László herceg a mogyoródi csatában

Horváth Lajos, cs, 08/09/2018 - 00:03

 

 

 

 

 

 Legendák Szent László királyról

 

  Újramondja Horváth Lajos

 

László herceg a mogyoródi csatában

 

Történt, hogy a kedvező látomás oltalmában bízva haditábort bontottak Vácnál és nagy sokadalommal elindultak délszínre a Duna mellett. Végül megállapodtak egy takaros falunál, melynek Cinkota a neve. Salamon király serege pedig Tokajtól jött a vereckei nagyúton, mely Pesttől északra, Megyernél érte el a Dunán a gázlót. Így tehát kikerülhetetlennek látszott az összecsapás, mivelhogy László, Géza és Ottó hercegek a királynak és seregének az útját állták.

                A két sereg között a Mogyoród hegy feküdt, béke idején sűrű mogyoróbokraival táplálván a vidék népét és mókusait. Most azonban a falvak szétfutottak seregek jöttén, mert tudták, hogy nagy és véres dolog készül.

                Felvirradt azért a pénteki nap, de a csatát nem vívhatták meg a sűrű köd miatti homályban, hiszen nem lehetett vezetni egyik sereget sem, a zászlók sehogyan sem látszottak, a lobogók ázottan csüngtek alá, a kürtöket hiába fúvatták meg, hangjuk mintegy a messzi távolból tompán és erőtlenül érkezett meg. A hercegek tüzeket sem rakattak, mint szokás és a következő éjjelen a vitézek nemes paripáikat kantárszáron tartva várták a napfelkeltét és vigyázták a sötétben a király seregének esetleges cselét. Így álldogáltak, ló és ember egymás mellett, fej a fejjel, csak a paták halk dobbantásai, kevés prüszkölés és néhány horkantás hallatszott.

                A szombati nap is végül felvirradt, szétfújta és felszárította a ködöket. Salamon király örvendezett, rögtön elrendezte seregét és átlovagolt a Mogyoród hegy gerincén megtekinteni a hercegek hadát. Poggyászvivőit, málhahordóit a hegy oldalára küldötte, hagy higgyék a hercegek, hogy azok is csapatok, melyek a király seregének a szárnyát védik.

                Vid ispán mondta is a királynak, ha csak meglátják a seregünket menten megfutamodnak, nem úgy lett!

                A hasadó hajnalban a hercegek is elrendezték dandáraikat, László herceg pedig kelet felé arccal leborult az anyaföldre és teljes lelki erejével kérte az Isten kegyelmét a maga és vitéz katonái számára. Egyben fogadalmat tett, hogy ha az Úr győzelemre segíti Salamon ellen, aki a németek kezébe akarná ejteni szép Magyarországot, akkor a győzelem helyén Szent Márton tiszteletére egyházat építtet, mert Márton maga is katona volt és egyszer köpenye felét terítette egy didergőre.

                Géza herceg a bihari dandárral középen, László herceg a bal szárnyon, Ottó herceg a jobb szárnyon helyezkedett el. A király indította a támadást, csapataival lassan leereszkedett a hegyről és ekkor korábban alacsonyabban látszó dandárai a hercegeknek fentebb állóknak tűntek. A hétágra sütő nap a király vitézeinek szemébe tűzött.

                Mondta is mindjárt Ernyey ispán, ki ellenezte a testvérháborút, hogy magyar a magyart irtsa, ő fordult Vid ispánhoz ezekkel a szavakkal: Csoda volna ha ezek a dandárok megfutnának a színünk látásától, hiszen a Dunát a hátukban hagyták. Úgy látszik, elhatározták, vagy győznek vagy meghalnak.

                László herceg magas volt és még magas lovon is ült. Serege előtt ide-oda száguldozott, hogy buzdítsa, bátorítsa, lelkesítse katonáit a jó ügy érdekében, hogy Magyarország a magyaroké maradjon és magyarok vezessék mindörökké. Száguldozás közben megzörrentett lándzsájával egy bokrot, melyből csodálatosképpen egy fehér hölgymenyét szökkent lándzsája nyelére, végigfutott azon és a herceg köntöse alá osonva, keblében mintegy menedéket lelve megbújt.

                És megkezdődött a szörnyű csata, legelsőben is Ottó herceg csehjeinek támadása elsodorta és letiporta Vid ispánt a bácsiakkal együtt. László herceg pedig cselt vetett Salamonnak azzal, hogy kicserélte zászlóját Géza herceggel, hogy a király bátrabban támadjon őrá, hívén hogy Géza csapatával harcol, akit a minap Kemejnél legyőzött. Másrészt testvéri féltő szeretetből László óvni akarta ezzel is bátyját.

                A csel bevált, a király rátámadt László herceg dandárára hívén, hogy Gézát éri a roham, ám László közelébe érve őt felismerte és megrémült. Ki is adta azonnal a parancsot, hogy csapatai forduljanak Géza herceg ellen, bár az László jelvényeivel tüntetett. Salamon király megforduló serege végül is bekerítődött. Egyik oldalról László vitézei szapora kardcsattogással adták kegyetlen halálra a király katonáit. Másik oldalról Géza vitézei sűrűn itatták az ellenséget a halál keserű poharából.

                Elhullottak rendre a németek, futottak ha futhattak volna az olaszok, de nem találtak helyet a menekülésre. Majdnem minden vitéze elhullván a királynak, mint ökrök a vágóhídon a magyarok taglói alatt, elfutott a király szűk kíséretével. Szigetfőnél átkelt a Dunán és Mosonban anyjánál és feleségénél húzta meg magát.

                Nemcsak az idegenek pusztultak el ebben a csatában, mint mondták, odaveszett a magyar nemzet dicső vitézeinek színe-virága is. László herceg azonban mindig is jámbor és istenfélő ember volt. Keserves sírásra indította őt a látvány, amikor a halottak tetemei között lépdelt. Elrendelte, hogy a csatatéren háromszor harsogják Isten dicsőségét egyként a leölt idegenek, az elhunyt magyarok, a csordába terelt hadifoglyok és a győztes sereg egésze felett.

                László herceg eközben megpillantotta Ernyey ispán holttestét, aki a király szolgálatában vesztette életét. Azonnal leugrott lováról, megölelte a holtat és sírva mondta neki: Mindig békeszerető voltál. Ezért siratlak, mintha a testvérbátyám volnál, mert szíved és tanácsod a békességet akarta.

                Meglelte Vid ispán tetemét is a harcmezőn szerte heverő holtak között és őhozzá is szólt. Neked is siratom halálodat, noha mindig ellenségünk voltál. Vajha életben maradhattál volna és megtérnél a jó oldalra és megerősítenéd a király és köztünk a békét. Géza és László vitézei azonban telve voltak keserűséggel és gyűlölettel, hogy annyi jó magyar levente maradt halva a mogyoródi dombokon, mert a testvérháborút Vid bajkeverésének tudták. Apáik és fiaik haláláért tehát leugráltak lovaikról, késsel felhasogatták Vid arcát, mellét, kiverték szemeit és földet tömtek a véres nyílásokba mondván: Szemed kincsekkel, méltóságokkal töltekezett, hadd teljék meg hát most szemed és mellkasod földdel.

                László herceg pedig a hadizsákmányból, fogadalmához híven, felépíttette a mogyoródi bencés apátságot Szent Márton tiszteletére és egy falura való népet telepített mellé. Így keletkezett Mogyoród. Majdnem kétszáz év múlva jöttek a tatárok és felgyújtották, lerombolták a monostort, népét lekaszabolták, alig menekült meg valaki. Új szerzetesek jöttek, új nép és újra felépült minden a tatárok kitakarodása után. Az új monostort most már Szent György tiszteletére rendelték, remélve hogy Ő is segít megvédeni a hazát.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

   

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap