Kivonulás az ígéret földjére

Matekovics Jáno..., h, 05/08/2017 - 00:14

Léptek. Bakancsok. Kutyaugatás.
Az első jel egy tejes zacskó volt a földön. Magyar.  Aztán a sötétből kiviláglott a „kocsma” felirat. Rumot kérünk. Előkotorjuk a pénzt. Nem érvényes. Itt nem fogadják el.
Megáll a vonat Nagyzerinden. Jobbról a magyar határ. Tiszta időben látni a kamionokat, ahogyan suhannak az országúton a szabadságban. Körülbelül három percem van, amíg kifut az állomásról. Addig futás befele a hazámba.
 Szemberöhög ez a szó.
Csak azért futok, hogy el ne kapjanak a határőrök.  Ha meglátnák, hogy székelyföldi személyim van, akkor nekem annyi. Apámnak könnyű volt tavaly. Igazoltatták, de békén hagyták, mert itt született a határ mellett. Az itt lakóknak kiváltságuk van.  „Kishatár-átlépővel” rendelkeznek.  Azzal bármikor lehet hozni egy Kajla-csokit, avagy egy csomag színes golyórágót. Vagy éppen Rubik-kockát. Eredetit. Nem olcsó hamisítványt, amely darabjaira hullik, ha egyszer megcsavarod.
Szeptemberben, amikor kezdődött az iskola, a szünetekben nemcsak a lányokról beszélgettünk.
- Hallod – szólít meg iskolatársam -, voltunk Magyarba’, de ne mondd senkinek.
- És milyen odaát?
- Képzeld, van vécépapír, amennyit akarsz, és a kenyeret jegy nélkül lehet venni.
- Aszta! Ezt a tobzódást!
- A szomszéd Boriskának hoztam egy mandarinszappant, hogy tegye be a ruhásszekrényébe, hadd illatozzék ott. Hálából össze-vissza csókolt.
- Ezek fel se fogják, hogy milyen szerencsések. Jó helyre kell tudni születni.
- Van még egy érdekesség, nem úgy beszélnek, mint mink.
- Hát nem magyarul beszélnek Magyarországon?
- Háát, azt se tudják, mi az az „aprozar”. [a zöldségellátó román betűszava] Mind valami vaskereskedésbe küldtek, hogy ott van apró, meg nagyobb zár, pedig én csak zöldséget akartam venni.  Na, végre látok egy boltot, ami előtt zöldségek voltak kitéve. Bemegyek és kérem:
- Két kiló pityókát és egy kiló murkot kérek szépen!
- Mit kérsz, kicsi fiam? Itt nem lehet italt kapni!
- Két kiló pityókát és egy kiló murkot!
- Nem értem.
Izzadok, mögöttem nagy sor.
Valaki hátulról megszólal:
- A kisfiú két kiló burgonyát és egy kiló sárgarépát kér.
Soha többet nem mentem Pesten boltba. Beszéljen mindenki úgy, ahogy akar.
-  Ma a húgomék óvodás csoportjához bejött egy bőrkabátos ürge, és megkérdezte a gyerekektől, hogy ki ismeri a következő dallamot, és feltette Enescu Román Rapszódiáját.
Akik felismerték, azoknak a szüleiért eljött az a bizonyos fekete autó. Ugyanis az egy titkos román rádióadó adásának kezdődallama volt.  Ezek a módszerek. Mindenki sorra kerül egyszer.
Menekültek vagyunk egy gyűjtőtáborban. Minden féle ember össze-vissza.
Előttünk egy nagy bajuszú, pisztolyos, egyenruhás határőr. Az egyik nénit megszólítja:
- Hogy hívják, honnan jött?
A néni nem szól semmit, csak folyamatosan nézi a határőrt.
- Mit bámul rajtam? Talán kormos az orrom?
- Azt, hogy végre maga magyar.
Később megtudtam, hogy ez a néni valahonnan Románia közepéről jött, soha nem tudott megtanulni románul, és most szólhatott először az életében egy hatósági személyhez, magyarul.  
Sikerült. Az ígéret földjén vagyunk.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap