Krisztusportré

Balogh Bertalan, v, 02/04/2018 - 00:12

 

 

 

Fiatal csavargó a New York-i járdán színes krétákkal rajzol. Ő így koldul. Mocskos és rongyos farmerruhát visel, mosdatlan szőke fürtjei majdnem az aszfaltot érintik, ahogy kissé rövidlátóan görnyedve dolgozik.

Emberi arcot rajzol. Sőt, istenit: Krisztus vonásai bontakoznak ki határozott és meglepően ügyes keze alatt a flaszteron. Óriási portré, valósággal forgalmi akadály itt az útkereszteződéshez közel, ahol negyedmillió ember biztosan elsiet mindennap.

Kíváncsiskodó emberek sűrű gyűrűje veszi körül.

"Nem is rossz", jegyzi meg a mellettem álló.

Én meg inkább ezt a toprongyos szerencsétlent nézem, és egy pillanatra arra a bizarr valószínűségre gondolok, hogy ő sem elsikkadt emberként kezdte; valószínűleg, valamikor

ő is eleven szemű, szőkefürtös kisfiú volt, esetleg pufók kis angyalra hasonlított... Végtére is Isten-képmás mégsem következhet valakiből, aki életében legalább egy pillanatra nem volt igazán ember...

Másnap délután ismét arra járok, és a képmást ott találom, mégpedig majdnem érintetlen állapotban. Negyedmillió ember özönlött itt el azóta, komoran, vagy zajosan, vagy közönyösen, és most is özönlik, tülekedik a maga businesse után, és... és mindenki kikerüli a képet. Nem lépnek rá a szép isten-arcra.

New Yorkban!

A mocsok és a bűnözés egyik nevezetes városában.

Nem érdekes az ember?... 

 

*

Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem a Rend eredendően bennünk lakozik; ha épkézlábak vagyunk, azzal születtünk, mintha a Rend érzése egy volna érzékszerveink közül. Jobb tudni erről, vagy legalábbis feltételezni, hogy így van, és óvatosan bánni a természetes adottsággal, éltetni azt, ápolni, vagy felszínre hozni. Egy világban, amelyben túlságosan sok a Tilos tábla, a legrendesebb ember is fűre lép néha, ha másért nem, hát viccből. A bűnöző viszont egyenesen kihívást lát a törvényben és a törvénykezés szigorában, és egyében sem jár az esze, mint hogy milyen furfanggal majmolhatná meg a jogrend bástyáját.

Erről is jó tudni.

Az egyik római császár például úgy akarta megfékezni az elharapódzó bűnözést, hogy kitalálta a lehető legborzalmasabb kivégzési módszert. Az elítéltet bőrzsákba kötötték kiéheztetett macskákkal, kutyákkal, patkányokkal és egyebekkel együtt. Elevenen ették meg az embert és egymást is az állatok. Borzalmas ötlet volt ez, és ugyanezért, hihetetlenül nagyszerűnek tűnt a bűnözők számára a kihívás. Következésképpen, ugrásszerűen megemelkedett a bűnözés számaránya. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap