Krumpli vagy burgonya? (Mese)

Kondra Katalin, k, 10/17/2017 - 00:11

Amikor „Mindenállatok királya” az oroszlán megbetegedett, a birodalom összes lakója szörnyen aggódott. Titokzatos betegség támadta meg a királyt – suttogták minden felé, ám Bagoly, a professzor gyorsan megfejtette eme rettegett kor okát. – Semmi kétség. Ez bizony hús allergia – jelentette ki határozottan. – Az, mit jelent? – bődült fel az oroszlán ingerülten. – Azt, hogy fenséged nem ehet többé húst, különben szörnyű kínok között fog elpusztulni. – Micsoda? Nem tűröm, hogy egy madár kioktasson! – gerjedt haragra az oroszlán. – Bocsánat felség, de nem mondhatok mást – szólt Bagoly professzor szerényen. Az oroszlán megrémült attól, amit hallott de nem akarta, hogy alattvalói megsejtsék gyengeségét, ezért újból ráförmedt Bagoly professzorra. – Remélem, van ötleted arra, hogy mit ehetek, máskülönben… – Nyugodjon meg felség. Megárt az idegesség. Húsételen kívül bármit megehet. – Mi az, hogy bármit, ha többé nem ehetek se antilopot, se gazellát, se disznót, még egy árva nyúlfarkat sem. Más eledelt nem ismerek! – Ezen könnyen lehet segíteni – szólalt meg alázatosan Pávián, az udvari miniszter. – Halljam mi az ötleted Pávián? – sóhajtott fel megadóan az oroszlán. – Királyom! Rengeteg ehető növény terem birodalmadban. Hirdesd ki a népnek, hogy aki elhozza felségednek azt a növényt, amelyik a legsokoldalúbb az, jutalmat kap. Az oroszlán teljesen összezavarodott. Úgy érezte, egyedül nem tudja megoldani a helyzetet, kénytelen lesz rábízni azt Páviánra, aki persze éppen erre számított. – Mit tanácsolsz, mi legyen a jutalom? – kérdezte tőle. Pávián úgy tett, mint aki nagyon töpreng, majd azt válaszolta. – Birodalmad egy része legyen a jutalom. Az nagyon ösztönző. – Túl nagy ár néhány ehető növényért, nem gondolod? – Nem valószínű, hogy létezik sokoldalú növény. Mindegyik egyforma, de legalább bőséges lesz a választék. Az oroszlán erősen elgondolkodott azon, amit Páviántól hallott, végül azt kérdezte. – Mond, mit értesz azon, hogy sokoldalú? – A lexikonok szerint az a növény a legsokoldalúbb, amelyikből a legváltozatosabb ételeket lehet elkészíteni és tápláló, meg finom is. – Igazad lehet – szólt az oroszlán. – Felhatalmazlak, hogy véghez vidd, amit elgondoltál. Így történt, hogy az udvari miniszter szétküldte az udvari küldöncöket, hogy vigyék hírül szerte a birodalomban a király üzenetét. Lett is egyszeriben nagy sürgés-forgás. A birodalom valamennyi növényevője azon volt, hogy az általa fogyasztott növény elnyerje az oroszlán tetszését. Pávián is beszerzett néhány fürt banánt, mert arra számított, hogy az oroszlánnak egyedül az, fog ízleni. Azonban várnia kellett a nagy pillanatra, mert az ajtónálló hirtelen nyugdíjba vonult, így az ő feladata lett az is, hogy bejelentse a látogatókat. Jöttek is sorban az antilopok, gazellák a szavannáról gyűjtött zsenge füvekkel. – Mire valók ezek a füvek? – kérdezte szigorúan Pávián. – Főzeléknek, gyógyteának – válaszolta szerényen az egyik gazella. Utánuk egy elefánt és egy zsiráf jött, lombos faágakat hoztak. – Ez a mi táplálékunk felséges király, nézd milyen hatalmasak, és erősek vagyunk… Az oroszlán türelmetlenül legyintett. – Ki következik? – szólt Pávián. Két félénk nyuszika zsenge salátát és ropogós répát cipelve illedelmesen meghajolt a nagy király előtt. – Főzeléknek való növények – mondták, meg sem várva a kérdést. – Csupa zöld, meg sárga – méltatlankodott az oroszlán, – zöldet elvből nem eszek, a répán még gondolkodom. – Ha megengedi felséged – röppent oda váratlanul egy galamb, – hoztam valamit felségednek. Csőréből különféle magokat hullatott az oroszlán elé. – Ez búza, ez árpa, ez rozs, ez köles, ez zab – sorolta nagy szakértelemmel. – Mik ezek? – mennydörögte a felbőszült oroszlán. – Gabonamagok – szeppent meg a galamb. Pávián látva, hogy a király menten ráveti magát a galambra, gyorsan közbelépett. – Huss innét te szerencsétlen, ha kedves az életed! Ekkor hangos csörtetéssel egy vaddisznó rontott a király elé. – Meghoztam felséged eledelét – jelentette ki büszkén, és gömbölyű, piros és fehér gumókat szórt az oroszlán elé. Pávián ijedtében azt sem tudta hová legyen. Mindennek vége – gondolta. A király biztosan nem tud ellenállni egy ilyen jó húsban lévő malacnak, hiszen három napja nem evett. Az oroszlánt azonban megbabonázták a szép piros-fehér gumók. Végre valami tetszetős – mondta. – Halljuk eléggé sokoldalú növény-e? – Nem tudom felségednek mi az elvárása, de ami az embernek elég jó az, gondoltam felségednek is megfelel. Ezek a gumók sülve, főve, pirítva, reszelve, levesnek, főzeléknek, köretnek, főételnek egyaránt alkalmasak. – Nocsak, emberi eledel. Akkor olyan lehet, mint a hús. – Olyasmi – bólogatott a vaddisznó. – De mégis növény… Mond csak, teát lehet főzni belőle? – kérdezte az oroszlán kissé bizalmatlanul. – Ó királyom! – röffent nagyot a vaddisznó, – arra az egyre éppen nem alkalmas. – Nem baj – nevetett az oroszlán. – Utálom a teát! De még nem mondtad, mi a neve ezeknek a szép piros és fehér gumóknak? – Krumpli!– vágta rá boldogan a vaddisznó. – Ó, de ronda neve van – szörnyülködött az oroszlán. Lehetne mondjuk bogyó, vagy bigyó, bármelyik jobban illene rá. A vaddisznó értetlenül nézett az oroszlánra, és tanácstalanul leült kerek hátsójára, mint aki jutalomra vár, miközben Pávián félszegen integetett neki. Végül a disznó észrevette és oda cammogott Páviánhoz. – Talán valami baj van? – kérdezte. – Azt intettem, hogy elmehetsz – mondta Pávián. – Jó, de előbb kérem a jutalmamat. – Az, sajnos nincs. – Miért? Hisz a királyt egészen elbűvölte a krumpli. – De nem tetszett a neve, hisz magad is hallottad – szólt megvetően Pávián. Már alig várta, hogy bemutathassa a banánt. A vaddisznó azonban nem hagyta magát. – A krumpli nevéről én nem tehetek, nem én találtam ki. Felőlem akár burgonya is lehetne. Ami itt számít az, az íze. – Megvan! – bődült fel az oroszlán, – legyen a növény neve burgonya, ez olyan gömbölyű név, zamatos már a hangzása is. Azé hát a jutalom, aki a burgonyát hozta! Mélységes mély lett a csend. Pávián megdermedt. A vaddisznó sem moccant. Érezte, hogy valami nem úgy van, ahogy kellene, de csak most értette meg miért. – Disznó gyere ide, vedd át a jutalmad – szólt az oroszlán. – Nem lehet felség, nem lenne igazságos – röfögött szomorúan a vaddisznó. – Ezt a növényt én hoztam, de az ember földjén termett. Az ember ültette, kapálta, gondozta. Én csak, csak elloptam… Pávián először megörült annak, amit hallott, de amint az oroszlánra tekintett megrettent. Úgy érezte, megindul alattuk a föld, rájuk omlanak a sziklák és leszakad az ég. De nem történt semmi. Az oroszlán nem bömbölt, nem támadt rá senkire csak nézett maga elé, fejét bánatosan lehajtva nagyot sóhajtott. – Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az ember tesz nekem szívességet, de amit megígértem, azt be is tartom. Hol az a mihaszna udvari miniszter? – zsörtölődött remélve, hogy attól majd jobban érzi magát. Bánta már könnyelmű ígéretét. Dühös volt, amiért hallgatott Páviánra. Már késő. „A burgonya el van vetve”, és különben is, mi lenne a birodalom sorsa, ha ő meghalna. Talán jobb is így. Ezeken morfondírozott az oroszlán, miközben Pávián alázatosan meghajolt előtte. – Parancsolj velem felség – mondta szerénykedve. – Fogj egy kőtáblát, és saját karmoddal vésd bele, amit most mondok – dörmögte az oroszlán. „Én, Mindenállatok királya üzenem: Betegségem miatt visszavonulok. Birodalmam többé nem terjed a szavannákon túlra. Legyen az mind az emberé. Tegye termővé a földeket, ültesse be haszonnövényekkel és főleg sok-sok burgonyával. Birodalmamért cserében gondoskodjon ezután azokról az állatokról melyek a szavannákon túl élnek, és a burgonyából küldjön nekem minden esztendőben annyit, amennyit nélkülözni tud.” Páviánnak nem tetszett a beszéd, mert azt remélte, hogy a banán nyeri meg az oroszlán tetszését és övé lesz a jutalom. Lám egy disznó meghiúsította gyönyörű terveit. Háborgott, de nem tehetett semmit. Az volt a dolga, hogy végre hajtsa a király parancsát még akkor is, ha nem ért egyet vele. Azóta terem burgonya a föld majdnem minden részén, kivéve a szavannákat, mert ott ezt a növényt, az öreg oroszlánon kívül egyetlen állat sem fogyasztja. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap