Lesz-e gyümölcs a fán? 2/4

Tusnády László, szo, 07/19/2014 - 00:06

Ha a fiatalokról beszélünk, könnyen eshetünk romantikus túlzásokba. A jó fiatal az eszmei, és mellette ott van lelki és egyéb rútságával a rossz, mint az ideálisnak a legjellemzőbb „legtökéletesebb ellentéte: a torz. Nem ebből kell kiindulni még akkor sem, ha azt kívánjuk, hogy mindannyijuk jó és boldog legyen.

            Adott helyzetüket, állapotukat, a miénktől eltérő világukat kell figyelni és megérteni. A bennük, világukban meglevő káros vagy jó erőforrások másokra való hatását kell nézni, és azt, hogy a felnőttek világából milyen alakító tényezők hatnak rájuk.

            Csak így érthetjük meg őket. Nem szabad számon kérni tőlük, hogy nem tapasztalták azt, amit mi. Az értékrend eltolódásának is az okait kell nézni. Bizony elszomorodtam, amikor a fiúk hosszú haja, a lányok miniszoknyájának rövidsége volt a lázadás alapja, esetleg a „diligolyó”. Szomorú voltam, mert más korban egyéb tartalmakért lelkesedtek a magyar fiatalok.

            Ne a harsány, szélsőséges esetet nézzük csak, még akkor sem, ha manapság több szó esik a rosszról, a bajról; a szürke, csendes, dolgozó „hangyákat” elkerülik a reflektorfények.

            Nézzünk egy nagyon egyszerű esetet!

            Zsúfolt első osztályú kocsi. Középiskolás fiatalok ülnek a fülkében, másodosztályú jeggyel; „figyelőjük” is van, így nem kell félniük a kalauz váratlan betoppanásától. A folyosón is jócskán állnak közülük.

            Kint –15 0C. Bent üres beszéd, cigarettafüst, és - 273 0C a szívekben.

            Az egyik állomásról nem és nem indul el a vonat. Mi lehet? A mellettem álló diák lehúzza az ablakot. Kiderül a rejtély. Annyi az utas, hogy nem férnek el a kocsikban. Honunk ifjai nevetik a kétségbeesve igyekvő, kapkodó embereket.

            Kinézek. Anya kisgyerekével. Öregek. Téli Magyarország. Tél a természetben. Tél a szívekben.

- Nézd már, valóban röhögni kell ezen! – mondja az egyik ifjú. Megdöbbenek. Attól félek, hogy vannak olyan fiatalok, akik egész életükben már csak röhögni fognak mindenen.

            Érzékeny vagyok? Kis eset. Mindenki tud érdekesebbet. Nagyobb esetekről is beszélhetnék. Hőskölteményt lehetne írni a jó diákról, az eszmeiről, és tragédiát arról az édesanyáról, akit fiatalok erőszakoltak meg, kisfia szeme láttára. A szélsőséges esetekből is megláthatnánk a mélyebb összefüggéseket, de elég volt most ezt a hétköznapi esetet elmondanom. Az a nevetés ott a vonaton nekem fájt, mert azt bizonyította, hogy mily sokan vannak azok, akik képtelenek embertársaik kisebb-nagyobb baját megérteni. Nem tudják elképzelni magukat a másik helyében.

            Pálcát kell-e törni ifjaink fölött, vagy ujjonganunk kell-e? Kétségbeesésre és örömre egyformán lehet okunk. Egy régi igazságot kell hangsúlyozni: minden társadalom felnőttei olyan fiatalokat érdemelnek, mint amilyenek az adott társadalomban élő felnőttek.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap