Kultúra magyar módra

Kondra Katalin, cs, 01/24/2019 - 00:14

1989 óta ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823 január 22 -én fejezte be a Himnusz megírását. A reformkor egyik legnagyobb költőjének ezen műve, Európában talán egyedülálló módon, inkább közbenjáró ima, mint vers, amely a magyar nép szorongattatását, küzdelmeit foglalja magába, nem éltet egyetlen királyt vagy uralkodót sem, egyedi és szívbe markoló. Szorosan hozzátartozik a kultúránkhoz, mert a kúltura fogalma nem csak a humán műveltségre terjed ki, hanem mindazokra az értékekre is, amiket az idők során létrehoztunk és nem csak a szellemi, hanem a tárgyiasult környezetünkben is fellelhetők. A Magyar Kultúra Napját, akár csak nemzeti ünnepeinket, legméltóbban a magyar nyelv iránti tiszteletünkkel fejezhetjük ki, mert az anyanyelv olyan emberi eszköz, melynek hatalma van, s hogy milyen hatással bír egy-egy nemzet identitására, azt a következő idézet igen erőteljesen ábrázolja, és a határon túli magyarok sorsa is bizonyítja. " Verj bilincsbe egy népet, vedd el ruhájukat, tömd be szájukat, még mindig szabad marad. Vedd el munkájukat, útlevelüket, az asztalt, amiről esznek, az ágyat, amelyben alszanak, még mindig gazdagok. Egy nép akkor válik szegénnyé és rabbá, amikor ősei nyelvétől fosztják meg: akkor mindörökre elvész." Ignazio Butitta, szicíliai költő Románia vezetői valószínűleg felismerték, hogy a kisebbségben élők az anyanyelvükhöz, erős nemzeti öntudatuk miatt ragaszkodnak, és ez olyan hatalom, amelyet gazdasági eszközökkel nem lehet megtörni, ezért mindent bevetnek annak érdekében, hogy korlátozzák a magyarok anyanyelv használatát. A huszonegyedik században egyre több hatalmon lévő vezetőnek jelent potenciális veszélyt a nemzeti identitás, ezért ma is folyamatosan háborúban, forradalomban, a honfoglalások idejében élünk, de ezek addig nem tudatosulnak bennünk, amíg úgy érezzük, hogy nem éri támadás az anyanyelvünket, a kultúránkat. Az újkori háborúk az identitásunkat akarják lerombolni, a mai forradalmak az értékrendünk ellen lázadnak, hogy így nyerjenek maguknak teret a moderkori honfoglalók. Ezek a háborús taktikák azért olyan hatékonyak, mert ha nem észleljük a támadást, nem fogunk védekezni. Többnyire vér és gépfegyverek nélkül zajlanak, de épp olyan pusztító a hatásuk, mint a bombáknak, tömegeket tesznek ártalmatlanná, nemzeteket próbálnak kiírtani. A moderkori háborúk egyik trükje például az, hogy a horror és scifi világában kultúrálódott egyének szokják meg a vér, az áldozat, a fegyverek látványát, így nem, vagy kevésbé reagálnak a támadásokra, amíg az a lakásaikon kívül zajlik. A gépfegyverek helyett, ma szelídebb fegyvereket, a médiát vetik be hihetetlen hatékonysággal. A demokráciában, a kanapékhoz szokott népet nem lehet csak úgy kiráncigálni az utcára, hogy harcoljon, ezért a tévén keresztül kell őket megszólítani. Példát kell nekik mutatni, akár szereplési lehetőséget is felkínálva. Így jutottunk el odáig, hogy az értékrend alapú politizálás helyét átvette a trágárság, melyet az " ördög öreganyjával is" összefogó ellenzék képvisel, akik hevesen tiltakoznak minden ellen, ami "királyi", miközben alpári szintre süllyedtek, mert így akarják demonstrálni szavazóik felé, "egyek vagyunk veletek". Ez a példamutatás ragályos, különösen azokat fertőzi meg, akik kaphatók bármiféle cirkuszra, vagy akik csak ki akarják tombolni magukat. A nevetségessé vált, de önmagukon is nevetni képes ellenzék miközben meggyalázza, kicsúfolja saját anyanyelvét, tüzeli a maréknyi többséget, és azok a randalírozástól megmámorosodva elhiszik magukról, hogy hősök és forradalmat csinálnak. Sokak aggódnak amiatt, ha egyszer majd ezen - a nyugatot majmoló és Brüsszelt kiszolgáló - ifjak kezébe kerül a politikai hatalom, mi lesz a kultúránkkal, mi lesz nemzeti ünnepeink, hagyományaink sorsa? Anyanyelvünkkel egyetemben ezek identitásunk kifejezői, ezekben rejlik a megtartó erő, ez által vagyunk különbözőek más nemzetektől és ezekre lehetünk büszkék. "A magyar kultúra örök harc, a hagyomány és a nyugati kultúra között. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává saját törvényei szerint. Európától csak azt veszi át, ami erre kell, és ezt is szervesen magába olvasztja." Kodály Zoltán 1939.

 

Forrás: turul.info

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap