A lepke

Bodó János, sze, 12/16/2015 - 00:11

 

Ha példának veszed a lepkét,
A gyönyörűt, a pettyes szárnyút -
Nem fogja letagadni a múltját,
A hernyó-létet, akármilyen rút!
Mert a lepke-léthez csak ez az út,
És ezt az utat végig kell járni -
Bármennyire is hányingeres,
Ha lepkévé akarsz majd válni.
Semmi sem örök, a múltad sem az,
Idővel minden át-, s átlényegül,
Igaz, lehetsz te bármily szép pettyes:
A rútságod is megvan, ott, legbelül!

 

2. A miénk!

Fekete, mély vizű tóba dobtam, 
Hét torony hetedik tornyára tűztem,
Göncölszekér rúdjára felszegeltem,
Vad vércse véres verítékével űztem
A vágyat,
Mely örökre elhagyni készült,
Mindigre elvágyott tőlem.
Emberszabású árnyékká váltam,
Lelketlen lélek leltára lettem,
S az ágyat
Használaton kívüli koporsó,
Aládúcolatlan, roskadozó folyosó
Szinonimájaként használtam.
Álmatlan álmokkal benne háltam,
És jöttél:
Mindent a visszájára fordítottál,
Engemet megvidámítottál,
Ragyogó nap lett a komor elme:
Az egünkön világít szép szerelme,
A miénk!

 

3. A nádas, a nádas

 

A nádas, a nádas -
Soha sem szól másnak,
Csak neked és nekem,
Halkan szól s szelíden.

A nádas, a nádas -
Rokona a vágynak,
A szívnek bólogat,
Sóhajt jó nagyokat.

A nádas, a nádas -
Sorsát várja állva,
Csak a szélnek hajlik,
Le, a víz színéig.

A nádas, a nádas -
Elrejt titkot, vágyat,
Soha ki nem adja, 
Ruca tollal írja.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap