Levédi a hattyú vajda?

Bilecz Ferenc, k, 10/31/2017 - 00:12

Levéd, egy régi magyar férfinév, a Levédi alakváltozata (Ladó-Bíró). Ma már szórványosan használt névnek számít. De ősi eredetét bizonyítja, hogy 1138-ban a dömösi összeírás Hidegkút faluban említ egy Lewedi nevű szolgát.

Levédi a magyar őstörténet (dokumentáltan) létező alakja. A forrás: Bíborbanszületett Konstantin császár (913-959) De administrando imperio (röv. DAI) című műve. Azt írja a könyvének 38. fejezetében (A türkök népének eredetéről, és hogy honnan származnak), hogy „A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levédinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták”. Már ebből a rövid idézetből is világosan látszik, hogy több „vajda” volt, ami a mai értelmezéssel nem fér össze.

A magyar „vajda” szó használatát célszerű lenne időben korlátozni, hasonlóképpen a frank/francia megnevezéshez. (843 előtt Frank Királyságról, azt követően Franciaországról/Királyságról beszélünk). A „vajda” szavunk a szláv „воевода” (voivode, voivod, voivoda, voyevoda, vojvoda, etc.) szó első ismert görög βοέβοδος formának a „magyarítása”. Szó szerinti értelmét (hadvezér, hadat vezető személy) Konstantin császárnak is ismernie kellett a kijevi kapcsolatok miatt. A legtöbb nyelvben vagy meghagyják valamelyik eredeti hangzást (viovoda, boebodo, boebodus stb.), vagy hercegnek fordítják, mint a lengyelek.

Az orosz őskrónikában (PVL) nyolcszor fordul elő a „воевода” (hadvezető/herceg) és kétszer a „воеводство” (hercegség) szó. A PVL-t megelőző novgorodi első krónikában Igor 922-es bizánci hadjáratában Oleggel, mint hadvezetőjével (со своим воеводой) járt Konstantinápolyban. (И бысть у него воевода, именемъ Олегъ, муж мудръ и храборъ… В лѣто 6430 [922]). A Kijevi Rusz idejében a rangidős harcosokat (старшие дружинники) „knyáz voevodoknak” (княжескими воеводами), azaz „főúri hadvezetőknek” nevezték. A későbbi funkcióknak is megfelelő „vajda” fordítás, itt még félreértésre ad okot! Az orosz szóhasználatban is később (értelem szerűen) kettévált ez a szó, katonaira és tartományira. Ezt a második tisztséget lehet magyarul „vajdának” fordítani!

Összegzés: a DAI-ban Konstantin császár Levédi nevű magyar hadvezérről ír, feltételezhetően a ruszoknál (akiket különben szkítáknak, vagy hunoknak tartott) megszokott titulust alkalmazva rája. (Lásd, a Bizáncot 922-ben megjárt Oleg esetében). Ez azért is hihető, mivel Levédi idejében a ruszokat (szlávokat) a kazárok nevében a magyarok adóztatták!

Miután tisztáztuk Levédi görög-szláv titulusát, vizsgáljuk meg nevének jelentését is!

Az egyszerűség kedvéért a Wikipédiából idézem az általánosan elterjedt nézetet: „A Levédi régi magyar személynév. Általában a lesz ige származékának tartják, ekkor a jelentése levőcske, kis lény, ezt azonban többen vitatják. Más vélemény szerint az eredeti alakja Elwedi lehetett, ami egy kételemű török név, és jelentése népalakulat + nagy. Megint más magyarázat szerint a szláv lev szóból származik, aminek a jelentése oroszlán”.

Konstantin adta Λεβεδίας, Λεβεδία szavakat ejthetjük akár Lebédi/Lebédia vagy Levédi/Levádiának is. (Elhagyva a görögös -asz végződést). Vannak akik úgy tartják, hogy „a Levédia alak talán a szláv tolmácsolás révén született”. Akinek kevés, vagy nem elég „tudományos” a Wkipédia” szövege, annak javaslom Fehértói Katalin nyelvész értekezését erről a témáról. (http://www.c3.hu/~magyarnyelv/99-3/fehertoi.html) Bár ő nem Lebédiász-Levédi vajdával, hanem az Árpád-kori Levente személynévvel foglalkozott, az írásában mégis hasznos információkat találhatunk erre vonatkozóan is: ’dolgozatom 7. pontjában ismertettem a Levédia helynévre vonatkozó külföldi (orosz, cseh, német) nyelvészek véleményét: „Lebedia – görög b-t b-nek is lehet olvasni – az orosz lebed ’hattyú’ jelentésű szóból alakult. Az etimon valószínűségét számos azonos eredetű oroszországi földrajzi név és a VIII-IX. századi magyarok közeli kapcsolata az orosz szlávokkal hitelesíti”. Végül megjegyeztem, hogy „megoldásra váró feladatnak tartom” az Etelközben élt magyarság egyik vezére, Lebediasz vajda nevének megfejtését” (i.m. 438-9). Vagyis Levédi vajda nevének megfejtésével még kísérletképpen sem foglalkoztam. Ugyanis változatlanul az a meggyőződésem, hogy a Konsztantinosznál Lebediasz alakban leírt névnek nincs köze a XII. században, Hidegkúton élt Lewedi szolga nevéhez’. A gond azzal van, hogy magyaron kívül egyetlen nyelvben sincs értelmes megfelelője a lebedi/levedi szónak! Azaz van a szláv nyelvekben két szó amelynek morfológiája szinte azonos. Ez a „lebegy” (ле́бедь) és a „lebedá” (лебеда́) szavak. Az első „hattyú”, a második „libatop” jelentésű. (A szláv oroszlánt kizárom!). A magyarban viszont a fentebb felsoroltakon túl ott van a „leb/lev” gyök, amiből a lég, a levegő, a lehelet, a lét, a lebeg/libeg/lobog, stb. szóbokrok kifejlődtek.

A történetből kitűnik, hogy a kazár-türk-magyar-szláv-rusz-varég- görög etnikumok fizikai kapcsolata ebben az időben fennállt. Ez pedig feltételezi a nyelvi érintkezéseket is! A közösen használt szavak átvételének iránya legtöbb esetben csak feltételezhető. A fentiekkel kapcsolatban az alábbi érdekes összefüggéseket találtam:

Megvizsgálva a szláv „lebegy” szó eredeztetését (Словарь Фасмера, Толковый словарь Ожегова), azt találtam, hogy nincs érdemi magyarázat arra, hogy honnan ered ez a szó. Alapvetően a német, latin, görög „fehér” tőből próbálkoznak kihozni valamit, kevés sikerrel. A fehér jelentésen keresztül megvan a „lebeda” szóval is a kapcsolat. Ezzel szemben a hattyú jelentésű „lebegy” szó, lebéd, levéd formában az ősmagyar szókincs része is lehetett. Lásd: a WikiSzótár.hu-ban, a Levédia szó jelentésénél olvashatjuk: „Eredet [Levédia < ómagyar: Levédia < ősmagyar: lebéd, levéd (madaras, hattyas) < lebe (fehér)]”. És ennek megvan a logikus magyarázata: a hattyú egyik legjellegzetesebb tulajdonsága – éppen nem a színe, hiszen van fekete is, hanem – az, hogy LEBEG a vízen! Számtalan irodalmi példa van erre: „Hattyú lebeg a ringó vízen:/Az én gyönyörben úszó szívem;” (Komjáthy Jenő: A porba' csúsztam ...). Más: „Gyönyörű kilátás szivárvány tükröződés a vízben, és a lebegő hattyú.” LEBEG > LEBEGY! Ezt az összefüggést már Magyar Adorján is észrevette. „Ezen régi lebéd vagy libéd = hattyú szavunk a lebeg vagy libeg szavunkból származik, amelynek szárnylebegtetés, lebegtetés, repülés és a levegőben való lebegés, libegés értelme van. Ugyanez igéből származik továbbá lepke és innen tájszólásos változatát képező lepe és lipe = lepke szavunk is.” – írja A lelkiismeret aranytükre című könyvében.

És mi a helyzet a „lebedával”? Hát az sem fehér! Pontosabban nem ez a jellemző rá! Ennek a növénynek több színváltozata van: zöld, égőpiros, rózsaszín. Igaz, hogy van lisztes fehér (őszes) változata is, de a lényeg a fiatal levél alakja, amiről a nevét is kapta: LIBATOP. Latin neve: ATRIPLEX HORTENSIS (CHENOPODIACEAE). „Fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, burján, libatop, cigányparéj, fostos paréj, laboda, lisztes paraj, östörparéj, pulykakása. Mind magyar, mind tudományos (hen: liba, podion: lábacska) nevét libalábra emlékeztető fiatal leveleiről kapta”. A liba és a hattyú közötti hasonlatosság szembeötlő. A lebeda/laboda tehát a libaláb (libatop). Ez a logikai (és morfológiai) kapcsolat a „lebegy” és a „lebeda” között!

Most képzeljük el a névadás lehetséges módját. Lebegő hattyúk, és lúdláb (hattyúláb) alakú növény – ez lehetett motiváló, vagy a német albiʒ, elbiʒ, vagy a görög ἀλφός, esetleg a latin albus szavak, amelyeket az „ősnyelvészek” terjesztettek?

Következtetés: A LEBÉD név eredete, hasonlóan a LÉL/LEHEL névhez a protomagyar lev/leb/lel gyökből származik, jelentése könnyű, lebegő, ami egyébként a hattyú jellemzője is. Ezt kiegészíthetjük Magyar Adorján megfogalmazásában azzal, hogy: „a Libéd név értelme: hattyú, és hogy a hattyú őseink jelképezésében a vágy, főképp a szerelemvágy jelképe volt”. A hattyú szó „lebegy” alakja a szláv nyelvekben meghonosodott, míg a magyarban az ótörök (csagatáj) „kotan” (hattyú) terjedt el. Levéd neve egyébként összeforrt a hadvezető titulussal is: "A Hattyú állítólag Levéd fejedelmet jelöli, de ide tartozik a halott hősökkel visszatérő, a Hadak Útján járó Csaba királyfi is. A néphagyomány ezért nevezte Hadvezetőknek és Hadnagynak a Hattyú csillagait". /Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei. A Magyar Asztrozófia könyve. 40. old./

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap