A Légió visszatért....

Kenessey Csaba, v, 12/18/2011 - 01:48

 

 

 

 Aggodalom és reménység 1990 - 1998 

 

 

Folytatás 

 

 

 

 

 

Megjelent a NEMZETŐR, az EZ A HÉT, és a Napi Magyarország-ban.

 

Az egész ország rettegett tőlük, még irodáik bejárata előtt sem ment el az ember szívesen a járdán. Ha lehetett, inkább a túloldalra ment és ott folytatta útját a magyar polgár. Senki sem volt előlük biztonságban. Minden gaztettre kész csapat, az elnyomás szimbóluma és eszközei voltak. Az ÁVH vagy ÁVÓ, a Katonapolitikai Osztály, vagy éppen ahogyan hívták őket. Az eredmény mindig ugyanaz maradt. Ha valaki isteni véletlen folytán élve szabadult ki karmaik közül, még legszűkebb családi körben sem beszélt átélt borzalmairól, úgy meg lett szabadulása előtt félemlítve. Visszaemlékezések, könyvek tömege jelent meg a rendszerváltozás után, mely gaztetteikkel foglalkozik. Nem épületes olvasmány. Hát még azoknak mit jelentett ott ”bent” lenni, akik a könyveket írták. Kevesen úszták meg, sokak földi maradványait a mai napig sem találták meg a hozzátartozók. A LÉGIÓ – ahogyan őket később nevezték – tevékenysége kitörölhetetlenül beíródott a magyar történelembe ugyanúgy, mint a nyilaskeresztesek gaztettei. Illyés Gyula nagy költőnk szívet tépő versében jól fogalmazott: ”Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van...” Nemrég elhunyt nagy költőnk Tollas Tibor számos versében emlékezett meg az általa is megélt embertelenség borzalmairól. Talán egyik legszebb börtönverse a Bebádogoztak minden ablakot, mely az olvasó szeme elé festette a csupasz embertelenséget, és annak minden vállfaját.

 

A kádári ”puha diktatúra” idején, miután 56-ban a rendszer közismert elnyomó szervét megszüntették, más formában végezte áldatlan feladatát. Sokkal szubtilabb formában, sokkal alattomosabban ásták alá a magyar társadalmat, szervezték be informátoraikat, olyanokat is, akik szinte feddhetetlennek tűntek, hálójukba kerítettek. Senki sem tudhatta barátjáról, rokonáról, munkatársáról, hogy nem beszervezett ügynök-e.

 

Múltak az évek, a nagy baráti ország, ahonnan a szervezett elnyomás minden fortélyát át kellett venni, egyre gyengült. Az elnyomás is más formát vett fel, a kemény, vagy durva diktatúrát felváltotta a sokat emlegetett puha diktatúra. De vajon megszűnt-e a hatalmas elnyomó gépezet? Hová lettek a volt ÁVH-s tisztek, nyomozók, kínzók stb. sisere hada? Egyikük sem lett munkanélküli. Lassan beépültek a társadalomba. Sok olyan állást tartott fenn az állam, ahol ezek a teljesen megbízható jó elvtársak továbbra is végezhettek eddigi pályájuknak megfelelő tevékenységet. Meg lehetett őket találni a rendőrségnél, a hadseregnél, tűzoltóknál, a vállalati rendészetnél és természetesen a Munkásőrségnél (pufajkásoknál) a személyzeti osztályokban, ahol például afelett dönthettek, ki kap háromévente útlevelet, vagy más előnyök elosztásában, mint pl. lakás elnyerése, gyermekek beiskolázása stb. voltak a döntők között. A vendéglátó ipar is kedvelt munkahelyeik közé tartozott, ott igen sok olyan információhoz lehetett jutni, amelyekkel a társadalmat és az országunkba ellátogató külföldieket egyaránt "figyelemmel” lehetett kísérni. A LÉGIÓ ugyan visszavonult, de nem tünt  el a gyakorlati életből.

 

A 80-as évek vége felé a karhatalmi szervek már többé-kevésbbé kulturált formában, de hatásosságában nem gyengítve végezték áldatlan tevékenységüket. Ott voltak mindenféle klub vagy más szervezetben, tudtak mindenről és mindenkiről. Ezek voltak a hírhedt III/III-as osztály munkatársai. Hatalmas és kiterjedt besúgó hadra támaszkodva ellenőrizték az ország teljes életét. A rendszerváltozás idején igen fontos tevékenységet fejtettek ki, ennek a mai napig meg vannak az utóhatásai. Embereik gyorsan beépültek a politikai életbe, harsány antikommunista fellépésükkel, félrevezető magatartásukkal gyorsan feltöltötték az akkori ellenzék sorait is. Az eredmény nem maradt el. Magyarország nagy lehetősége, egy több évtizedes diktatúrából egy demokratikus, azaz a többség szavazata által meghatározott államrendre való áttérés, jóformán elbukott. A LÉGIÓ továbbra is karmaiban tartotta és tartja a mai napig az egész országot. A sokévtizedes tapasztalat, a jó kiképzés megtette a magáét. Remek példáját láthatta a magyar polgár az ügynöktörvény valamint az átvilágítási-törvény feletti parlamenti vajúdásban. El is vizenyősödött, eredeti feladatát képtelen teljesíteni. Iskolapéldája ennek az utolsó hetek tragikomédiája, amikor pontosan a hatalom által felállított szervezet, az átvilágító bírák, a miniszterelnököt felszólította arra, hogy tekintettel a törvény értelmében vett érintettségére, összeférhetetlenséget állapítottak meg és felkérték a lemondásra.  Az eredmény közismert. Hogy ezek után hogyan lehet az országot demokratikusnak nevezni, azt még a legbölcsebb vének tanácsa sem képes megérteni.

 

Hová lett a LÉGIÓ, hol tevékenykednek ezek a régi karhatalmi emberek? A mai fegyveres szervezetek keretében már ugyancsak kevesen maradtak, mivel a kormány készülve a NATO-ba való belépésre, ezeket a kompromittált elemeket nem tarthatta meg. Az MDF kormányra jutása után sokak elbizonytalanodtak, állásukat elvesztve egy ideig taxisofőrként igyekeztek megélni. Részben ennek volt köszönhető a közben híressé vált taxis-blokád is. A 90-es évek elején hamarosan megszüntették a hírhedt Munkásőrséget is, lefegyverezték ezen különleges szervezetet. A LÉGIÓ egy része azonban ”szaktudásánál” fogva továbbra is végezhette addigi tevékenységét, igen gyorsan felesküdve az új kormányra és így a fiatal magyar demokrácia őreivé váltak.

 

Mi lett azonban a többi sorsa? Hová tűnt el a LÉGIÓ kemény magja? A társadalmi változásokban is érvényesül a természettudományokban ismert szabályok nagy része. Mint a fizikában a közlekedő edények törvénye alapján a folyadék a csövekben átrendeződik, vagy a fizika másik alaptörvénye, miszerint az energia nem vész el, csak átalakul, ugyanezt a jelenséget tapasztalhatja a magyar polgár a LÉGIÓ tagjainál is.

 

A hazánkra lecsapó ádáz kapitalizmus új szervezetei, a bankok egyre nagyobb igényt támasztottak önmaguk megvédésére. A LÉGIÓ tagjai így hamarosan csaknem ugyanazt a foglalkozást űzhették mint azelőtt, a jó elvtársak segítségével, kik bekúsztak a bankvilágba, gomba módon szaporodtak az Örző-Védő Kft-k. Rövid időn belül azok, akiket a fiatal magyar demokrácia leszerelt, most legálisan, a legmodernebb fegyverekkel láthatták  el magukat.

 

Ezek a teljesen legálisan működő szervezetek, vállalatok, ma sokkal nagyobb veszélyt jelenthetnek a társadalomra, az ország demokratikus fejlődésére, mint a mindenkori kormány gyengén fizetett és korszerűtlenül felszerelt karhatalmi szervei. Jó régi kapcsolatrendszerük a mai napig érintetlen, jól működő gépezetként hálózza be az országot. Ha a magyar polgár továbbra is letargikusan, a választásokat és az azzal adódó lehetőségeket nem kihasználva éli világát, ne csodálkozzon afelett, ha egy szép napon ő is személyesen az őrzötten védettek csoportjába tartozik. Akkor, ne adj Isten, megint bebádogozhatnak minden ablakot!

  

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap