Ki a legfontosabb...

Béres Attila, cs, 09/21/2017 - 00:18

 

 

 

 

 

 

1846. április eleje volt. A csodálatos időben a fák már érezték a tavasz eljövetelét. A pesti utcán a szokásos hétköznapi élet hömpölygött. Kocsisok vitték előkelő utasaikat sietve, árusok kínálták a létező legfrissebb portékáikat, bámészkodó emberek figyelték az előkelő hintók jövését, menését az utcán.

- Mi lesz itt? Kérdezték kíváncsian az utca emberei.

- Bált tartanak?

A gyarapodó kíváncsi járókelők végül a portást kezdték el zaklatni kérdéseikkel.

- Mondja jóember mi lesz itten? Valami bál?

- Dehogy kérem.- jött a válasz.

- Akkor mi? Mondja már meg jóember?

- Balatoni Gőzhajózási Társaság gyűlése.

- Milyen hajózás?  Gőzhajó? Az mi a jófene? Balaton? Mi lesz a Balatonnal? – záporoztak a kérdések.

- Ne kérdezősködjenek már az urak annyit. Itten nagyon fontos emberek tanácskoznak bent, ne zavarják őket. Nézzék az ablak is nyitva van, behallatszik minden hang. Bent hallják majd, hogy maguk itt pörlekednek velem. Úgyhogy vagy táguljanak innen, vagy maradjanak csöndben az urak, és a hölgyek is.

- Jól van, na. – felelték szinte kórusban a bámészkodók.

Bentről ekkor egy ismerős hangot halottak meg a jobb fülel rendelkező urak.

- Ez Kossuth Lajos. – suttogta egyikük.

- Csönd már, nem haljuk, hogy mit mond. – dorgálta egyik társa.

- Tisztelt urak, azzal a javaslattal fordulok önökhöz, hogy a közgyűlés tagjai, szavazzák meg örökös elnöknek gr. Széchenyi Istvánt. Nála jobb hívét ugyanis hazánk jobbításának el se lehet képzelni. Magyarország felemelkedésének nála nagyobb híve nincs.

Bentről hatalmas üdvrivalgás, taps hangja hallatszódott ki. Még a tömeg is elismerősen morajlott kint az utcán.

- Mennyi az idő? Kezdődik a lóverseny.- kérdezte és jegyezte ekkor meg valaki. Majd dühös szempárok tucatja fordult az illető felé.

- Hogy tud, maga ilyenre gondolni mikor fontos dolgok történnek, fontos emberek tárgyalnak a haza sorsáról, a nemzet felemelkedéséről! Förmedt rá egy jól öltözött úr. – Francba. -gondolta magában az órájára nézve, még a végén tényleg én is lekésem a futamot, - futott át az agyán a jól öltözött úrnak. Jobb lesz sietni.

A nyári forróság teljesen felszárította az országutat, amely szinte gránit keménységű lett.  Ezen az úton haladt előre faluról falura egy érdekes menet már napok óta. Lovak, ökrök vegyesen nagyon nehéz szekerek tucatjait húztak az úton, dombokon, völgyeken keresztül. A célállomás a Balaton parti Füred volt. Ahol elhaladt a menet, ott kíváncsi tömeg gyűlt össze, és tátott szájal nézte a furcsa menetet, találgatva célja, és a szállítmánya felől.

- Oszt hogyan híják kendet? -érdeklődött az egyik faluban az egyik bátrabb suhanc, az első szekeret vezető legénytől.

- Mi közöd hozzá te taknyos? – jött a csípős válasz a legénytől.

- Jól van már, na, ne pörlekedjen már kend, csak kérdeztem.

- Józsi a nevem, ha annyira érdekel te kölyök. -enyhült meg a kocsis.

- És hova megy ez a sok szekér?

- Füredre.

- Oszt mit szállít?

- Gőzhajót.

- Ne mondjon már ilyen hülyeséget kend, tudom én, hogy a hajók vízen mennek, nem vagyok én olyan buta ám.

- Márpedig mi akkor is egy hajót viszünk, csak darabokba. A Balatonon fog ez bíz majd menni. Figyeld majd meg kölyök! – zárta le a beszélgetést a kocsis.

A suhanc tátott szájjal állt meg az út szélén. Látszódott rajta, hogy bizony még legalább egy hétig a hallottakon fog ez gondolkozni, és lehet, akkor se fogja megérteni, hogy mit is hallott pontosan.

- Feri gyere ide az anyád úristenit. Hozzad már ide azt a kalapácsot hadd üssem be már ezt a csapszeget! -zengte a füredi kikötő mellett található összeszerelő üzemben egy öblös hang.

- Igen mester, máris. - Jött a válasz egy fiatalembertől.

- Fogjad ez a csapszeget, had üssem a helyére gyorsan.

- Mester, kérdezhetek valamit?

- Aj, te gyerek, idegeimre mész már az állandó kérdéseiddel. Mi van már?

- Tulajdonképpen mi most mit építünk? Mit hozott tegnap az a sok szekér?

- Hajót édes fiam, egy gőzhajót. A szekereken hozták ide a darabjait.

- Asszem értem most már mester.

- Végre. Akkor most már végre fogd be a szád, és dolgozzunk gyorsan, álljon az a szegecs normálisan a kezedben.

1846. szeptember 21-én a fiatal István már igen korán felkelt, szépen megmosakodott, felöltözött, mert hiszen nagy nap, egy fontos nap állt előtte.

- Ma kifutunk. – köszönt el szép fiatal feleségétől.

- Büszke vagyok rád drágám- válaszolta az ifjú ara.

- Ma minden megváltozik- lépett ki az ajtón az ifjú hajógépész.

A füredi kikötő teljesen megtelt ezen a napon. A bámészkodók megtöltötték teljesen, egy talpalatnyi hely se maradt már. Mindenki ugyanarra volt kíváncsi, ugyanaz miatt jött el uraság, előkelő hölgy, munkás, paraszt, napszámos, iparosok egyaránt. A Balaton nagy napja volt ez. A Kisfaludy gőzös első útjára készült aznap indulni. A nagy urak, az előkelő vendégek már mind fent voltak a hajó fedélzetén, onnan integettek a kevésbé szerencsésebbek tömegének, akiknek nem jutott ilyen kegy osztályrészül. A legfontosabb ember viszont nem integetett, hanem a kapitány és a kormányos mellett feszülten figyelte az óráját.

 - Kapitány! Idő van. Készen állnak az indulásra?

- Készen gróf úr. Indulhatunk.

- Akkor mire várunk még. Induljunk.

- Kormányos fél fordulattal balra, gépekkel teljes gőzzel előre!

A hajó kéményéből eddig felszálló füst még intenzívebb lett, ahogy a kazán éhségét csillapítandó a gépész még több fát adott neki. A hajótest egy pillanatra megremegett, aztán méltóságteljesen egyre jobban gyorsulva távolodni kezdett a parttól. A tömeg ujjongott. Kalapok, kicsi zászlók repültek a magasba a férfiak hurrá kiáltásokkal köszöntették a Balaton új urát. A hajón utazó szerencsések is érezték, hogy valami nagy és felemelő pillanat szemtanúi lehettek most ők. Egy történelmi pillanaté egy kis nemzet életében.

A gróf úr a kapitány mellett állva nézte az egyre távolodó partot. Gondolataiba merülve messze járt, valami más dolgon járt már az agya, mikor a felesége belekarolt és mellé lépett a hajó korlátjához.

- Boldog születésnapot kívánok drágám. -suttogta a fülébe.     

- Köszönöm kedvesem, ennél szebb ajándékot el sem tudok képzelni.

- Ennél szebbet? Hisz nem is kaptál még semmi ajándékot.

- De ennél a hajónál a nemzetem számára, nincs is becsesebb ajándék.

Este a füredi fogadók megteltek ünneplő emberekkel. Jó napja volt a fogadósoknak. Az egyik asztalnál egészen érdekes kis társaság verődött össze, akik egy ideig szépen elvoltak, aztán viszont élénk vita bontakozott ki köztük. A fogadósnak fel is tűnt a dolog, és szidta is őket magában, hogy pont ezen a napon kell nekik vitázni, meg még a végén verekedés lesz itt, ami nem hiányozna. Így inkább odament az asztaltársasághoz, kinyomozandó a vita okát.

- De jó, hogy jön kend. Tegyen már igazságot köztünk! – fogadták a vitázók.

- Jól van, de miben pörlekednek az urak?

- Abban, hogy melyikünk munkája volt a legfontosabb!

- Legfontosabb? Oszt miben?

- Itt van ez a Józsi fiú. Ő hozta ide szekereken több nap alatt a Kisfaludy gőzöst darabokban, ami nem volt könnyű menet. – vette át a szót a csapat szóvivője.

- Az biz fontos munka volt. – vágta rá a fogadós.

- Vagy itt van ez a Feri gyerek, aki az összeszerelő műhelyben dolgozott.

- De az enyém még annál is fontosabb. – mondta erre mérgesen a sarokban ülő tiszta kormos ábrázatú ember.

- Mert micsoda a kegyelmed munkája? – érdeklődött a fogadós.

- Én vagyok a gépész! Ha én nem vagyok, el sem indul az a hajó!

Erre mind a három ember elhallgatott, és kérdő tekintettel nézett a fogadósra, várva annak ítéletét. Hősünk végignézett a jelölteken, mind a három delikvenst egyenként jól megnézte, aztán mély öblös hangján neki fogott az ítélet ismertetésének.

- Na szóval uraim, szerintem önöknek mindegyikőjüknek igaza van, meg nincs is. – kezdte meg az ítélet ismertetését.

- Mivan? Elment kend esze, hogy lehetne igaza mindenkinek? – hörgött fel Józsi.

- Figyeljenek maguk fajankók. Ha Józsi nem szállítja ide nagy nehézségek árán a hajót darabokban, akkor nincs hajó. Ha Ferkó nem szereli össze, szintén nincs hajó. Ha nincs a gépész, akkor nincs aki működtesse. Tehát mindhárman fontos munkát végeztek, egyformán fontosak, de a legfontosabbak mégse maguk voltak.

- Hanem? – kérdezték szinte egyszerre ámulva.

- Ki találta ki, hogy legyen gőzhajó a Balatonon?

- Széchenyi! – vágták rá újfent egyszerre.

- Ki alapította a társaságot?

- Széchenyi!

- Ki lett a társaság örökös elnöke?

- Széchenyi!

- Na, akkor ki a legfontosabb ember?

- Hát Széchenyi!

- Kinek az egészségére isznak akkor az urak!

- Gr. Széchenyi Istvánéra!

- Ez a beszéd, na ugye, hogy tudnak maguk mindent. – fejezte be az ítélethirdetést a kocsmáros.

A fogadó egyik eldugott sarkában egy előkelő pár fogyasztotta el vacsoráját, akik csak messziről hallották, hogy megy valami vita a fogadó egy másik helyiségében. Így mikor a fogadós megjelent a vacsora után náluk rá is kérdeztek.

- Remélem ízlett a vacsora a tekintetes úrnak és a tisztelt feleségének. Igyekeztünk megfelelő kiszolgálást biztosítani egy ilyen nagy vendégnek.

- Nagyon köszönjük tökéletes volt. – köszönte meg az előkelő úr felesége.

- Mi volt az előbb az a vita? Azt hittük, hogy a végén még egymás torkának esnek az emberek, olyan nagy hanggal voltak. – kérdezte az uraság.

- Nem volt az semmi komoly ügy tekintetes uram. Csak közösen eldöntötték, hogy ki a legnagyobb ember ebben az országban.

- Remélem meg tudtak végül egyezni ebben.

- Persze, hogyne, nem volt olyan nehéz, mint először gondolták. Hamar meglett az ítélet. És a végén még ittak is a győztes egészségére.

- Na az igen helyes, jobb a  békesség. Végül akkor a király egészségére ittak, hisz ő a legnagyobb ember ebben az országban?

A fogadós elmosolyodott ezen, megtörölte a kötényében koszos kezét, majd közelebb hajolt az asztaltársasághoz, hogy más ne hallja amit mond.

- Lehet, hogy a nagyuraknak a király a legnagyobb, de tudja kegyelmed, nekünk egyszerű embereknek azt számit ki tesz a legtöbbet az országért. És ebben minden magyar egyetért szerintem, hogy ezért a nemzetért a legtöbbet ön tett gróf úr. Ön a „legnagyobb magyar”!

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap