Kiállítás a nyelvújításról

Nyiri Péter - A..., v, 01/13/2013 - 00:06

A Magyar Nyelv Múzeuma 2008. április 23-án időszakos kiállításokkal nyitotta meg kapuit. Ezek a tárlatok bő fél évig maradtak Széphalmon; lebontásuk után egy részük (Csete Ildikó nyelvemléktextiljei és a Corvina-fényképek) gyűjteményünkbe került, a Kazinczy-könyvek pedig visszakerültek a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárába. Állandó kiállításaink sorát A magyar szó világa indította meg 2008 októberében (e tárlatról szólunk még); majd 2009. március 21-én, a Kazinczy-emlékév, illetve a magyar nyelv éve alkalmából adtuk át ”Kivívánk a szép tusát…” A magyar nyelvújítás című kiállításunkat. A tárlatot a Pásztor Emil Galérián helyeztük el. Sem a hely, sem a költségvetés nem volt nagy (egy amerikai magyar alapítvány támogatásával valósult meg a tárlat); hosszas tervezéssel és lelkesedéssel azonban sikerült érthető és szemléletes áttekintést adni a magyar nyelvvel való tudatos törődés több évszázados hagyományáról.

Merthogy a tárlat nem csupán a Kazinczy-féle nyelvújítás történetét mutatja be, hanem annak előzményeit és következményeit is. A kiállítási koncepció szerint az anyanyelvvel való tudatos törődés egy folyamat, különböző felfogásokkal, eredményekkel és különböző korokban; és ebbe a folyamatba illeszkedik bele, ennek része a felvilágosodás kori, Kazinczy-féle nyelvújítás. Nem ragadhatjuk ki ezt a korszakot a magyar művelődéstörténetből, két falat húzva: az egyiket 1811-hez, a Tövisek és virágok epigrammagyűjteményhez, a másikat 1819-hez, az Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című íráshoz, mondván: ez volt a nyelvújítási harc időszaka, mi erről szólunk. Még ha egy kiállítás a tudományos ismeretterjesztés műfajába tartozik is, szükséges szólni az összefüggésekről, az előzményekről és következményekről. S ezért még az sem lenne elég, ha a magyar nyelvújítás időtartamát mintegy száz esztendőre tennénk, 1772-től, a magyar felvilágosodás kezdetétől egészen Szarvas Gáborék Magyar Nyelvőr című folyóiratának megindulásáig. Már csak azért sem, mert tudatos nyelvújításról egészen a 16. század óta beszélhetünk, gondoljunk csak Sylvester János nyelvtanára és vallomására: „A mi kincsünk – hazai nyelvünk – mind a mai napig véka alá volt rejtve, most azonban, mihelyt rátalálunk, felfedeztük és a napvilág fényességére hozzuk; ha vele élni nem vonakodunk, rövidesen (ahogy remélem és óhajtom) szűkölködőből a reméltnél is jobban felvergődünk.” Sylvester nyelvtanát egyébként Kazinczy 1808-ban újra kiadta.

A kiállítás egészen Sylvester János latin nyelvű magyar nyelvtanától (Grammatica Hungaro-latina, 1539) kezdi tehát tárgyalni a magyar nyelv megújításának kérdését, s aztán folytatva mások mellett Dévai Bíró Mátyás, Geleji Katona István munkásságával, a bibliafordításokkal, Károli, Szenczi, Pázmány, Balassi, Zrínyi, Apáczai Csere János teljesítménynek bemutatásán keresztül jut el Baróti Kisded szótár-áig, majd Bessenyei nyelvi programjáig; s így a felvilágosodás kori nyelvújítás alkotóihoz és műveihez. S a Debreceni Grammatika, Révai és Verseghy megidézésével már ott is vagyunk a Kazinczy-féle nyelvújítás időszakában. Ezt a korszakot természetesen a tárlat kiemelten tárgyalja, részletesen bemutatva a széphalmi mester műveit, felfogását, küzdelmeit. De a sor folytatódik… Szólunk a reformkorról, az Akadémia megalakulásáról és munkájáról, majd később a Magyar Nyelvőr (1872) és a Magyar Nyelv (1905) folyóiratról; a Nyugat stílusújításáról, Kosztolányi nyelvműveléséről s az Édes Anyanyelvünk folyóiratról is. Sőt, számítógépes kérdéseinkben-feladatinkban a jelenkori számítógépes, digitális nyelvújítás témáját is érintjük.

A kiállítás gazdag szemelvénysorban közli a XX. század kiváló alkotóinak vallomásait a magyar nyelvről. Bízunk abban, hogy a tárlat segít a magyar nyelv megújítása, a magyar nyelvművelés (vagy nyelvmívelés) történetének megértésében, az elmúlt évszázadok jeles alkotóinak megismerésében, és a kiállítás megtekintése után látogatóink jobban, alaposabban átlátják a folyamatot, a századokon átívelő küzdelmet, alkotómunkát. A tárlat Sylvester nyelvtanától és í-ző Újszövetség-fordításától Kazinczy epigrammáin keresztül egészen Lőrincze Lajos rádióműsoráig (Édes Anyanyelvünk) jut el; tablók, könyvek, idézetek és számos hangzó anyag segítségével. Nagy utat jár be, de nézetünk szerint ez elengedhetetlen a hiteles, átfogó képalkotáshoz.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap