A kiesett kerékszeg és a legény ujja

Horváth Lajos, cs, 08/09/2018 - 00:07

 

 

 

 

 

 Legendák Szent László királyról

 

  Újramondja Horváth Lajos

 

A kiesett kerékszeg és a legény ujja

 

Ment-ment, mendegélt László király a sereggel most éppen Horvátország felé. Hogy Ilona húgát akarta-e meglátogatni, aki a horvát királyhoz, Zvonimirhez ment feleségül vagy éppen valami hadi dologban járt, mert a horvát urak lázongtak, ma már nem lehet tudni.

                Kétségtelen azonban, hogy Zala vármegyében kocsikázott lőcsös szekéren, a szűkebb értelemben vett Göcsejben. Hát, mi történt, mi nem, egyszer csak megbokrosodtak a lovai, talán dongó vagy darázs vagy bögöly keveredett a szőrök közé a fülükbe, talán más történt. Tény az, hogy az ágaskodó, megrémült lovak elragadták a királyt és főembereit a szekérrel és vágtáztak velük eszeveszetten.

                Bármennyire is jól megépítették a király szekérgyártói a lőcsös szekeret, bármennyire is gondosan készítették el a kerékgyártók a kerekeit, a nagy riadalomban félő volt, hogy valamelyik alkatrésze felmondja a szolgálatot. Ki is esett a kocsi egyik kerekének a kerékszege a nagy sokaság szeme láttára, amelyik összecsődült a lármára. A kerék elkezdett ki-be oldalazni a tengelyen és már csak szempillanatok ideje volt hátra, hogy ki is essen.

                Igen ám, de ekkor egy bátor göcseji legény, aki éppen házasulandóban volt egy göcseji leánnyal, odaugrott és az ujját bedugta a kiesett kerékszög helyébe. Ha ez nem történt volna meg, akkor László király bizonyosan szörnyű halált halt volna. A rátermett legény tehát megmentette a király életét. Azután a király kocsisa úrrá lett a bőszült lovak felett, húzta is hátra a kantárokat, csakúgy feszültek. Lehiggadtak a mének, meg is álltak, s csak fújták még a párájukat egy darabig.

                A király leszállt a szekérről és megkérdezte a bátor ifjút, hogy mit kér jutalmául az életmentésért. A fiatalember nemességet kért, mert Zala vármegye nemeseinek a sorába vágyakozott. Mivel a nemesség mit sem ér földbirtok nélkül, hát azt is kívánt hozzá, mégpedig annyit, amennyit egy nap alatt lóháton körül tud nyargalni, A király ráállott az egyezségre és megadta mindezeket.

                A bátor és vitéz ember házassága sikerült, boldogan éltek, mig meg nem haltak, utódaik körében. Idővel úgy elszaporodott ez a nemzetség, hogy már nem voltak képesek számon tartani a rokonság fokát és izeit. Mindazonáltal Göcsejben a nagyszámú hétszilvafás nemeseket mindmostanáig Szent László nemeseinek mondják.

 

  

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap