Konok csend-élet

Turcsány Péter, p, 10/16/2015 - 00:19

 

 

 

 

Nagyon tiszta, tágas udvar. Hosszú szép parasztház.

Ajtóban magas, szép szál ember fogad. Nem látszik a kora.

A szobákban tisztaság van, szép bútorok. A falon nagy festmény Jézusról.

A konyhában zsúfolt otthonosság. A felesége varrógépe a sparhelt mellett, a varrógépe kis fonó-rámával. Az ablaknál asztal, kis pad mellette. Kis fekete kutya iszkol ki a konyhából.

Házigazdánk Munkás-cigarettával kínál.

Nyelves, rátarti ember. Önérzetes. Faragatlan, keményfához hasonló ez a jellem. Maga ura. Már nyugdíjas. Kettesben élnek feleségével. Sok gyereke mind elkerült a háztól. A gyerekei betanított munkások, segédmunkások, két lány technikumot végzett, egy fiú kitanulta az ácsmesterséget. Heten vannak a gyerekek. Már sok az unoka.

„Nagyon szegény családból származtam. Nyolcan voltunk élő testvérek. Kettő halt meg. 1914-ben születtem. Édesapám volt a háborúban. A karján sebesült meg. Megadták a rokkantságit, aztán elvették. Mikor kisebbik öcsém meghalt, akkor a doktor ránk fogta, hogy megmérgeztük. Akkor az apám mindennek lehordta a doktort, az meg bepörölte és elvették apám rokkantságiját.

A háború után volt szűkölködés mindenből, ruhából, lakásból, lábbeliből. Mindenkinek. Felnőttünk, mentünk iskolába. 60-70-en voltunk elsőben abból a korosztályból. A hat osztályt értük el. Játszottunk. Csináltunk játékokat, faragtunk talicskát, sikálóból – agyagból – csináltuk. Öten voltunk fiúk, négyen lányok.

Volt saját földünk is, két hold, meg mentünk summába, erdőbe. Aztán a család nősült, a testvéreim, jobban jutott ruhára, lábbelire.

40-ben megnősültem.

Egészségesen visszakerültem a frontról, mindig csak azt mondták, hogy a köpenyt kilukasszák és a susztereknek lesz dolguk vele, nekünk már nem… Mielőtt átálltunk az oroszokhoz, azelőtt nyírtak bennünket, harmincan maradtunk meg a századból… Mikor megjöttem, 45-ben, rajtam a katonaruha, azt mondták: partizán, partizán! Ha a szomszéd át nem jön, hát rögtön agyonlőttek volna az oroszok…

A földosztásra kimentünk, ott azok voltak előnyben, akik itthon maradtak. Adtak rosszabb földet, négy és fél holdat, de a legrosszabb helyen. Nem emelkedett az életszínvonal. Kukoricával neveltük a gyerekeket meg krumplival meg egy kis tojást, ha tudtunk szerezni.

Kétszer dolgoztam a Tanácsnál. Beléptem a pártba és visszaadtam a tagsági könyvet. Elmentem 45-ben a Tanácshoz hivatalsegédnek, a pártban felhasználtak, hogy növeljem a létszámot. Az oroszoknak tikot hordani, bort hordani, tojást hordani: ez mind rám áramlott. 47-ben otthagytam őket, kevés volt a fizetés, kenyér nem volt. Aztán megnyíltak a bányák, menni köllött az embernek, hogy legyen megélhetősége. 49-ben eltört a kezem. 51-től újra a Tanácshoz mentem, a vezetők még a nevüket sem tudták leírni, olyanok voltak, mint a tök. Aztán a „népnevelők” mentek padlást söpörni, engem is akartak küldeni, aztán fölmondtam. Mondom az elnöknek, hogy hegyibe döntöm az asztalt, erre aláírta a papírt. Utána föl akartam jelenteni a Tanácsot, mert nem adott munkakönyvet. Nekik csak az kellett, akit uszíthattak… A fiatalságot nem tudták rászedni, mert mindig attól féltünk, hogy olyan lesz, mint 19-ben. A népet nyírták, aztán húzódott a nép. Azzal szedtek el mindent: kaptatok földet, adjatok kenyeret!

Beszolgáltatás, adó, földtörlesztés, ment mindig, amíg az 56-os forradalom nem jött. Utána már három marhám, lovaim, csikóm volt.

Jött a Tsz-alapítás. 10% önként beállt, a többi ment kényszerre. Nem mentem volna be. Oda köllött mindenfélét adni. De hát hova ment volna akkor az ember? Állani köllött a sarat”.

Bányába ment. Kitanult vájárnak. 73-ban nyugdíjazták. Borozgat a kertben. Nem tart már tehenet, szép állatot: „nem köll már semmi szép állat, ami volt, elvették” – mondja. El-eljár kőművesekhez dolgozni, ősszel a szőlősgazdákhoz.

Feleségével jól megvannak, elbogarásznak itthon. Az asszony reggel fölkel, nekiáll fonni, meg a tisztaság a fő neki. Vasárnap templomba mennek.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap