Konrad Sutarski: Áprily Lajos lengyel kapcsolatai - 1 rész

Szerkesztő B, v, 05/25/2014 - 00:10

2012 novemberében múlt Áprily Lajos (1887–1967) erdélyi költő születésének 125. évfordulója, aki életének második felét (1929-től) Budapesten és környékén élte le. A magyar sajtóban ebből az alkalomból számos megemlékezés jelent meg. Többek között a PoLíSz 148. számában is megjelent egy évfordulós cikk. Én szintén meg akartam jelentetni itt egy tanulmányt Áprily lengyel kapcsolatairól, azonban olyasmi történt velem, amit a legjobban egy anekdotával tudok érzékeltetni. Egyik alkalommal Napóleon elfoglalt egy várost, amelynek elöljárója az alábbi szavakkal köszöntötte a hadvezért: „Felséges császárunkat ágyúsortűzzel akartuk fogadni, de ez húsz okból nem volt lehetséges. Először is, nincs ágyúnk... Ne folytassa, polgármester úr, a felsorolást – szakította félbe Napóleon. Ezzel az egy okkal is megelégszem.” Nos, valami hasonló történt velem Áprilyval összefüggésben. Át akartam nézni a második világháború során lengyel fordításban kiadott – időközben feledésbe merült – Wybór poezji (Válogatott költemények) című kötetét, hiszen ez a könyv tekinthető Áprily lengyel kapcsolatai megkoronázásának. El is mentem a Széchényi Könyvtárba. Ennek a könyvtárnak a katalógusa tartalmazta a könyvet, a gyakorlatban azonban nyoma veszett. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógusában még csak nem is szerepelt. Elmentem néhány további könyvtárba, beleértve az ELTE Egyetemi Könyvtárát is. Körbekérdeztem néhány szakértő filológust. Kutakodásom mindenhol kudarcot vallott. Ráadásul a Wybór poezji a költő családi hagyatékában, saját könyvtári gyűjteményében sem szerepelt. Vajon ennek a kötetnek egyetlen példánya sem lelhető fel Magyarországon? (Ha mégis, akkor kérem, értesítsenek engem erről a PoLíSz szerkesztőségébe küldött üzenetben, vagy a folyóiratban közölt saját e-mailcímemen.) Ezt követően Lengyelország területén kezdtem nyomozni. Végre fellélegezhettem, még ha nem is azonnal, hiszen egy sor telefonhívást és e-mailváltást követően kiderült: még olyan kitűnő intézményekben sincs meg a kötet, mint a krakkói Jagelló Egyetem Könyvtárában. Végül a Varsói Egyetem Hungarisztika Tanszékének könyvtárában találtam rá, ott viszont rögtön két példányban. A Tanszék szívességének köszönhetően hozzájutottam a számomra szükséges másolathoz, azonban időközben elmúlt az évforduló. Ennek következtében csak a következő naptári évben csatlakozom az Áprily Lajosra vonatkozó megemlékezésekhez. Ugyanakkor – véleményem szerint – a költő lengyel kapcsolatainak kevéssé ismert és csak kis mértékben feldolgozott témája még így, az évfordulón túl is felkeltheti nemcsak a szakemberek, hanem az Áprily költészetét kedvelő vagy a lengyel–magyar kapcsolatok iránt érdeklődő szélesebb közönség érdeklődését.

Lengyelország német és szovjet katonai lerohanásával – amely 1939. szeptember 1-jén illetve 17-én vette kezdetét – a két totalitárius hatalom kirobbantotta a második világháborút. Ezt követően mintegy 100.000 lengyel menekült érkezett Magyarországra, és mintegy 80.000 Romániába, akiknek egy része a Magyarország által 1940 szeptemberében visszanyert Erdély északi részén tartózkodott. A menekültek között képzőművészek, zenészek és írók is voltak. Irodalmi téren Kazimiera Iłłakowiczówna volt a leghíresebb közöttük, aki a háború teljes időszaka alatt Kolozsváron lakott. 1892-ben született, első könyvét még az első világháború előtt adták ki. Egyéni stílusa okán a két világháború között vált ismertté és elismertté – díjakat is nyert Lengyelországban. A másik, Iłłakowiczównanál idősebb, 1888-as születésű, de saját hazájában csak a ’30-as években ismertté vált kiváló regényíró, Stanislaw Vincenz volt (aki 1940-től kezdve élt hazánkban). A második világháború időszakában Magyarországon tartózkodó többi lengyel író és költő még fiatalnak számított. Ők Magyarországon kezdték bontogatni szárnyaikat, és itt jelentették meg első köteteiket. Közéjük tartozott mindenek előtt Kaltenbergh Leó (*1910), Tadeusz Fangrat (*1912-ben) és Adam Bahdaj (aki 1918-ban született, és Magyarországon Jan Kot írói álnéven publikált).

Áprily Lajos közismert volt lengyelbarát hozzáállásáról, amit egyébként fia, Jékely Zoltán is magába szívott mellette. (Ő írta az Ott fenn északon című verset 1939-ben, röviddel Lengyelország bukását követően, benne az ország feltámadását hirdetve.) Áprily nem maradt meg csupán a lengyelbarát érzelmeknél. A vészterhes időszakban, amikor Magyarország fölé német fenyegetés tornyosult a magyar kormány és társadalom Lengyelországot és a lengyeleket támogató magatartásáért, Áprily lengyelül kezdett tanulni, és felvette a kapcsolatot néhány Magyarországon tartózkodó lengyel íróval. Több ezzel kapcsolatos levél fennmaradt az 1942–44-es háborús évekből, sőt, még későbbről is – ezeket a Jékely család a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak adományozta.

Áprilyt az akkor Kolozsváron lakó lengyel menekült, Piątkiewicz Leonard tanította lengyel nyelvre. Három Áprilyhoz írott leveléhez jutottam hozzá, amelyek 1943. április 7-én, május 2-án és november 18-án keltek. Ezekből kitűnik, hogy Piątkiewicz nem volt filológus, polonista, hanem csak egy könyvelő. Mégis rendelkeznie kellett bizonyos pedagógiai tehetséggel és késztetéssel, mert nem csupán nyelvleckéket adott a költőnek, hanem – amint az az említett levelek közül az utolsóból kiderül – az év végén Kolozsvárról Keszthelyre kellett utaznia, hogy ott a Lengyel Állampolgári Bizottság – a polgári menekültek legfőbb képviselő intézménye – szervezésében három hónapos könyvelési tanfolyamot vezessen a szerte Magyarországról érkező lengyelek részére. Áprilynak 45 nyelvleckét adott, amint az májusi levelében olvasható. Ez nem is olyan kevés. Nem tudni, mikor vette kezdetét az óraadás, de a novemberi levélből kiderül, hogy erre Kolozsváron, télen került sor. Piątkiewicz így ír: „nagyon elszomorított, hogy Ön ezen a télen nem fog Kolozsváron tartózkodni. Biztos vagyok benne, hogy ezekben a téli hónapokban befejezte volna a lengyel nyelv tanulását, legalábbis a tekintetben, hogy a lengyel nyelvtan nem rejtene többé titkokat az Ön számára.” Tekintve, hogy 45 tanóra 45 napot, vagyis másfél hónapot jelent, és az egyes alkalmak valószínűleg nem voltak mindennaposak, hanem inkább heti 2–3 alkalommal kerülhetett rájuk sor, összességében mintegy 3–5 hónapos időtartamról lehet szó. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tanulás kezdete – intenzív haladást feltételezve – 1942 végére tehető, de valószínűbb, hogy – ritkább találkozásokkal számolva – 1941–1942 fordulójának téli hónapjaihoz köthető, amikor (Erdély Magyarországhoz csatolását követően) Áprily fia és lánya – Jékely Zoltán és Márta – már Kolozsváron élt és dolgozott. Az érintkezés nyelve kettejük között eleinte a német volt, de azt a későbbiekben – ahogy Áprily egyre jobban kezdte elsajátítani a lengyelt – már csak kiegészítő jelleggel vették igénybe. (Úgy látszik, Piątkiewicz nem tudott elég jól magyarul.) Végül 1943-ban – a már említett 45 foglalkozást követően – megállapodás született köztük a levelezés lengyel nyelven történő folytatásáról.

 

 

Forrás: Polísz, 2014. 154. szám    

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap