Kinőtt virágcserép

Döbrentei Kornél, h, 12/11/2017 - 00:04

 

 

 

 

 

 

Rémisztô és nevetséges, akár az ezredvég, mintha

griffmadár gólyával nászlana, fészekhiányos minden

anyaöltôl számított pillanat, csak a mese berendezett,

az idô üres, akár egy levitézlett lovagi páncél,

melybe nosztalgikus káposztalepke gubóz, hernyót ont

az álom, üres az idô, mint a kifosztott tökmag,

kiköphetô, üres, miként a hamvakra éhes urna,

mert gyötri a horror vacui, az új vízözön elmaradt,

de a sár megszületik, a teremtésre eredendôen

hitvány, sem ez a harc nem a végsô, sem ez az Ítélet nem

az utolsó, a felhívás a kürtökben fennakad,

ádámcsutkányi nagy némaság-dugó, továbbkátyúsodik

a gyurma-lét: ijesztô és nevetséges, mint a busójáró

maszkok, farsangi álorcák, melyek felcsuklyázzák az életet,

fonák Isten-arcunk az átderengô sátánprofiltól hiteles.

 

Bársonyfeketén idilli a borzadály, ahogy az asztalon

párolog az Újházy-tyúkleves, egy idôben a naposcsibe

sejpegô bujdoklásával a kotlós alatt, fölöttük héjaszárny

árnyéka indázza be az eget, összegyûlik a sötét,

mint a lassú tûzhalált haló rózsák méhében a korom,

és égett emberhús szaga, és könyvmáglyák szaga, hogy végképp

megbüdösödjék a szellem ez elátkozott füstölôn,

ahol tömjénes feloldozás a disznótort buján tûrô

házikolbász, amint finom, fehér selyemsálként lebegteti

maga után a delejes fokhagymaillatot.

 

                                                              Egy hisztérikus

félmosoly s a száj készakartan vörös hasítéka elvértelenedik,

mint a kifakulásig várakozó marhavagonok,

dúvadsörte sztálin-bajusz zúzos égisze alatt nagy nyomtávú

hajtányon kisnemzeti kitoloncolás ígérkezik

 

néhai múltidôben, önhazántúli számûzetésre

átállított, megváltatlan váltók nyomán, oda, ahol

sóimitáló porkahavak tartósítják a tájat, s napra kész

az elvonatkoztatott, adminisztratív halál, és a konkrét

tarkónlövés, íme a valóság kettôsfenekû bûvészbugyra,

tankcsapda mélységben, molotovkoktél-kanóc magaslaton

ünnepi hôsiesség, amin túlszökell a hétköznapi fû,

s ódon szimbólummá modernizál bármely hagyományosan

fejlehorgasztott búzatábla, vegyétek és egyétek,

avagy együregû cipôk a szárnyak helyett, a messzeséget

helyben járva mezétláb nyúvasztni meg, vagy a hold szûz

porában ólomcsizmával hagyni emlékmûnek lábnyomot,

nem öntömény bolygó, sejtelem-héjú csillagkigyúlás,

de megvasalt sorsok szikráznak a fövenyre szerkesztett

világ-horoszkópban, delfin-kedéllyel incselkedik véle

a tenger, de kitakart céda-pôreségében is újra

érintetlen a parti homok, költô, légy közhasznún konok,

égettesd el magad, s szórasd föl hamvaiddal a téli

járdát, hogy a halandók el ne csússzanak, maradék

poroddal töltesd meg a homokórát, és remélj:

örökkévalóságodból egy háromperces lágytojásnyi

idôt majd mér a kor.

 

                                   És megint az elvonatkoztatás,

ahogy a járókát elhagyja a képzelet, a lépkedés

megdicsôülése a kerék, mely felgöngyölíti a távolt,

bakancsod odvából jegenye-nyurgulással sudárulsz föl,

dohos origód az, belôle-tôle egész lényeddel

jobbra-balra hajladozol, rôtvad-gyanakvón szimatolsz

a pernyebundásan vacogó szélbe, negatív, pozitív

történelmi huzat-e, vitorlafüledben fölparázslik

a finom térképerezet, mert a jövendô neszez neked,

amikor az öngyilkos bálna teste horzsolta homokzátony

 

 

kínjában felsziszeg, megérkeztél, ki a nagy cetlabirintban

nem gyôzted a tévelygést életfonállal, ráncaid kötnének

gúzsba, botladozz ki cipôdbôl, nézzed, míg elevenné lesz:

ásít-e vagy ordít, botorkálásod mattá nyûtte el, mégis,

elébb magadat fényesítsed ki, aztán az ablakra véle,

hajnal-üledékes reggelre meghordja a Mikulás bokáig

gazdátlan lábfejekkel, s a csonkok körül évelô virágként

feketére hervadt szirmokkal szendereg a vér, benne lappang

a meggyôzôdéses kikelet, s ami marad, kinôtt virágcserép.

                                             

                                                      

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap