A Legfőbb Mérnök előtt

Bodó János, cs, 06/25/2015 - 00:15

 

Amikor a Legfőbb Mérnök színe elé járulsz,
S illő tisztelettel, tisztára mosott testtel 
Állsz és ámulsz-bámulsz,
Hamar lelohad kíváncsiságod,
Mert azt kérik, kérdik az Írnok szavai:
Hol van a lelked?
Hová tetted, netán elvesztetted?
S te előadod, a törpe növésűt, vagy óriásat -
A megőrzöttet, vagy elpazaroltat.
Patikamérlegen épphogy csak mérhetőt, 
Vagy nagyra nőttet, büszkén hordozott daliásat!
S minden tettedet sorra veszik:
Mit tettél balra, s miért,
S ekképpen: jobbra, s kiért?
Mikor tettél odébb egy szalmaszálat,
Miért törtél le egy gallyat, egy virágszálat?
Mindenről számot adsz,
Mit gondoltál s cselekedtél,
Mikor vétkeztél, mikor vezekeltél?
Mindent és mindent
És megint csak mindent.
Csecsszopó kortól a sír széléig,
Elszámolsz mindennel 
Végestelen végig!
S az Írnok csak írja.
E véget nem érő lista
Az életed, s lassan tudatosul az igazság,
Ez: egy marék porszem vagy csupán
Az égi mércén,
Minden porrá válik a sorban, legvégén.
Így járulsz a Legfőbb Mérnök elé, lélekben megtisztulván,
S Ő felemel magához fenséges ujján.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap