Kultúrából a Civilizációba 3/4

Jankovics Marcell, v, 03/03/2019 - 00:18

 

 

 

 

    A család a hagyományos nemi szerepek alkotta legkisebb közösség. Az állatvilágban a nemi szerepek legkülönbözőbb formái léteznek. A rovarok világában van olyan „államforma”, amelynek királynője a kolónia, boly életének a záloga (termeszek, hangyák, méhek); létezik olyan „család”, amelyben a nőstény megtermékenyítése közben, vagy után, fölfalja a hímet (imádkozó sáskák, pókok), a fejlettebb (?)[12] életformákban minden lehetséges változat megtalálható. A farkasfalkát alfahím irányítja, a hiénáét alfanőstény. Az emberi társadalomban, mint a főemlősöknél általában, egészen a legutóbbi időkig jellemzően férfiuralom volt a jellemző, de ez sokszor inkább csak látszat. Az őskori művészet tanúsága szerint az idősebb asszonyokat, az „anyósokat és (nagy)anyákat” különleges tisztelet illette meg,[13] amelyet történészek mátriárkhátus, nőuralom jelének tekintenek.  Az ókori Egyiptomban a fáraó nő is lehetett (Hatsepszut, Kleopátra), az európai közép- és újkor számos uralkodónőt tud fölmutatni, akiknek meghatározó történelmi szerepe volt (Medici Katalin, Mária, Erzsébet, Anna angol, Mária Terézia magyar királynők, Erzsébet, Katain orosz cárnők, nem beszélve azokról az asszonyokról, akik papucsférjeik helyett tartották a kormányzás gyeplőjét. A hagyományos keleti nagycsaládokban, amíg nem vénültek meg teljesen, a családban az öreg hölgy (anya, nagyanya, anyós) mondja ki a végső szót, és ez nem kárpótlás azért, hogy a harcmezőn, a nyájak körül nem volt, a hajó- és karavánutakon nincs, nem volt semmi keresni valója. Korunk feminista mozgalmai jellegzetesen civilizációs tünetűek. Férfi szerepbe csábítják a nőket, (súlyemelés, boksz, labdarúgás, vízilabda a sportban) …. 

     A nagyváros nem kedvez a közösségi létnek. (> David Riesman: A magányos tömeg.) A magány és elidegenedés civilizációs jelenség. Az ellenük életre hívott kisközösségi formák: iskolák, munkahely, pártok, klubok, egyesületek részterületeken működnek, nem szövik át az egész életet. Kivéve a fiatalok szubkultúráit. A modern Civilizáció magányos szórakozása a televízió volt a netes hálózatokig. A közösségi portálok hallatlan sikere jelzi az emberek közösség iránti igényét. A házasság és a család válsága, a népszaporulat drámai csökkenése, a szingli életforma rohamosan növekvő népszerűsége (mindkét nemnél) jellegzetesen civilizációs (nagyvárosi) kortünet. ’Biológiai’ oka a túlnépesedés, a szexuális forradalom, a terjedő meddőség és homoszexualitás, az anyagias szemlélet, a közösség és a folytonosság szempontjait ’lerázó’ önmegvalósítási vágy. Az egyénközpontú liberális ideológia a női egyenjogúság megvalósítását csak az anyaság leminősítésével tudja elképzelni. (A gyermeket váró nő ma már nem várandós nem áldott állapotban van, hanem terhes.)

befogadó                                                       kiárasztó

     A hagyományos Kultúrába beleszületik az egyén. A ’készen kapott’ műveltség a környezethez való alkalmazkodásra készteti. Ez nemcsak a szűkebb társadalmi közegéhez, hanem a természethez, a magasabb elvekhez való igazodást is jelenti, amin nehéz változtatni. A civilizátor a saját vágyainak, igényeinek, érdekeinek rendel alá mindent. Régi vágya ez az embernek. Isten szájába adja parancsként a vágyát: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és az a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (Ter. 1, 28. ) Sokan tudjuk már, hogy átokká lett az áldás.

szellemi                                                         anyagi

     Az igazodási kényszer a magasabb elvekhez (természeti törvényekhez, az istenek akaratához, erkölcsi parancsokhoz) szülte a Kultúra legmagasabb rendű formáját, a kultuszt. A hagyományos Kultúrában azonban a spirituális még gyakorlatias (értelmes célú) volt, legföljebb megfejtetlen, és kontaminálódott szimbólumrendszere mutatja hiedelemnek, babonás zagyvaságnak. A civilizált embert egyre inkább a materiális földi javak, az anyagi jólét megszerzése vezérli. Ez a Kultúra leminősítésével jár. Panem et circenses. Mely mondás egybként szintén hanyatló kor szülötte.  A kenyeret a politika populista ígérgetése jelenti ma, a cirkuszt az (államilag támogatott) parádék, amilyen a forma 1, a légiparádé, a nemzeti ünnepek egyéb látványosságai, a nem tipikusan kulturális fesztiválok, nem beszélve a kisebb, „csak” üzleti alapú cirkuszokról, mint a rockkoncertek, quad-, salak- és terepmotorozás és autózás. A fölsorolásból is kiderül, hogy a Civilizáció pazarlásainak a része ez. A fesztivál sem ismeretlen a múltban, csak más néven is szigorúan meghatározott (naptári) számban futhatott.  A mostani fesztiválokban azonban hiányzik az eszme (búcsú, karnevál stb.), az anyag uralkodik. A résztvevők részint árusítanak, részint vásárolnak, fogyasztanak (bort, pálinkát, csokoládét, kocsonyát, libahúst, dödöllét – lásd a „szakfesztiválok” nevében. Ez is volt Lásd hetivásár, lacikonyha. „Végül” a buli, a véget nem érő bulizás, romkocsmák minden más helyett. Pazarlásról bővebben.

Termelő?                                                 Fogyasztó?         

 

beszédes művészet (szellemi tartalom) alkalmazott(ipar-)művészet( funkcionálistartalom,                                kiüresedés,díszítés)

vertikális                                                      horizontális

     A Kultúra ’arisztokratikus’ irányultságú, a földműveléstől emelkedik a kultuszig. Nemcsak a három dimenziójú térben, hanem téridőben fejezi ki magát (> dél mint égtáj és napszak, valamint észak és éjszaka, nyugat és napnyugta szavunkat). A Civilizáció demokratikus, legalábbis azt hirdeti, és csak a két dimenziójú földi térben érdekelt. A sci-fik és a bolygóközi térben folyó kutatások ne tévesszenek meg bennünket. Céljuk csupán a két dimenziójú életlehetőség kiterjesztése. A Civilzáció demokratikus. Demokrácia törvényszerűen a tömegdemokráciába torkollik.  Blogok és kommentek.

égi (csillagvallás, kultusz)                               földi

     Az archaikus, mitologikus vallások gyakorlatiasak és materiálisak abban az értelemben, hogy a természet és a kozmosz látható körforgását próbálják leírni, lényegében a tudomány előtti kor tudományának tekinthetők. A transzcendencia viszonylag késői fejlemény. Az újabb kori materializmus földhöz ragadt, az ateizmus – a Civilizáció vallása – a transzcendens vallásokkal szemben lép föl, közéjük mosva előzményként a babonának, hiedelemnek tekintett csillagvallásokat is.

vallás                                                            utópia

     Az istenek elfogynak. Politeizmus > egyistenhit > filozófia – ateizmus. Az eredeti többistenhit tartalma szerint materiális (természet- és planétaistenek), formája szimbolikus (tudományelőtti ’szakzsargon’). A jámborok szemében a forma jelenti a tartalmat, a vallásos gondolkodó attól kezdve, hogy a földi hívságok egyre jobban elérhetőbbek az ember számára, a létezés nagy kérdéseire keresik a választ: a vallás transzcendessé válik. a tudományosság előretörésével viszont még a gondolkodók is egyre kevésbé igénylik Istent. Az emberek viszont hinni akarnak valamiben. Ha a vallás a nép ópiuma, de már nem hat a lelkekre, nosza, találjunk ki valamit helyette. Jönnek a valláspótlék utópiák, (kommunizmus, fasizmus, nácizmus, maoizmus), melyek a Földre hirdetnek azonnali, vagy legalábbis közeli mennyországot. Aztán jön a kiábrándulás, és jönnek az ellenutópiák (1984, Fahrenheit 451). Az Egyház a tömegek megnyerése érdekében tartalmában leszáll a földre (visszatérés a jézusi szeretet parancsához, munkáspapok, XXIII. János, II. Vatikáni zsinat, Bokor Bázisközösség, Ferenc pápa).

     Ha már szó esett a drogokról. A drog szerepéről a kultúrákban és a civilizációkban. A kultúrában  kultikus, mágikus, rituális funkció (iboga!). > Beavatás, bakeapcsolás. A civilizációban „kikapcsolódás”.

Lásd még

(isten)hit                                                        istentagadás és közöny

Az ateizmus is vallás, amennyiben harcos istentagadás. A hívek fogyatkozásának oka Európában inkább csak a Civilizáció gazdag kínálata (szexuális forradalom, jólét, megnövekedett szabadidő, szórakozás) miatti elfordulás, közöny. Mi lesz a válasz a csömörre? Lesz csömör?

erkölcs                                                          jog (törvény)

     A jó erkölcs a természeti törvényeken alapszik. Ettől „örökérvényű”. A természeti törvényekkel nem lehet szembemenni, annak bukás a vége. (Már sejlik.) Az ember addig lehetett természetelvű, amíg a népszaporulat elviselhető volt a környezet számára. A fehér Civilizáció a Föld meghódításával már korán nagy eredményeket ért el a környezet – és más Kultúrák – tönkretételében. > A neandervölgyiek, majd a Földközi-tenger melléke erdeinek kiirtását, Erüszikhtón, a „Földet fölhasogató” mítoszát, az indián műveltségek lerombolását, sok száz, sok ezer állatfaj kipusztítását, a folyamat exponenciális jellegét a Civilizáció nem tudja, mintha nem is akarná megfékezni. A mai ember számára fontosabb, hogy autózzék, mint hogy lélegezzék.)

     A törvény az erkölcs civilizált formája. Aktuális igényekhez igazítható, tehát változik. Jogot szegez szembe a joggal, ami ellentmond az erkölcsi érzéknek.

érzelem,                                                        értelem (ráció, logika),

     A Kultúra érzelmekre hat. Szerethető és nem durva. A kereszténység ezért bomolhatott virágba (gótika, Assisi Szent Ferenc).[14] A Civilizáció korai szakaszában, pl. mint hódító és szórakoztató, barbár,[15] fejlett formáiban csak hideg és számító. Ezért pártolja a giccset.

forma                                                            tartalom

    Az archaikus Kultúrák művelői analógiákban, metaforákban gondolkodnak, jobb agyféltekések, mint a gyerek. Az emberiség felnőtté válva a formai összefüggések helyett egyre inkább a tartalmiak felé fordul. A gyerekek, az ’elmaradott’ népcsoportok és a művészek ma is formákban, analógiásan gondolkodnak, a fehér átlagember az iskolai nevelésnek köszönhetően érzéketlenné vált a formai összefüggések iránt. Nagy veszteség, ugyanakkor figyelmeztető ellentmondás, hiszen a Civilizáció ’Kultúrája’ egyre inkább vizuális (film, videó, televízió, internet, okos telefon, óriásplakát, reklám). Az ellentmondás, miszerint a kép jelentőségét veszíti, miközben képi dominancia jellemzi a (tömeg)kultúrát, igaz a hangra is.[16] Tetten érhető az ellentmondás a bal agyféltekére összpontosító oktatás-nevelésben, amely – mint tudjuk – szintén a Kultúra része.

jobb félteke  dominancia                                 bal félteke dominancia[17]

szimbolikus                                                   direkt, konkrét

   

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap