Kocsis Sándor Emléknap (Aranycsapat)

Szerkesztő A, cs, 09/21/2017 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

Kocsis Sándor (Kocka)

(Budapest, 1929 – Barcelona, 1979) 

 

A népszerű futballista, becenevén Kocka, 1929. szeptember 21-én látta meg a napvilágot Budapesten. Apja asztalos volt. Kiváló képességei már kissrác korában megmutatkoztak. Naphosszat a közeli grundokon tökéletesítette technikáját. Hamarosan a Kőbányai TC kölyökcsapatához került. Még tizenhét éves sem volt, mikor bemutatkozott a Fradi nagyok között, ahol négy éven keresztül a csapat meghatározó játékosa, jobbösszekötője lett. 1949-ben csapatával bajnokságot nyert. A válogatott címeres mezét is magára ölthette. A Ferencvárosban 89 bajnoki meccsen 70-szer eredményes, kétszeres magyar bajnok. A Kocka becenevet annak, köszönheti, hogy az edzéseken a falra felrajzolt kockákba tudta fejelni a feléje dobott labdát.

 

A kommunisták hatalomátvételét követően, a rezsim kedvenc csapatához, a Honvédba kellett igazolnia. 1950-től 1956-ig, a forradalom kitöréséig játszott a katonacsapatnál. Kispesten három alkalommal nyert bajnoki címet, egy alkalommal Közép-európai kupát is. A Budapesti Honvédban 160-szor szerepelt, ezeken 177-szer talált be az ellenfelek hálójába (145 bajnokin 153 gól). Páratlan teljesítmény!

 

Első válogatott meccsén, 1948-ban, 19 évesen, a románok ellen mindjárt két góllal mutatkozott be. A Helsinki olimpián a bajnok magyar csapat egyik legeredményesebb játékosa volt. Az olimpiai bajnoki cím után az Aranycsapatban is folytatta remeklését. Pályára lépett az angolok elleni „évszázad mérkőzésén” is. (London, 1953, Magyarország-Anglia 6:3) Az ’54-es VB döntőig veretlen csapatban végig kiemelkedően játszott. Az öt meccsen elért tizenegy góljával a világbajnokság gólkirálya lett, a VB álomcsapatába is bekerült. A németeknek az első meccsen négyszer talált be, Dél-Korea ellen 3-szor, és az Uruguay-i védelmet is kétszer mattolta. Játékával az egész világot elkápráztatta. 1956-ban a Honvéd dél-amerikai túrájáról nem tért haza, Puskással és Cziborral együtt külföldön maradt. A magyar nemzeti tizenegyben nyolc év alatt 68 alkalommal lépett pályára, és 75 gólt ért el. A gólátlagot számítva minden idők legeredményesebb magyar labdarúgója.

 

A levert forradalmunkat követő évben Zürichben, a Young Fellows csapatában játszott (itt is letette névjegyét: 11 meccsen elért 7 góljával), majd 1958-ben az FC Barcelona sztárcsapata szerződtette. Itt együtt szerepelt Kubala Lászlóval és Cziborral. 1966-ig állt a katalánok szolgálatában. Spanyolhonban 235 mérkőzésen 151 gólt ért el (ebből 75 bajnoki meccsen – 42 gólt) Kétszeres spanyol bajnok, kupagyőztes és VVK győztes, valamint BEK-döntő résztvevője. Kocsis Barcelonában is játszott és játszott. Csak a labda, a meccs érdekelte. Akár sérülten (törött vállal) is vállalta a játékot. A labdarúgás volt az élete. Művészien élt. A katalánok imádták a művészt és művészetét.

 

Az Aranycsapat egyik legtechnikásabb játékosa volt. Mindkét lábával kitűnően lőtt, kiválóan cselezett és passzolt. Ugyanakkor a levegő koronázatlan ura is volt. Jól átlátta a pályát, és csapott le a legjobb alkalmakra. Hihetetlenül találékony, leleményes volt. Váratlan húzásaival zavarba hozta az ellenfél egész védelmét. „Ikerpárja”, Budai beadásaira tökéletesen, századmásodpercre pontosan érkezett. Eredményességben felülmúlhatatlan volt, helyzeteit nagyarányban kihasználta. Egyenletesen kimagasló teljesítményt nyújtott. Nagyszerű fejjátéka miatt a világ legjobbjai közé sorolhatjuk. Ruganyosságával a kapusok sem nagyon vetekedhettek, többször kinyújtott karjuknál is magasabbra emelkedett, és fejelte hálóba a labdát. A spanyol közönség is hamar kedvencének fogadta, és csak „Aranyfejű”-nek nevezte.

 

36 évesen akasztotta szögre a stoplist. Kis ideig a Barca ifi csapatát és a Hercules Alicantét edzette.1974-ben nehéz, súlyos operáción esett át: gyomrából rákos szöveteket távolítottak el, és amputálták jobb lábfejét is. Mennyi fontos és csodaszép gólt szerzett pedig ezzel a lábfejjel! Nagyon megviselték a történések, egészen magába fordult, alig beszélt. Teljesen lelki beteg lett. Még hazalátogatott szeretett, és soha meg nem tagadott hazájába elbúcsúzni édesapjától. Visszatértét követően, 1979. 07.22-én kizuhant (kiugrott/kiesett) egy barcelonai kórház ablakán. Élt ötven évet. Tragikus vég egy szenzációs futballistának. Hamvait 2012-ben hazahozták és a budapesti Szent István-bazilika kriptájában ünnepélyesen újratemették.

 

1954-ig több állami kitüntetést is kapott (kiváló sportoló, munka érdemrendje, érdemes sportoló). Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor (1983) című könyve mutatja be páratlan életútját. Emlékkönyv is megemlékezik róla: Volt egyszer egy csatár (2009) címmel. Kocsis Tibornak, a Magyarok a Barcáért című dokumentumfilmjében is szerepel. (2014) 2012-től Budapest posztumusz díszpolgára. 2015-ben Sportközpontot neveztek el róla.

 

Kocsis Sándor olimpiai bajnok, VB ezüstérmes, ötszörös magyar bajnok, világbajnoki és háromszoros magyar gólkirály, kétszeres spanyol bajnok és kupagyőztes, BEK-döntős kiváló magyar sportembert a World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta. Méltán lehetünk reá büszkék, hiszen labdarúgói tehetsége, pályafutása és eredményei ma is példaértékűek a világ futballistái számára. Emlékét hálásan őrizzük.

 

 

Felber Zsolt

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap