Létrák

Szerkesztő A, h, 05/07/2018 - 00:06

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatalomtól önelégült, altiszti terpeszben

a létrák: fonákul a földnek fordított, roppant

gyôzelem-jele V-betûk, bár száruk túlfokozott

nyurgasága a kudarcban ered meg: önfeladásos

oldalra hanyatlással, lerúgván a rögkoloncot,

elhúzhatnának e hullásos helyrôl emigrációs

vadlúd-alakzatokként, el Boldogasszony anyánk

ózonlikas égisze alól, mert renyhül az oltalom.

 

Ám most tolakvón elszánt a talpon maradásuk,

noha tocsogós, de gyalázattól sûrûl a sár,

megrothad benne minden, ami még makulátlan,

jön bár a bárka-hiánytól horpadozó özönvíz,

beléolvadnak lágyatag omladozással

Észak s a Dél-sarki jéghegyek is, tetézve

hullakamrák szigorú hidegével, hogy fölérjen

az égig s kiöntse belôlünk, riadt ürge-lényekbôl,

az Istent, aki fölfelé is helyben menekül,

mert a teremtés magzatvize konok hullámveréssel

porlasztja szívét, hogy a rávastagodott vulkáni

hamuból, melyet televénnyé nemesített a szeretet,

kimossa a zöld olajágat, s véle szárnyas

hírnökké megélessze, hullámsír-dúcából

föl jelképpé röptesse a galambot, mert

idelent az esôrácsos cella-Medárdba

vetve ódonúj szomjúság roncsolja az ajkunk,

a homokóra sivatagi bendô, a bimbókban

hô öli el az álmot, pokolban érlelt tûz

emészti üszöggé s az aszály elaszta réteken

sáskaraj-surrogást dudorász a halál, ôsszeplô

bölcsödék homlokzatán, fekete kopás a hely, ahol

elidôzni merengve megáll, mint az öregínyenc

 

létrák, körbetolongják a tarolásra ingerkedôn

megédesült, szûzlány-derekú cseresznyefát, bár

sorsuk, mint tûnôdve ledôlô bazalttömb zuhanása,

lefelé vitt, ám a bolygók szféráin át mégis

visszavezetnek a szív kazamatáin túl

veremkedô alvilágból, föl delfin-cikkanatú

gyerekkorunk dús, pozsga-pirossá beteljesedô,

nap-otthonú varázsgömbjeihez, magházukba

zárva mind a keserv, ínyünkön égnek, bevilágítják

az eszmélkedésünk elôtti homály barbár gyepûjét

az ôsemlékezet édestüzû örökmécseseként,

és soha nem sötétedik el, dôljön bár a

szánkból, miként a káromkodás, mag-sörét felleg:

csupán a birtokolhatatlan sejtelem a mienk…

 

Lehet-é, hogy a szüzesség bemohásodik minden

grádicson s ez volna az érinthetetlen magosság

hiteles etalonja? És kurafiság a fokról

fokra lépkedés, szánalmasan erôlködô

meghágása a kancatomporú horizontnak?

 

A létrákat, mint gigászi körzôt az Egyenlítô,

szilaj éhség feszíti szét, a lábuk között

minden kezdetek Léthe-vize vájta szurdoka,

amely mégis fogakkal sûrûn kicsipkézett

krokodil-ásítás, ádáz, mint a haragtól

vérgyökeres prófétai kézben a szamárállkapocs

s közben virágszirom tüllben, balerina-kecses

fuvalom-lágyan a Szentlélek ereszkedik alá

agyarként márványzó lépcsején az elveszésnek,

mert Pünkösdre már a pünkösdi rózsák is régen

elhaltanak, megszomorítottjai a tanú-gyilkos

idônek, és az anteusz-akaratú fû is

együvé zárva él teste zöldzománcú hüvelyében

 

az enyészet kellemkedô szénaillatával,

s a kasza-él halovánnyá vékonyulva csitul el

a nagydudvák derekán-;

                                  az anyaföldet öklelô

pogány táltosfák megcövekelnek e sárgolyó

magmaáradásos forró szívében, megeredni

akarnak, a bakók létrájánál távlatosabban,

rajtuk leharcolt lelkek masíroznak föl, reményfutam

siralomvölgyi rohampályán, termékennyé

felüdíteni az Isten meddô sóhajjá zápult

leheletét, alkosson új, diadalra dagadó

életfonalakkal kihímzett cifraszûr testeket,

mert az itteniek fakóvá végleg elkopóban,

szunnyad Jákob a mennybolt megbírhatatlan búvárharangja

alatt, alibi híján álmodik, a lajtorján

szolgálaton kívüli ôrangyalok rajzanak,

orcájukon hideg derûvel dézsmálják fölöttünk

a cseresznyefát s degeszre belakottan meztelen

puttókat, bárányfelhôket festenek az égre,

miként azt Michelangelo mestertôl eltanulták,

s kedvük lohadván pingálnak feketével örökéjt,

amíg mi, megemberülni a legalsó fokon

viaskodunk elszánt fényeskedéssel, ahogyan

magát az éjszakából küszködve kiszakító

Nap, újra felmenôben…

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap