Kínaiak és japánok

Balogh Bertalan, sze, 10/04/2017 - 00:03

 

 

 

 

A kínai a világon a legszorgalmasabb hangya. És barátságos, és dolgozik, mint a megszállott, és gazdag lesz és akkor is szorgalmas marad. 

New Yorkban a legjobb kiszolgálást tőlük kapja az ember. Van például egy öreg fodrász, akinek a kirakatában ott a tábla már legalább három évtizede: "Sosem vagyok zárva". És valóban, nyugodtan elmehet oda nyiratkozni az ember akár éjfél után háromkor is. Fölkel az öreg, és megcsinálja. Még mosolyog is hozzá.

Unokaöcsémnek viszont egyszer a Honeywell cég képviseletében egy irodaépületet kellett komputerekkel felszerelnie Kínában. Mesélte, hogy csöndes és mosolygós a nép ott is, de egyenruhára emlékeztető munkásruha, micisapka, bicikli, tornacipő-féle... és spiclik mindenütt. Valamint feneketlen közöny, ameddig a szem ellát. Alig tudott munkát végeztetni velük. Körülbelül harmincöt dollár az általános havi bér, sohasem kevesebb és sohasem több... nincs tehát értelme az egésznek. Nem a nép alaptermészete tehát, hanem a szisztéma... Ha alkalmas helyen élnek, megcsinálják a pénzt és ki lehet velük jönni, különösen, hogy nem politizálnak. Tudják magukról, hogy mások, szívük mélyén fehér ördögnek tartanak bennünket, nem házasodnak fajon kívül, nem "asszimilálódnak", de nem is hirdetik magukról, hogy így kiválasztott faj, meg úgy, sem pedig nem sáfárkodnak holmiféle világuralmi őrültségen vallási meggyőződésből. Hangjukat sem hallja az ember. Szereti is őket mindenki, (aki nem irigyli a pénzüket és azt, hogy a lelküket kidolgozzák), pedig nagyon mások, nagyon gazdagok tudnak lenni és nagyon üzletemberek.

Valószínűleg csak így lehet csinálni...

*

Ha náthás a japán, arcára veszi a maszkot, hogy ne terjessze leheletével a bajt a mindig zsúfolt utcán, vagy földalattin. A fehér cérnakesztyű is mindennapos jelenség az emberek kezén, mert fegyelmezett, pedáns nép, ősi kultúrájuk van, amely elviselhetővé teszi az életet szigetük szardíniás dobozában.

Hawaii... A szálloda úszómedencéje felé tartunk feleségemmel. Minden nyugágy foglalt, kivéve egyet. Odalépünk, feleségem beleülni készül, mire egy fiatal japán turista boszorkányos fürgeséggel elénk pördül, és már ül is a nyugágyban. És képünkbe vigyorog.

Új generáció.

Már ott is! 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap