A koronázás 2/4

Doma-Mikó István, v, 12/18/2011 - 01:49

 

 

 

 

Korunkban húsznál kevesebb királyságot ismerünk. Akad monarchia, amelyben az uralkodóknak még koronája sincs. Az utolsó, klasszikus értelemben vett királykoronázásra több mint fél évszázada került sor.  

1953-ban klasszikus ceremónia keretében a jelenleg is uralkodó II. Erzsébet brit királynő fejére tették fel a koronát. A monarchiák nem mindennapi szakrális eseményére 55 évvel később, 2008. augusztus elsején kerülhetett újra sor. Brit minta és szertartás szerint Tonga királyává koronázták V. George Tupout.

A fényes királyi pompával rendezett ünnepségre az uralkodó 500 prominens vendéget hívott külföldről. Tekintve, hogy 1989-óta a királyi család udvari festőművésze vagyok, magam is részese lehettem e világraszóló eseménynek.

A Hawaii és Új-Zéland közötti, 170 szigetből álló Tongai Királyságnak 1875-től, I. George Tupou trónra lépésétől van koronázott királya. Őt II. George, majd III. Salote királynő követte. Én IV. Taufa’ahau Tupou királynál 1988-ban kezdtem a szolgálatot. Vihar Győztese (a király nevének jelentése) uralkodása alatt tanúja voltam az ország hatalmas fejlődésének. Őfelsége modern nemzetközi repülőteret építtetett, főiskolát, tv – és rádióállomásokat alapított. 2006 szeptemberében, 41 évi uralkodás után halálozott el. A trónon idősebbik fia követte V. George Tupou  néven.

 

 

 Folytatás...

 

         A királyi család tagjai velünk szemben, hosszú díszasztalnál ültek: Mata’aho királyné, Lavaka herceg, a trónörökös és felesége, Nanasi hercegnő, Pilolevu hercegnő, a házigazda Vaea báró és családtagjaik. Az asztalok roskadásig teltek tongai étkekkel. Mindegyiken két ropogósra sült kismalac, egész csirkék, óriáshomárok, gazdag választéka főtteknek, sülteknek, kagylóknak és halaknak. Körülöttük köretek, no meg az elmaradhatatlan kenyérpótlók, a yam és táró. A vegetáriánusok sem maradtak éhen, akadt tengeri saláta és déligyümölcs bőven. A hőségtől kitikkadt vendég enyhíthette szomját borral, vagy hideg sörrel, amit súlyos üvegkancsókból kínáltak körbe a szolgák. A kánikulában a szellő időnként meglebbentette a fehér asztalkendőket, és hűsítő permetet szórt ránk a „gejzírekből”.

 

A „Főnökök Sípja” Houmában    (Foto: Doma-Miko)

          Az önfeledten falatozó vendégsereget zene és tánc szórakoztatta, amit időnként megszakított egy-egy rangos rokon ünnepi szózata. Nagy derültséget keltett egy nyolcvan év fölötti nénike, akit jövetkor ketten támogattak a székéhez, ám a zene pezsdítő hangjaira botját félredobva középre perdült táncolni. Végül már csak egy beszéd hiányzott, amit halljuk! halljuk! kurjantásokkal egyre inkább sürgetett a vendégsereg.

         A mikrofonnál megjelent Houma örökös ura, a 87 éves Vaea báró. A mesterszónok 9 évig töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Houma vezető szerepéről beszélt, kitérve a Vaea-dinasztia történelmi érdemeire, majd ígéretes jövőjű unokája, Darlene tehetségét ecsetelte.
A végére hagyta a bűvös szót: „koronázás”. Mintha magas C-t pendített volna! Közel két éve ültettük tudatalattinkba, s azóta is irányítja az életünket. Közeleg, már csak pár napunk maradt a világraszóló eseményig!

          Július 28-án végre eljött az én időm! Ezen a napon kezdődött a Koronázási Ünnepségsorozat, amelynek részeként a Ministry of Tourism kiállítást rendez a képeimből. Udvari festőként feladatom a Királyság és a Királyi Család népszerűsítése a világban. Tavaly kollekciót állítottam össze a királyi család portréiból, tongai tájképekből, kiegészítve néhány magyar és japán témájú festményemmel. Ezt az együttest azután kiállítottam Magyarországon, Párizsban, Londonban és az új-zélandi Aucklandban.

          A tongai rendezvényen megtoldottam néhány helyi jelentőségű nyomtatvánnyal: az uralkodópár számára tervezett képeslapokkal, karácsonyi üdvözlőkkel, a Royal Kalendáriummal és fényképekkel.
Délután, miközben a képek és címeres képcímkék esztétikai rendjét szorgalmaztuk, felpezsdült az élet. Megérkeztek a tv-sek és a hangosítók. Teherautókról ládákat és hangfalakat cipeltek, s a felhangzó tongai zene odacsalogatta a kíváncsi turistákat. Még egy amerikai misszióscsoport is beszivárgott megnyitó előtti képnézegetésre.

 

Baron Vaea of Houma megnyitja a kiállítást

           Tongában a rendezvények mindig imával kezdődnek. Siaosi Palu Tiszteletes elmélyült fohászban kérte Isten áldását a munkánkra, az uralkodóra és a Tongai Királyságra. Őt Vaea báró volt miniszterelnök követte megnyitóbeszédével. Szereplése szinte jelképes volt. 1989-ben Őfelsége IV Tupou királlyal együtt ő nyitotta meg első tongai kiállításomat a Tongan National Centre-ben. Akkor kultuszminiszter volt, majd közel egy évtizedig miniszterelnök. Az idős főnemes ma is a tongai közélet köztiszteletben álló szereplője. Szónoki fordulataival és gyönyörű oxfordi angolságával ma is lenyűgözte a hallgatóságot.

           Az illusztris vendégek között megjelent Kína nagykövete, miközben kintről egyre özönlöttek a látogatók. Nem csak külföldiek, tongaiak is. Tekintve, hogy a képeim a Királyi Palotában és Őfelsége rezidenciáján találhatók, sokan először láthatták azokat.

- Jöjjön el hozzánk is festést tanítani! – kérlelt egy középiskolai rajztanár.

  

A vendégek (Foto: Doma-Miko)

            Az elmúlt húsz év tongai történései jelentősebbek voltak, mintsem hogy bármikor egyértelműen lezárhatnánk. Minden, amit az elhunyt királlyal, IV Tupouval kezdtünk, átnyúlik a jelenünkbe és jövőnkbe. Meglehet, rajtam is múlott, hogy Őfelsége magyarkedvelővé vált. Érdeklődéssel hallgatta a magyar királyok legendáit (elsősorban „Igazságos Mátyásról”), megkedvelte a magyar történelmi filmeket, magyar könyveket olvasott angolul, és ha tehette, gulyást ebédelt, vagy pörköltet, netán Esterházy-rostélyost.

            Szoros kapcsolatot tartott fenn azonban Japánnal is. Az általános iskolákban kötelezővé tette a logikafejlesztő szoroban (golyós számológép) oktatását, tongai diákokat és szumósokat küldött a távolkeleti országba. Japánba irányult a tongai export 99%-a, és ő maga is gyakran ellátogatott Tokióba. Érdemeiért egy patinás japán egyetem díszdoktorává avatta.

           Curtis Leonard Tu’ihalangingie - egészen az uralkodó haláláig - utóbbi 6 évének szinte minden percét Őfelsége mellett töltötte. Ez alatt többnyire ő közvetített a nagybeteg király és a japán kultúra interpretátorai között.
Most állhatatos munkájáért magas japán kitüntetést kapott. A Ministry of Tourism épületében adtam át számára a Japán Kulturális Díjat, amelynek Tokióban magam is alapítója vagyok.

Már csak négy napunk maradt a Koronázásig!

           Július 30-án reggel királyiktató kava-szertartáshoz gyülekeztek az ország nemesei a Palota mellett. Több évszázados hagyomány szerint ugyanis Tonga első embere a nemesekkel együtt elfogyasztott kavaital szertartásán válik hivatalosan is királlyá.

Palota etikett szerint rendezvényen az uralkodó utolsónak érkezik, és elsőnek távozik. Jelenlétében felállni, járkálni tilos, ezért - biztos, ami biztos - az ország 33 kékvérűje és vezetői (együtt több mint kétszázan) már egy órával korábban elfoglalták ülőhelyeiket a szabadban.

  

Díszítik a Királyi Palota kapuját.   (Foto: Doma-Miko)

           Pontosan tíz órakor fehér tongai viseletben, széles tauvala övvel átkötött tupenuban megjelent az ország ura és elfoglalta helyét a tengerre néző nyitott ünnepi építményben. A pavilon tapa- és egyéb díszítményeit a királyné és a királyi család többi tagja készítette. Periférián kapott helyet az a többszáz, földi jóval telt pálmafonatos ajándékkosár, amelyekben az alattvalók hódolatuk jelképeit halmozták.

 

 

 Folytatjuk

 

 

Megjelent: Leleplező, 2008

 

Magyar Irodalmi Lap

 

 

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap