Kosáryné Réz Lola: Vaskalitka

Szerkesztő C, cs, 12/18/2014 - 00:02

 

 

Hányszor volt még veszedelemben Fánika menyasszonysága,

mennyi rosszakarattal, pletykával, félreértéssel, akadállyal kellett

megküzdeni, csak a jó Isten tudta és a falon tiktakoló régi óra, mert

az alatt állott a kis varróasztalka, alacsony székkel, s ott sírdogálta

el Nina a bánatát, ott törte a fejét, mikor milyen lépéseket tegyen,

milyen ravaszságot próbáljon, hogyan hárítsa el a külön féle veszedelmeket.

Elmúlt közben az egész ősz, el a télnek is egy része, de

farsang utolsó vasárnapján esküvőre harangoztak a korponai templomban,

és Fánika, talpig menyasszonyi díszben, ott állt az oltár

előtt, vőlegénye mellett. Fekete Ádám adta össze őket igaz szívvel,

nagy jóakarattal.

Nina sírt. Tenger gyötrődése, sok szenvedése, aggodalma mind

az eszébe jutott. De végre elérte a célját. Fánika nem fog egyedül

megöregedni itt, a roskadozó, szegényes szőlőhegyi házban. Hozzá

illő férjet kapott, derék, nemes család leszármazott ját. Nem nézheti

le, nem csúfolhatja meg senki! Még csak a nagy lakodalom volt

hátra. Bírta erővel. Három asszonnyal főzetett az apró konyhán, a

szobákban mindenütt asztal asztal mellett, pad pad mellett, hogy

elférjenek a vendégek. Sokan mondták, miért nem várta meg a pünkösdi

szép időt, akkor jobban lehetett volna esküvőt tartani, kint

az udvaron állíttathatott volna asztalokat. De nem várt volna Nina

egy napot sem, nemhogy három-négy hónapot! A fedett, üveges

tornácon táncolhattak felváltva a fiatalok, s ha kicsit szoros volt a

hely, közelebb simultak egymáshoz. Nem panaszkodott senki. Csak

Körmötzy Sámuelnek volt minden szűk, túlságos meleg a meleg. De

Nina nem ijedt már meg a mérgelődésétől. Ha dühös, majd megbékél.

Az esküvőt meg nem történtté nem teheti már. Három napig tartott

a mulatozás. Negyednap reggel előálltak a cifra szánok. Felültek

a vendégek, s a csilingelés mind messzebbről hangzott... Elindult az

ifjú pár is. Fánika megölelte, megcsókolta az édesanyját.

– Most tudom már – sírta –, milyen jót akart nekem kedves anyám

mindig. Ne haragudjon énreám, háládatos vagyok minden szaváért!

– Tudom, lelkem, tudom – simogatta meg Nina elakadó lélegzettel.

– Ha teheted, írj vagy üzenj, s talán el is látogatsz hozzám a nyáron?

Vagy szüretre jöttök?

Nem akarta nagyon mutatni a fájdalmát, mert félt, hogy Fánika

sírva indul el az urával, s az nem jót jelent. De ma nagyon nehéz volt

a szíve. „Mi csoda bolond teremtés az ilyen asszony! – szidta önmagát.

– Nem én akartam mindenáron, hogy férihez menjen Fánika?

Most hát miért nem örven dek, miért nem vagyok boldog?” De csak

nem tudott örvendeni, nem tudott boldog lenni semmiképp.

Míg takarítottak, rendezgettek, addig csak tar totta magát. Számon

vett mindent a konyhában, szobában, hazaküldte gonddal a

kölcsönkért evő eszközt, poharakat a korponai ismerősöknek, közelben

lakó rokonoknak. A fölös ágyneműt elrakták, a lepedőket, huzatokat

beáztatták mosni, a bútoro kat rendbe állították. Kikerültek

a felállított padok, asztalok. Újabb három nap múlva csöndben,

rendben állt a ház, mikor reggel álmából felébredt. Kikelt az ágy ból,

kiment a konyhába. Trézsi a tejet forralta. Visszament. Nem várta

senki. Rend volt mindenütt. Sehol Fánika könyvei, sehol egyetlen

elhagyott kendőcskéje vagy egyéb holmija. Az óra tiktak olt csak

– nem lélegzett kívüle senki sehol. Leborult akkor özvegy Lőcseiné

a kis varró asztalka szélére, és zokogott, sírt, mintha a szíve szakadna

meg. Aztán körülnézett. S meglátta a sarokban a zongorát, amit

szülei halála után ő kapott meg ha zulról az órával s még néhány

darab kedves bútor ral együtt mint legidősebb. Odament tétova lépésekkel.

Kinyitotta. Végigsimított a billentyűkön. Keze megtelt és

megbarnult, kicsit bütykös is lett, de nem volt olyan nehéz munkája,

mint az anyjá nak valamikor. Csak hát húsz esztendeje múlt, hogy

nem zongorázott, és nem énekelt.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap