyűlöletből fakadó konfliktusok fel sem merülhetnek.

 

Az ország fellendülésének tehát a nevelés a kulcsa. Egy egészséges felfogású, kritikus társadalom lesz majd képes az országot ismét oda helyezni, ahol a múltban már volt, ahová hagyományosan tartozik, az európai népek közösségébe. Mindaddig, amíg a társadalom erkölcsileg nem áll szilárd talajon, nem várhatunk el jobb életszínvonalat. Mindez pártállástól független, közös nemzeti érdek. Ha nem vigyázunk, az ország elbalkániasodhat.  Addig kell a nevelésben a továbbjutáshoz okvetlenül szükséges változtatásokat tudatosan megvalósítani, amíg még nem késő. Ez a mai kultúrpolitika egyik és talán legfontosabb feladata. Gondoljuk meg,  ahol nem vetnek el magvakat, ott nem nő a fű sem. Legjobb esetben dudva!

 

 

Magyar Irodalmi Lap

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap