"A költő lelke énekes madár" (Recenzió)

Fehér József, cs, 01/09/2014 - 00:10

 

 

 

 

Minden írónak, költőnek a legnagyobb élmény könyveinek bemutatóin tisztelőivel, olvasóival találkozni, és elbeszélgetni legújabb kötetéről, létrejöttének körülményeiről. Ilyenkor az érdeklődők többnyire az alkotó lelki életére is kíváncsiak. Amikor, mondjuk, megkérdezik tőle, hogyan születnek a versei? Mi inspirálja őt leginkább alkotásra? Egyszerűbben fogalmazva: mi történik bensőleg vele, amíg életre kelnek költeményei? A legtöbben különleges embernek gondolják az írót, a költőt, amiért ő oly’ csodálatos költemények, novellák  megírására képes.

Király Lajos legfrissebb verseskötete – mely legújabb költeményeit és versfordításait tartalmazza – „A költő lelke”címmel jelent meg  2013 decemberére. Már a könyv címe is sok izgalmat és érdekességet ígér az olvasónak. Szabados István festőművész címlapot díszítő szép grafikája, egy éneklő kék madár pedig a költői lélek tisztaságára,  őszinteségére utal.

A kötet előszavában Király Lajos ezt írja:” Látható, hogy a költő is Ember. Csak annyiban más a küzdő, dolgos és érző embertársaitól, hogy a világot egy kicsit más szemmel nézi, sokszor másképpen figyeli, látja és – láttatja a körülötte zajló eseményeket. Aztán ezek a dolgok a lélek mélyén izzanak, fortyognak, alakulnak, tisztulnak –  és végül az egyedi, érzékeny költő-emberi „érzelmi szűrőn” keresztül  „világra hozza kedves gyermekét”: a verset!”

A három ciklusból és a francia Michel Cahour költeményeinek fordításaiból álló kötet – mely huszonhatodik könyve már az ismert és elismert költőnek –  68 verset tartalmaz. A versek és a fordítások Király Lajos költői sokoldalúságát is mutatják.

A kötet első ciklusa „A költő lelke” címet kapta; gyönyörű költeményei tele vannak szebbnél szebb, felemelő gondolatokkal. Hadd idézzem mindjárt e ciklus címével azonos versének egyik négysoros szakaszát: „A költő lelke a legfurcsább lélek,/mert szavak hatalmával éltet,/ megerősíti benned a hitet: - / szeretettől lesz emberibb szíved!”// Tovább emeli gondolati gazdagságát, líraiságát a vers második részében, amikor érző, énekes madárhoz hasonlítja a költői lelket, mely minden körülmények között képes énekelni, mert tudja, érzi, hogy REMÉNYT kell adnia az olvasóinak.

A szeretet és a remény, mint két fontos motívum, végigvonul a cikluson. Még az „Ó, hol van már az ősi dac” című versében is kiemelt szerephez jut. Ebben azokhoz szól a költő, akik választóik megbízásából határoznak, döntenek országos, mindannyiunkat érintő kérdésekben. Már az első hétsoros versszakban felteszi a kérdést, hogy hol van már az ősi dac, „vasökölben feszülő harc”, és hol vannak a nagy vágyak, és a nagy remények? Szemernyi kétséget sem hagy a számunkra, mert nyomban meg is válaszolja: hogy szertefoszlottak a hitek, kétségek. Úgy érzi, véli: száz fényévre estek egymástól a voksok és az ígérgetések. Nem mondja ki, de kiérezni verséből, hogy aki, a választóit képviseli, annak megértő szívvel kellene álmodnia, és alkotói hittel cselekednie. Hogy mi a jutalma érte? A legnagyobb elismerés: Hazája megbecsülése. „Így lesz tiéd a szeretet:/ létünket átszövő erezet!”//

Gyermek- és ifjúkori kedves emlékeit eleveníti fel a „Nagykanizsa” és az „Anyai szeretet hatalma” című verseiben. Míg az előzőben nagyon szépen emlékezik meg a szülővárosáról, az utóbbiban pedig a költőért és az unokákért mindent elkövető édesanyáról, nagymamáról szól, mesél gyönyörű szavakkal. Az „Áldott légy szavak hatalma!” című költeményével méltó módon zárja ciklusát. Íme e versből egy csodás gondolat: „Ezüst zengése van a szónak,/ mikor költő lelkéből szólhat!”/ A vers utolsó szakaszában új tartalommal egészíti ki a költészet fogalmát, amikor így fogalmaz: „Költészet – békesség reménye: - / háború sohase gyötörjön,/ hogy az ember emberül éljen/ és szeretetben – ezen a Földön!”//

A „Kilenc koratavaszi vers” című ciklusában elsősorban a természet szépségéről, az embernek a természetszeretetéről vall. E ciklusból kiemelnék két csodálatos versét „Az élet Ars poeticája” és a „Nem gonosz az ember” címűeket. „Az élet Ars poeticája” gyönyörű önvallomás. „Olykor a bánat a földre súlyt, -/vagy lelkesedés emel égbe!/ Egy ember vagyok a sok közül,/ ki belehalhat a küzdelmébe! – // ”Hiszem mindazt, melyért s amiért / élni érdemes egy életen át! – / Hiszem, hogy maga az Élet az,/ mely írja az Ars poeticát!”// E vers egyúttal visszautalás is első ciklusára, és válasz arra a kérdésre, hogy milyen is a költő lelke. Király Lajos hite és meggyőződése szerint eredendően „Nem gonosz az ember”, „csak azzá lesz”. Nagy emberszeretete vezérli őt krisztusi gondolattal, amikor felmenti az embert a bűnei alól.

Hogy feloldja az előző két ciklus komolyságát, bohókás verseivel és rigmusokkal folytatja a kötetet „Csacskaságok” címszó alatt. Itt viszont egy vidám, játékos lélekkel ismerkedhetünk meg, ami azt mutatja, hogy a költői lélek sokoldalú lehet.

A kötet további részében Michel Cahour Normandiában született francia író, költő és filozófus életével, költészetével ismerkedhetünk meg, aki a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tiszteletbeli tagja. A francia író, költő  verseinek Király Lajos az egyetlen magyar fordítója, gondozója. Több hazai irodalmi lapban, folyóiratban, antológiában és almanachban tette közzé őket. Eddig Michel Cahour 150 versét fordította magyarra, melyek többnyire a költészetről, a szavakról, az életről, a boldogságról, a szerelemről és a halálról vallanak hittel és meggyőződéssel az embereknek. Király Lajos „A költő lelke” című kötetében 30 versfordítást olvashatunk. Idézzünk most „A vers egy utazás” című verséből: „A vers egy utazás/gyermekálmokból szőtt/ országokon keresztül/hol asszonyok csukott pillái mögött/levetik magukról/végtelen mélységű fájdalmaikat/hol gyermekek kacagnak/ énekelnek boldog dalokat”/

Most olvassunk kicsit bele Michel Cahour a „Ha szeretlek téged” című versébe! „Bár még szeretsz, mezítlenül vársz énreám:/aztán már nem leszel más – csak egy költemény?/A szív, a lángoló vágy mit csinál?/ Mivé lesz a szerelmes éj?”//

Ezek a versrészletek is jól mutatják Király Lajos költői kvalitását, fordítói tudását, és lelkének finom rezdüléseit. „ A költő, mindenkinél jobban – akár az énekes madár – vágyik az emberi szabadságra, a szépségre, a jóra, a boldogságra, a szerelemre, és a szeretet tisztaságára… - olvasható előszavában és a kötet hátoldalán.

Arra törekedtem – vallja –  , hogy könyvemben  mindezeket megfogalmazzam – és ezek bemutatására segítségül hívtam  versfordításaimmal Michel Cahour francia költőbarátom, „lelki rokonom” gazdag érzésvilágát is.”

Király Lajosnak  „A költő lelke” című legújabb könyvét szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a szép verseket, mert nagy örömét találja bennünk. 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap