Levél az Egyház és Világ- c. lapnak

Kenessey Csaba, k, 08/09/2011 - 05:08

 

 

 

Aggodalom és reménység 1990 - 1998

 

Folytatás

 

 

  EGYHÁZ ÉS VILÁG
Szerkesztőség
Bihari u. 9/a
H-1107 Budapest

Thalwil, 1994 julius 30

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Az Egyház és Világ 94. márciusi számában Szabó András kitűnő elemzést adott a Magyar Szocialista Párt az egyházakhoz fűződő kapcsolatáról. Ebben elemzi az MSZP országos központja által Hegyi Gyula és Gellért Kis Gábor tollából eredő "Kihívások és válaszok" c. tanulmányt. Ezen kiadvány szerves része az ország lakossága félrevezetésére beindított következetes munkának. Szabó András elemzéséhez nincs hozzáfűzni való, csak dicséretet érdemel.

 

Az Új Magyarország július 28.-i számában Desewffy László tollából olvashattunk a kereszténység és a politika összefüggéséről. Remekül elemzi Rónay László az Új Ember július 17.-i számában megjelent "Válságban van-e a keresztény gondolat" cikkét. Nos, ehhez a témához igen sok hozzáfűzni való lenne. Ha van válság, ki okozta? Ha meg nincs, akkor kinek érdeke a válság felidézése?  Ajánlom, Rónay úr látogassa meg a Tiszaháti református egyházközségeket mint például a csengerit, ahol az egyház él, ahol a hívők a templomot vasárnap megtöltik. Itt senki sem beszél "válságról"! Egyszerűen azért, mert nincs!

Az elmúlt négy év politikáját, annak jó- vagy rossz oldalát a kereszténységhez kapcsolni nem lehet, bűn, vétek. A politikát is emberek csinálják, jól  vagy hibákkal keverve, ennek semmi köze a keresztényi eszmékhez, erkölcsökhöz. Erkölcstelen azonban egyértelműen az a mód, ahogyan 45-től 90-ig az ország lakosságát kezelték, erkölcsileg tudatosan lezüllesztették. Ebben a munkában szorosan együttműködtek a különböző egyházak (akkori) vezetői is, akik beálltak "békepapoknak", élvezték a kormány által biztosított előnyöket, ennek fejében a valós keresztény vagy keresztyén erkölcsöktől messze eltávolodtak. Mindezt látta az ország népe, ennek köszönhető az, hogy az egyházak hitelüket nehezen tudják visszaszerezni. Még nagyon is frissek a negatív emlékek. Ezen viselkedésmód mély nyomai a mai napig megtalálhatóak, egyet Desewffy László is említett, a Debrecenben megtartott múltév decemberi szimpóziumot, ahol dr. Kocsis Elemér püspök úr az MSZP Hívő Szociális Tagozata mellett állt ki, az egész ország láttán, a TV közvetítette. Így lehet azt az "alföldi Mari nénit" alaposan megtéveszteni, aki hisz vagy inkább hitt az egyházi vezetőknek. No de nem csak vidéken találhatók "Mari nénik", találkozhatunk velük majdnem mindenütt. Lassan a Parlamentben is! El kellene választani az egyszerű manipulatív választási trükköt a valós munkától.

 

Az egyházak volt vezetőinek ugyancsak rossz lehet a lelkiismerete, hisz a pártállam mindenben való kiszolgálásával erőteljesen alátámasztották a magyar nemzet erkölcsi értékeinek teljes felmorzsolására irányuló, csak pártérdekeket (és egyéni érdekeket!) követő államtörekvést. Tisztelet a kivételnek! A politikai pártok választásokon elért eredményeinek aligha van valami köze a kereszténységhez, ezt Rónay úrnak is kellene tudnia, ha már az Új Emberben publikál.

 

A kereszténységnek a politikához annyiban kellene kötődnie, hogy a politikai életben is érvényesüljenek a keresztényi erkölcsök. A politika akkor sem lenne tökéletes vagy hibátlan, de nem lenne benne annyi felelőtlenség, szavahihetőbb lenne az, amit a politikusok mondanak.

 

Az utóbbi időben sokat hallunk a "megbékélés"-ről, a "boszorkányüldözés" befejezéséről. Alapvetően én is a nemzeti megbékélés híve vagyok, azonban ez nekem nem jelenti azt, hogy minden gaztettet el kell felejteni, sőt okulni kell(enne) belőle! Vigyáznunk kell mindannyiunknak, hogy ne jöhessen vissza az a régi idő, amikor a szülőnek a saját gyermekétől kellett rettegnie, mert a gyermeknek az iskolában azt tanították, hogy szépen mondjon ott el mindent, amit otthon a szülők beszélnek. Ez hazafias kötelessége! Vagy - mint az én esetemben - a középiskolai felvételt ne tehessék többé az osztálytársakra való spicliskedéstől függővé. (Nota bene, nem vettek fel!) 

Nem is olyan régen, 89 decemberében Németországban egy szimpóziumon hallgattam egyik neves (volt) református püspökünk arról szóló beszámolóját, hogy "rosszak az otthoni erkölcsök". Fel is tettem neki a kérdést, mit tett ő, aki erre hívatott lett volna annak érdekében, hogy az erkölcsök ne romoljanak, vagy esetleg javuljanak? Kérdésem válaszolatlanul maradt, hisz a püspök úr bírta a hatalom bizalmát, sokat utazott (állampénzen), ő"nem rés, hanem erős bástya" volt a békeharcban! Nagymértékben együttműködött az Egyházügyi Hivatallal, csak ő ismeri ezen tevékenysége mibenlétét.

A politika valahol mindenképpen összefonódik az egyházi élettel, vagy pozitív, vagy negatív vonatkozásban. Ha a politikai irányzat erkölcstelen, akkor azért, mert fél a keresztény erkölcsök gyakorlóitól. Tehát támadnia, működésében meggátolnia kell az egyházakat. Ha pedig egy a keresztény erkölcsöknek kedvező irányzatú politika van uralmon, akkor az együttműködés fokozódik. (Egyházi iskolák visszaadása stb.)

 

Igen csodálkozom azon, hogy az Új Ember szerkesztősége egy ilyen hangvételű, teljesen félrevezető következtetésekkel terhelt cikket leközölt. Ez lenne a marketing aktivitásuk? Amennyiben az Új Ember a cikket ezen az alapon közölte, akkor kár volt a papírért meg a nyomdafestékért, mert ez a "Régi Ember" stílusának felel meg. Jól álcázott destrukciójával jobban illett volna a Komszomolszkája Prawda évtizedekkel ezelőtti kiadása oldalaira. 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

  

 

  

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap