Ki volt Wass Albert 11/18

Turcsány Péter, szo, 02/27/2016 - 00:14

 

 

 

 

 

Wass Albert, a nemzetféltő politikus

A személyiség táguló hatáskifejtése

„Irodalmunk tele van újságon kívüli újságíróval. Aki ír, az a vad vágtában eléjevetődő
megoldatlan problémák megigézettje:
az író végül is nem ír, hanem kiáltoz, nem alkot, hanem világgá beszél, nem ábrázol, hanem segíteni akar,
nem emberről szól, hanem femzetlétet félt.
A művek útjában egy nemzet sorsa áll.”

Szabó Zoltán: Írók az újságpapíron, 1944

Etológiai megfigyelés szerint a társas lények hím egyedeinek egyedeinek territoriális helykijelölése úgymond erőfitogtató hatáskifejtési igényként a fajtán belüli pozíciószerzés legfőbb jelzőrendszeri mutatója. Ehhez hasonló, tehetjük hozzá, a személyiség társadalmi szerepvállalásainak körülhatárolása, kijelölése is! Főként közéleti szerepvállalások terén figyelhetjük meg, hogy a feladat- és szerep-kijelölések halmozása jelentős, de nem minden esetben pozitív, belső késztetésre történik. Újságírók, közírók, politikusok, tévésztárok esetében a szereplési hatáskifejtés erős növekedése figyelhető meg, de nem minden esetben jár ez a személyiségfejlődés fejlettebb fokozataival.
Nagy jelentőségű író embereknél sorsfordító történelmi helyzetekben vagy ezek előérzetekor gyakran előfordul a közéleti szerepvállalás fokozottabb igénye és az erőteljesebb közírói jelenlét belső szüksége. A 2. világháború alatt többek között Móricz Zsigmond, vagy Márai Sándor száll ki a publicisztikai porond nagyobb nyilvánosságának küzdőterére, de Kovács Imre, Szabó Zoltán, Németh László folyamatos közíró jelenléteit, vagy ennek megszakadásait is beszédes tettként tartja számon nemzeti köztudatunk.
Wass Albert életében a harmincas évek végi apróbb jelzések után előbb 1948-tól figyelhetjük meg a közéleti szerep-vállalás, sőt szerepalkotás erőteljes jelentkezését. A 2. világháború utáni időben szépirodalmi ambíciói, sőt költői vezérszerepének megnyilatkozásai mintegy háttérben tartották szervezői és eszményalkotói megmutatkozását. 1951 őszétől amerikai kivándorlása komoly beilleszkedési feladatokat jelentett számára. Új házassága, a gyerekek iskoláztatása és egyetemi tanári munkássága ekkoriban háttérbe szorította a fő cél megvalósítását: a nemzeti egységgondolat és a nemzetstratégiai hivatástudat következetes képviseletét. Szépirodalmi munkássága továbbra is társadalmi és történelmi értelemben üzenet értékű, ám ez időben közírói munkája még nem túl jelentős.
1964-es feladatra eszmélése (második feleségének tettre sarkalló gondolatai) indították el azon a közéleti úton, amely 1989-ig (felesége haláláig) egyértelműen meghatározta emigránsi tevékenységét. Megalapítja erdélyi mintára az Amerikai Szépmíves Céhet, majd a Danubian Press kiadóvállalalatot.
Az addigi írói-esztétikai termékenység, a kivándorló nemzedék jelentős regényeinek megírása, közöttük az Adjátok vissza a hegyeimet! nagy sikere nem feledtethette el, hogy Wass Albertnek történelmi feladata van Amerikában a magyarság ügyének képviseletére. Az új feladat azonban új személyiségstratégiával és életmódváltással járt. Kanadában majd Amerikában előadói körúttal ébreszti és serkenti az emigráció tagjait, segíti a magyarság közép-európai történelméről korábban kialakított hamis kép szétoszlatását. Magyar szemmel címen publicisztikai sorozattal népszerűsíti a magyar igazságot. A magyarság és Erdély múltjáról szóló angol nyelvű könyveket és folyóiratokat ad ki, a magyarságról kialakított kép számunkra előnyös megváltoztatását szeretné elérni. Wass Albert ekkor alelnöki szerepet vállal az Erdélyi Magyarok Világszövetségében, és más társadalmi tisztségekben is tevékenykedik. Nemcsak a magyar emigráció szervezetei, hanem a Fehérház bizonyos lobbi-csoportjai is a romániai magyar nemzetiség elleni kulturális népirtás egyik leleplezőjeként tartják őt számon.
Az addigi írói-esztétikai termékenység, a kivándorló nemzedék jelentős regényeinek megírása, közöttük az Adjátok vissza a hegyeimet! nagy sikere nem feledtethette el, hogy Wass Albertnek történelmi feladata van Amerikában a magyarság ügyének képviseletére. Az új feladat azonban új személyiségstratégiával és életmódváltással járt. Kanadában, majd Amerikában előadói körúttal ébreszti, serkenti az emigráció tagjait, segíti a magyarság közép-európai történelméről korábban kialakított hamis kép szétoszlatását. Magyar szemmel címen publicisztikai sorozattal népszerűsíti a magyar igazságot. A magyarság és Erdély múltjáról szóló angol nyelvű könyveket és folyóiratokat ad ki, a magyarságról kialakított kép számunkra előnyös megváltoztatását szeretné elérni. Wass Albert ekkor alelnöki szerepet vállal az Erdélyi Magyarok Világszövetségében és más társadalmi tisztségekben is tevékenykedik, továbbá vezetője a Dunai Kutató és Információs Központnak, melynek tevékenysége szervesen kapcsolódik a könyvkiadáshoz: számos tanulmány és cikk publikálása mellett a központ munkatársaival állítja össze az Igazságot Erdélynek! (1977) és a Népirtás Erdélyben – Nemzet a siralomházban (1985) című dokumentumköteteket. Nemcsak a magyar emigráció szervezetei, hanem a Fehér Ház bizonyos lobbicsoportjai is a romániai magyar nemzetiség elleni kulturális népirtás egyik leleplezőjeként tartják őt számon.
Nemzetközi jelentőségű kapcsolatok kiépítésében, előadások megtartásában, népszerűsítő kiadványok kiadásában nélkülözhetetlen munkát végez. A magyar és az erdélyi problémakör megvilágítására külön folyóiratokat indít (Hungarian Quarterly, Transylvanian Quarterly), külön orgánumot a Kárpát-medencei népek „igaz” történelmének is: a Central European Forum emigráns és nem emigráns, magyar és nem magyar kutatók (irodalmárok, történészek, néprajztudósok, szociológusok) véleményének ütközőpontja. A mottó az erdélyi századvégi publicisztika jelszava: „Az igazat írni, csak az igazat” (Petelei István). Megdöbbentő, hogy második felesége haláláig fáradhatatlanul harcol a román nacionalista erőkkel szemben, noha a Kivénült harcos leteszi a fegyvert című írásában mégis negatívan értékeli az emigrációs magyarság össztevékenységét. Ettől kezdve közéleti ambíciói visszahúzódnak. Voltam című visszaemlékezésein dolgozik, illetve Hagyaték címen Erdély táltosainak állít maradandó szépirodalmi emléket. Életének utolsó évtizede a visszaemlékezések esztétikai munkálataival esik egybe, egyfajta csendes készülődés ez a szép elmúlásra.
De ebben a helyzetben is újra tudja értelmezni az itthoni magyarság előtt álló politikai és társadalmi feladatokat. Elemez, agitál és megdöbbentő jóslatokba bocsátkozik.
Közéleti szerepvállalásának a körülhatárolt több mint negyed évszázada így utólag is nagy jelentőségű nekünk, Kárpát-medencében maradt, különböző állami formációk nyűgei között élő magyaroknak. „Nép még élhet árnyékban, de nemzet soha.” Wass Albert tudja, hogy állam– és nemzetalkotó magyarság csak akkor nyeri vissza közép-európai és európai jelentéségét, ha nemzeti intézményeit újra kiépíti, továbbá nemzeti érdekeit hatékonyan képviseli közéleti szinten, a világpolitikában is.
A Wass család az ősi Mezőségen még az író nagyapai és dédapai vonalán is főispáni és főrendi házi tagokkal büszkélkedhetett. 1935-1942-ig az ifjú családapa, Wass Albert a széki esperesség egyházmegyei gondnokaként látott el közösségi feladatokat. 1943-tól háborús szerepvállalását az a Dálnoki Veress Laos altábornagy motiválja, aki abban az időben az Erdélyi hadtest parancsnoka volt, és Horthy Miklós kormányzónak akadályoztatása esetén helyettese lett volna. Az író – visszaemlékezése szerint – egy titkos csoporttal összedolgozva földalatti összeköttetéseket épített ki a magyar hadvezetés, a helybeli zsidóság megmentésére, és más egyházi vezetőkkel együtt a háborúból való kiugrás méltóságunkat megőrző módjait készítette elő. Csodálkozni valónk ebben az időszakban is akadt. Az író két éven keresztül alhadnagyi rangban főbb katonai parancsnok titkáraként dolgozik, de kilenc szépirodalmi munka megjelentetése is a nevéhez fűződik. Széleskörű írói kibontakozásának nagy időszaka volt ez.
Ez a visszatekintés azért fontos számunkra, mert amikor tehette volna, mégsem választotta a széleskörű és nyílt közéleti szereplés ódiumát. Ezzel szemben amerikai nyugdíjaztatása után, jelentős anyagi, sőt fizikai megpróbáltatásokat vállalva mint szellemi vezér ontotta publicisztikai írásait és az emigrációs magyarságot felrázó beszédeit. Nem rajta múlott, hogy élete is majdnem ráment erre az önként vállalt harcra. Hála Isten, az amerikai titkosszolgálat résen volt, a romániai titkos ügynökök nem tudták elvégezni gyilkos feladataikat
Mintha a hatvanas évektől döbbent volna rá, hogy nem elég az írói hivatás, nem elég az esztétikai szépség és igazság művészi szolgálata, hanem a tettek, a közéleti cselekvés, a könyvkiadás nemzetszolgálati feladata fontosabbá vált számára. Dálnoki Veress Lajos még 1945-ös búcsúszavai ekkor értek személyiségét meghatározó útravalóvá. „Ne tedd le a fegyvert, menj nyugatra s képviseld továbbra is a magyar ügyet.” Saját szavai szerint ez a feladat vitte már Amerikába is, de valójában a politikai, közírói feladatvállalásaival üzent hadat a nyugati magyarellenességnek ugyanúgy, mint a keleti, romániai kulturális népirtásnak…
Nyugdíjas évei kezdetétől az író élete és közírói munkássága a felfokozott cselekvés tüzében edződött. Wass Albert személyiségének tágulását, feladatvállalásainak megsokszorozását jelentette ez az időszak. Mondhatjuk, a szellemi vezéregyéniség hatáskifejtése – Erdély magyarságán is túlmutatóan – a magyar nemzet érdekképviseletének cselekvési terével válik azonossá. Politikai írásainak összesítése ezt a zárótételünket támasztja alá.
Wass Albert példamutató közírói munkásságát kiegészíti a kiemelt időszakban közölt karácsonyi és évközi körlevelezése, amelyben összefoglalókat küld barátainak, híveinek, tájékoztatásul a magyar ügy aktuális kérdéseiről, saját nemzetféltő tevékenységéről, hitvallásairól.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 
 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap