A Láng, – az voltam én” (Gárdonyi Géza napok)

Kondra Katalin, h, 10/30/2017 - 00:18

 Gárdonyi Géza (született Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. „Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.” Olvasom Gárdonyi sorait, majd a róla szóló kritikát mely szerint, fiatal korában kifejezetten pocsék írónak számított. Első színműve teljes bukás volt. „Az egész darab oly üres, szellemtelen és ízléstelen volt, hogy a szerző legjobb barátai sem mertek tapsolni”. Kortársai így vallanak: „Kezdő újságíró cikkeit olvastuk, őszintén sajnáltuk. Milyen kár volt e fiatal kollégának a tanítóságot elhagyni.” Aztán megtudom Gárdonyiról, hogy tanítani sem szeretett túlságosan. A főiskolán egyszer még meg is bukott magyarból, de végül elégséges tanítói képesítést szerzett. Az én falum című novelláin keresztül az író, egy olyan világot mutat be, ahol a tanítói és írói lét, mint küldetés összecseng. Úgy tűnt, Gárdonyi mintha bele törődött volna nyomorúságos sorsába, a nincstelenségbe és kizárólag népének felemelkedéséért küzdene egy olyan világban, melyben a megbecsülést az egyszerű ember anyagiakkal nem, hanem tisztelettel fejezte csak ki. A fiatal tanító, bár ábrándozik a szerelemről (Farkas Vilma, Gergelyi Kató) —„Miket beszélget holdvilágnál két szerelmes fiatal? Ha leírnák, elbámulna az olvasó, mennyi üres ostobaság. De az aki beszéli, annak a világ legérdekesebb olvasmánya lenne. Mert csak ő érezné a sorok között a szíve dobogását s a másik szívnek a dobogását. A szaggatott mondatokban a mosolygást, a fejrázást, a kézszorítást, a sóhajtást. A pontoknál a csókot.” és a házasságról —„Mégis az enyim lesz! Érzem, hogy az enyim lesz! Egyek vagyunk mink, mint két egyforma gyertyatartó, amely egyasztalra való” — úgy érezte nem engedheti meg, hogy a szeretett nőt egy falusi tanítóné sorsába kényszerítse. „Az utolsó állomás tanítóként Dabrony. Itt elhatalmasodott Gárdonyin az írásláz. Elszántan, dühödten, makacsul ír. Mindent. Verset, humoreszket, novellát, tudományos dolgozatot. Dabronyban ismerkedik meg Muraközy József plébános unokahúgával, Csányi Molnár Máriával, aki közeli rokona volt Csányi Lászlónak, a mártírhalált halt 1848-as miniszternek. A lány gazdag, az ismeretség valószínűleg kapóra jön a nagyra törő fiatalembernek. Gárdonyi olyannyira el van foglalva terveivel, hogy nem veszi észre, a lány esetleg nem alkalmas arra, hogy egy életen át társa legyen. Verseiben Gárdonyi többször felidézi Mariska alakját. Minden valószínűség szerint ez a szerelem is úgy kezdődött, mint a többi. „Leszállt a nap. Itt- ott még a felhők hamvadoznak. A toronyban giling-galang, ávét harangoznak. Nő a homály. S a homályban árnyék minden alak. Sétálgatunk Mariskával az akácfák alatt. Távol mezőn a bogárkák hárfáznak az éjben. Megcsattan a csalogány is a kert sűrűjében, s dalol, dalol oly boldogan, szíve majd megszakad. …Sétálgatunk Mariskával az akácfák alatt.” Gárdonyi – talán a friss ismeretség, a reményteljes szerelem is erre ösztönzi – hirtelen elhatározással felhagy a tanítóskodással, és elszegődik egy győri laphoz – a Hazánkhoz –újságírónak. Házassága azonban gyorsan romlott. Álmodozó szerelem című írásában eléggé kendőzetlenül vall erről. „(FORRÁS: Horváth Mária 12.a. osztály és tanára Pappné Szabó Alexandra) „Ennek a házasságnak vagy válás, vagy gyilkosság lesz a vége”. Válás lett. Gyermekeit továbbra is támogatta. Amikor Egerben édesanyjával letelepedett, három idősebb gyermekét magához is vette. A legkisebb Gárdonyiról, aki vándorszínész volt, kevésbé gondoskodott. Sokakban felmerült a gyanú, hogy bár az író a nevére vette, talán nem a vérszerinti fia, mivel a válás után tíz hónappal született. Gárdonyi, Egerben való letelepedése után lett termékeny író. Tapasztalásai termékeny talajjá formálták a lelkét, melyből jeles művek születtek. Közben leszűrte és közreadta sorsának nagy tanulságait „Az is elhibázása az életnek, ha minden munkánk és gondolatunk a vagyonszerzés. Gyűjtünk először azért, hogy a hét sovány esztendőre meglegyünk. Gyűjtünk aztán, hogy bőségben éljünk, azután hogy gyermekeinknek ne kelljen dolgozniuk, s még azután is gyűjtünk, mert megszoktuk, mert a célt elfelejtettük. Már nem azért gyűjtünk, hogy éljünk, hanem azért élünk, hogy gyűjtsünk. És gyűjtünk, gyűjtünk: nincs semmi gondolatunk, semmi vágyunk, cselekvésünk, csak a gyűjtés, a pénzszaporítás. Végre a halál lerántja a kezünket a pénzes zacskóról.” A fejfájós, kissé hipochonder író sokszor a négy fal közé zárkózva írt, máskor Egyszerűen felszállt egy vonatra, aztán két hét múlva akkor szállt le róla, amikor elkészült a mű. A Bor című színművét például teljes egészében egy vonaton utazva írta. Ellentmondásos, nyughatatlan személyiségként lehetne Őt jellemezni, de magam úgy érzem, hogy a leírt szavakban rejtőzik az író valódi személyisége, a láng. Elég csak ízlelgetni a következő sorokat, máris bizonyítva látom az előbbi gondolatokat: „Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok: az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló televény. A láng eltűnt. A láng, - az voltam én.”  

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap