Létezem, tehát cselekszem

Kő-Szabó Imre, h, 06/27/2016 - 00:04

Z. Ferenc a kft-ben dolgozott, amióta csak megalakult. Jó szakembernek tartották, nem is volt vele semmi baj. Az alapító gárda összetartott, hiszen ők határozták el, hogy a cég létrejöjjön, működjön. Z. Ferencet úgy ismerték, ő az, aki őszinte, megmond mindent. Sokszor jól is jött, hogy éppen ő hívta fel a figyelmet a meglévő hiányosságokra. 

  A történet szempontjából ott kezdődött a fordulat, amikor a gazdasági életben új szelek kezdtek fújdogálni. A cég a fennmaradása érdekében váltani kényszerült. Új emberek kerültek be, többek között K. Sándor főmérnök. Fiatal, ambiciózus ember volt, tele lelkesedéssel, ifjonti hévvel. Ez hozta a konfliktusok sorát, mert Z. Ferenc másképpen látta a dolgokat, így összetűzésbe került K. Sándorral. Nehéz évek következtek Z. Ferenc életében és ez a konfliktusokkal terhelt időszak, csak akkor ért véget, amikor nyugdíjba ment.                                

Eltelt vagy öt év, amikor egy őszi összejövetelre a nyugdíjasokat is meghívták, ott találkozott K. Sándorral, aki így fogadta: - Te is létezel még?                                                                                                                                              *                                                                               

   G. Zsiga, ez a huszonkét év körüli, nagy lapaj srác, aki még a nyolcadik osztályt sem végezte el, másik két hasonló korú haverjával, rettegésben tartották a környéket. A „Két Góbé” nevű kocsmában lebzseltek egész nap. Ott iszogattak, meg kötözködtek a betérő vendégekkel. A városrész ivója, ezért eléggé rossz hírben állt, de a tulaj nem törődött ezzel, hiszen hasonló kaliberű ital fogyasztókat, pont ez a balhé lehetősége vonzotta. A rendőrök járőrautója szinte menetrendszerűen látogatta ezt a vendéglátó egységet. Néha elvitték őket, de pár nap múlva helyre állt az egyensúly. G. Zsiga és bandája tovább fröccsözött, gyűjtötte a haragosokat, az élet pedig ment tovább.          

Olyan volt ez mint Krúdy Gyula egyik történetében: - „Három… veszedelmes férfiú létezett a városban.” Valóban létezett, de együtt kellett élni a városrésznek, ezzel a három „titánnal!”                                                                                                                                                                                                             *                                                                               

   D. Sanyi még tizennyolc éves korában az autóvezetésre jogosítványt szerzett. A faterja fizette be a tanfolyam költségeit. Járt is szorgalmasan, tanulta a KRESZ szabályait, aztán meg a vezetés technikai fogásait. Nem telt bele fél év és már autója is volt. Igaz, egy régi Audi, de megtette a magáét, mert ha kedve szottyant, még százhúsz kilométeres sebességgel, képes volt „rohanni”. D. Sanyi élvezte a sebességet, ezért ha elindult, csak az volt a fontos számára, csak ez létezett. Képes volt a sztrádára úgy felhajtani, hogy korábbi sebességét nem csökkentette, pedig megtanulta az erre vonatkozó szabályt. A keresztezésben természetes volt, hogy ő hajtott keresztül elsőként, mindegy volt merről jött. Kezdetben kisebb koccanásokkal megúszta a manővereket. Aztán egyszer egy düllőútról akart felhajtani, körül sem nézett, vagy legalább is nem érdekelte, hogy egy nagy kamioné az elsőbbség. Elkapta és egy fordulattal az árokba lendítette az Audit. A tűzoltók vágták ki belőle, mind a két lába eltört. Nem akarta belátni még akkor sem, léteznek szabályok, amelyek nélkül nem működnek a dolgok.                                                                                                                                                                   *                                                                               

    F. István korán reggel indult autójával munkába. Bejárt ebből a faluból a közeli városba. Nem buszozik, az talán olcsóbb is lenne, mint az autó. Így ha végez a munkával, mindjárt indulhat haza. Nincs elvesztegetett idő, otthon várja a kert, az állatok, mert ezt nagyon szereti csinálni. Már túl volt az első forgalmas csomóponton. Itt öt út fut össze, időszerű lenne, ha egy biztonságos körforgalmat alakítanának ki, nem kelene olyan óvatossággal átvergődni ezen a kereszteződésen. Aztán jött egy hosszabb egyenes szakasz. Itt szokta a kocsit nagyobb gázzal megkergetni. Most is úgy tette, de alig lépett a gázra, látta, hogy előtte vagy négy autó szaladt egymásnak. Hirtelen csak a nagy csattanások hangjai kísérték a balesetet. Aztán a megtorpant autók nyikorgó fékezése hallatszott. Kiugrott a lefékezett autóból. Körülötte már álltak dermedten többen is. Menteni kellene, fordult meg fejében, aztán tovább nem gondolkodott, rohant az autókhoz. Négy ember sikerült neki kisegíteni az egybe futott autókból. Amikor visszaült az autójába jutott eszébe, hogy az ember, ha kell, cselekszik, és nem azon gondolkodik, mit kellene tennie.                                                                                                                              *                                                                               

    U. faluban a demográfia úgy hozta, hogy azonos időben több fiú gyerek született, mint máskor. Ez nem is jelentett gondot, csak annyi volt feltűnő, hogy az óvodában szinte csak fiúk járnak, majd később az iskolába. Úgy a hetedik osztály után tűnt fel az egyik tanárnak, hogy a szünetben a fiúk fociznak, de még hogyan? Nagyon ügyesen kezelték a labdát, érdemes volt rájuk figyelni. Ekkor határozta el P. Pál földrajz tanár, hogy ezekből az ifjú srácokból, verbuvál egy foci csapatot. Az önkormányzatnál is támogatták a srácok lelkesedését, mindjárt be is neveztek a megyei ifi csapatok versenyébe. Szorgalmasan jártak az edzésekre, P. Pál tanár pedig, mint egy profi edző, vezényelte a csapatot. Több mérkőzést meg is nyertek, a vasárnapi fordulók elég sok szurkolót vonzott a mérkőzésekre. Meg is alakult a labdarugó egyesület, mert ugye kellett egy szervezeti forma a működéshez. A bajnokságban az első fordulót a harmadik helyen végezték, de nagy esélyük volt, hogy később meg is nyerjék. A gond akkor kezdődött, amikor a helyi üzemek (kevés volt a faluban), megvonták az anyagi támogatást, nekik sem futotta többre. Az ellenfélhez való utazás költségei, 15-20 fővel, megterhelő volt. Ahogy telt az idő ez gondot jelentett. Az ellenvélemények is felszínre kerültek, mint általában. Többen ellenezték, hogy az egyesület, tovább létezzék.                      

                                                                              *                     

   A politikai paletta, sokszor színes, sokszor eltérő képet mutat. A pártok, nézeteikkel együtt versengenek a másik párt legyőzéséért, vagy legalább is háttérbe szorításáért. A módszerekben sem válogatnak. Vádolnak, megpróbálják az ellenfelet ellehetetleníteni. Aztán mindegyik a választások sikerébe bízik, abban, hogy a hatalomból, minél nagyobb szeletet sikerüljön kikanyarítani. Ezek a pártok léteznek, a cselekvések a harcban merülnek ki. Ez a harc eléggé ádáz, mert az idő múlásával egyesek megerősödnek, egyesek pedig lemorzsolódnak, eltűnnek. Az elmúlt húsz év erre szemléltető példát is adott, nevesítés nélkül.                                                                                                                                                                   *                                               

    Sz. Ferenc negyvenkét éves, nős, otthon három gyerek várja őt. Van egy kis házuk ebben a Békés megyei faluban. Nem nagy, két szoba, meg konyha. Sz. Ferenc az apjától örökölte, aki hetvenévesen, az elmúlt nyáron távozott. Itt laktak, az öreg befogadta őket. Éltek egyszerűen, a gond akkor kezdődött, amikor Sz. Ferenc munkanélküli lett. A közeli tejfeldolgozóba járt be, naponta, de most csak a munkanélküli segély jár neki, meg a két kisebb gyerekre kap családi pótlékot. A nagyobbik fia elmúlt húsz éves, de neki sincs munkája. Nehéz ezt a pénzt beosztani, néha el-elmegy napszámba, kertásás, vagy kapálás. Sajnos ez nem rendszeres, erre nem lehet számítani. Ez az állapot létezik, hogy mikor változik, alakul másként, azt senki sem tudja. Cselekedni sem tudnak, mert ezt az állapotot, nincs módjukban megváltoztatni. A múltkor csak annyit tehettek, mikor beállt az őszi hideg, hogy a nagyobbik fiúval az esti szürkületben elmentek a közeli akácos erdőhöz. Ott kivágtak néhány karvastagságú botfát. Kis kocsival hazahúzták, legalább néhány napig, elfogadható melegben üldögélhettek. Érzelmeik ezekben a megmásíthatatlan körülményekben is tomboló hullámzást mutattak. Mert nem lehet elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit. Ez annyit jelentene, mintha arra kérnénk, szűnjön meg létezni.                                                                                                                                                                   *                                                                                K. Panni huszonöt évesen került fel vidékről Pestre. Szerencséje volt, mert lett állása, albérlete. Pár hét után már egy komoly kapcsolatot is magáénak tudhatott. Pedig egy fiú kedves volt neki, abban az alföldi faluban. Szeretett volna maradni, de az elhelyezkedésre semmi reménye nem volt. Így született meg a döntés, otthagy mindent és a mese szerint – megy világot látni.  Pest, ahogy múltak az évek csak Pest maradt számára. Egy nagyváros, tele rohanó emberekkel, nyüzsgéssel, melyhez az ő tempóját, nem tudta sohasem igazítani. Fantáziájában, mindig létezett a vidéki élet. Ő úgy minősítette, mint azt Arany János írta: - „A délibáb, csak azért létez neki, hogy kedves felföldijére emlékeztesse.”                                                                                                                                                                       *                                                                                P. Erzsébet férjével élt együtt, most múlt ötvenöt éves. Egészségileg rendben volt nála minden, néha egy-egy megfázás – főleg az ősz beálltával – billentette ki egyensúlyából. Ilyenkor forró teát, meg gyógyszereket, sok C vitamint parancsolt szervezetébe és egy idő után, helyre állt a rend, az egészség. Korábban kétszer volt mammográfiai vizsgálaton, szerencsére az eredmények jók voltak. Vagy három hónappal ezelőtt került a beszélgetésbe a mellrák okozta megbetegedések esetei. Valahogy az elmondottak egy kicsit megrémisztették. Pár napig érlelődött benne, el kellene mennie, mert a korábbi vizsgálatok után, vagy három évet kihagyott. Tapintással kedvezőtlen állapotot észlelt. Beképzelte a betegséget, de azonnal el is hárította magától. Elment a vizsgálatra. Elkészült a felvétel, tíz nap múlva telefonon értesítettek, be kell jönnie. Mintát vettek és a vizsgálat után sajnos megállapították, létező mellrákja van. Tragédiaként fogta fel. Hirtelen nem is tudta, mit tegyen? Ez az állapot, aztán cselekvési szakaszba fordult.  Ütött a cselekvés órája! 

  Orvosai javasolták a műtétet, melyen szerencsére túl is volt. Ezt követte egy besugárzási, több hetes kezelés. Ennek ideje, pont egy évvel ezelőtt fejeződött be. Azóta orvosságot szed, a kontrol vizsgálatok tünetmentességet állapítottak meg. Életkedve: - bizakodó!                                                                                                                                                                         ♦♦                                                                            

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap