"A közművelődés napszámosai"

Fehér József, h, 01/22/2018 - 00:14

A Magyar Kultúra Napja közeledtével nem szeretnék ünneprontó lenni, amikor arra vállalkozok, hogy a falvakban tevékenykedő közművelődési szakembereknek (könyvtárosoknak, művelődési házak dolgozóinak) sokszor erőn fölüli munkájáról írjak. Meglátásom szerint ők a „közművelődés napszámosai”, akik méltán megérdemlik az elismerést. Legtöbbször  azonban a kistelepülések önkormányzatainak egy helyben készített oklevélre telik, amit jó esetben ajándékként megtoldanak egy vázával. Ami szép elismerésnek számít az adott körülmények között.

Kell ahhoz valami megszállottság, elhivatottság, hogy valaki az egyetemről kikerülve, falura menjen könyvtárosnak vagy a művelődésszervezőnek, hacsak nem helybeli lakos az illető. Jóllehet,  az önkormányzatok ma már – sikeres pályázataiknak köszönhetően – igyekeznek felújítani könyvtáraikat és művelődési házaikat, ezen intézmények felszereltsége azonban még jócskán elmarad a városiak mögött. Amikor még én is községi művelődésszervezőként, könyvtárosként dolgoztam egy lakóhelyemhez közeli kistelepülésen, úgy kellett mindent (poharat, abroszt, vetítőt és vetítővásznat) kölcsönkérni, hogy megvalósulhasson a szóbanforgó rendezvény.

Ez azonban még kevés lett volna a sikerhez. A résztvevők vendéglátásához a  vendéglőstől bort és üdítőt, míg a cukrásztól süteményt kértünk  támogatás fejében. De ahhoz, hogy megköszönhessük előadóink munkáját, a nők részére a  virágboltostól néhány csokor virágot, a férfiaknak pedig az élelmiszerboltból egy-egy üveg márkásabb bort igényeltünk szponzorálás gyanánt. Támogatóink nevét aztán táblára írva kifüggesztettük rendezvényünk helyszínén, utána még a falu lapjában, a „Hírmondó”-ban is megjelentettük, hogy érezzék, mennyire hálásak vagyunk önzetlen segítségükért.

Sokszor a siker azon is múlott, mennyire tudtuk megtölteni közönséggel rendezvényünk helyszínét. Az ember nem méri, nem nézi, hogy hányszor és mennyit „udvarol” Mari néninek, Mihály bácsinak, a postás kisasszonynak, a gázleolvasó Józsinak, hogy feltétlenül eljöjjön ám, mert amire hívjuk-várjuk, az bizony neki való. Ebből adódóan egy könyvtárosnak vagy művelődésszervezőnek faluhelyen ismernie kell mindenkit. Amikor például ügyeket intéz, nem szabad rohannia, meg kell állnia néhány percre beszélgetni, akivel csak teheti, hogy mindenkor jó ismerősként, barátként fogadják. Ilyenkor visszalapoz az emlékezetében arra az időpontra, amikor legutóbb találkoztak, és azon töpreng, hogy vajon miről is beszélgettek egymással. S amint eszébe jut, azonnal megkérdezi, hogy van a fájós lába, kell-e még a gyógyszert szedni a derekára, levizsgázott-e már gépkocsivezetésből a messzi unokája, megfialt-e az anyakoca, és így tovább. Még csak véletlenül sem szabad összetéveszteni őket a névrokonukkal vagy uram bocsá’ a haragosukkal! Mert ilyen malőr után többé már  nem lehet rájuk számítani.

Az ilyen találkozások jó lehetőséget kínálnak a könyvtárosnak például arra, hogy elújságolja Magdi néninek, megjöttek az új könyvek, és jöhet válogatni, de ha lenne fénymásolni valója, le tudják fénymásolni a könyvtárban. Mivel a faluban a könyvtáros vagy a művelődésszervező a  községi újság szerkesztője is, megkérdezheti még Magdi nénitől: lenne-e hírdetnivalója.

Nagyon fontos követelmény  a számukra, hogy a település lakói azt érezzék: értük vannak, értük tevékenykednek a falu közművelődési szakemberei. Ennek biztos tudatában közlékenyebbé válnak és hamarább elmondják, hogy mire lenne igényük, mi az, amire szívesebben elmennének. Így nem kell külön közvéleménykutatást, igényfelmérést végezni a községben. Nem beszélve arról, hogy a kistelepüléseken nagyon kevés vagy egyáltalán nincs is munka, és a lakosság nagy többsége kénytelen eljárni a közeli városokba dolgozni. S a munkahelyi ingázások miatt kevés idejük marad a művelődésre. S amint a vidéki munkából hazaérnek, elfoglaltságnak ott  a föld, a kert és a jószágok. Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, ha kedvükre való rendezvényt találnak vagy az ünnepségen szerepel a fiuk vagy a lányuk, igyekeznek időt szakítani rá, hogy megnézhessék.

Nem könnyű tehát falun közművelődési szakembernek lenni, és talán ez a legszebb benne. Amikor a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük,  én elsőként rájuk gondolok.  

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap