Labdaháború (Sebes Gusztáv emléknapok)

Kondra Katalin, v, 01/21/2018 - 00:02

Alig, hogy megjött a tavasz, gyereksereg lepte el a répcelaki focipályát. Erőtől duzzadó apák, ellenük feltüzelt fiúk rótták a köröket a fűrészporral felszórt terepen. Vérremenő harcnak néztek elébe, mert a tét nem kevesebb, mit ingyen belépő a győztes csapat minden tagjának, egy Hali- meccsre. Az apák csapata engedékenyen kezdett, de Gere Kiki többszöri csalási kísérlete miatt egyszer csak elszabadult a pokol. Sorra gyűltek a büntetőpontok. A fiúk csapata így alig rúghatott labdába. A szurkoló anyák őrjöngtek, de nem volt mit tenni, mert az apák eldöntötték, hogy meg kell tanítani a fiúkat, hogyan harcolnak az igazi férfiak. A meccs váratlanul félbeszakadt, amikor Szabó Lacika éktelen sírásra fakadt és dühösen rugdosni kezdte az apja lábát. Most nem, mint apa fia álltak egymással szemben, hanem, mint esküdt ellenségek, ugyanis a fiúk edzője, Lacika apja volt. — Ha Sebes Gusztáv lett volna az edzőnk győztünk volna! — hüppögte a vesztesek keserű könnyeit nyeldesve. — Ez csak játék kisfiam. Ne vedd úgy a szívedre — védekezett az apja. — Akkor hogy lesz belőlem híres focista? Még hogy ne vegyem komolyan? A magyarok mindig győzni akarnak. Ez a törvény — érvelt a fiú. — Lehet, hogy éppen ez a gyengeségünk, nem örömből játszunk. Aztán tudod-e, hogy Sebes Gusztáv az Aranycsapat kapitánya volt? Nem holmi falusi kisfiúk edzője. — De hát Ő is játékosként kezdte, 1919-ben kezdett a Haladás csapatában focizni, 1940-től lett edző. — Hát fiam, ha az iskolai leckéket is ilyen jól tudnád, színötös tanuló lehetnél. — De én nem tanulni akarok, hanem focizni. — A focit is tanulni kell gyerek! — ragadta vállon Lacikát az apja. — Úgy látszik először mórestre kell tanítanom téged, mert hiányzik belőled a tisztelet. Remélem tudod, hogy Sebes Gusztáv tisztelte azokat, akiktől tanult. Tisztelet, alázat és a játék szeretete nélkül nem lehet eredmény elérni. Mi a győzelem, lássuk tudod-e? — Több gólt lőni, mint az ellencsapat — vágta rá a fiú. — Nyerni persze így lehet. Győzni viszont, mást jelent. A győzelem nem egy alkalomra szól, és nem felejtődik el. Vegyük példának Sebes Gusztávot. Egy jó csapatkapitány először jól játszik, aztán amit tud, azt megtanítja a többieknek. Így lett Ő halhatatlan! Ez a győzelem pedig örökre szól. Az eset óta eltelt jó néhány tavasz. Lacikából László futballedző lett. Most már azon fáradozik, hogy átadja fiának mindazt a tapasztalatot és tudást, amit  ő is apjától és Gusztáv mestertől tanult. Reméljük egyszer még újraéled az Aranycsapat. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap