Lódenkabát

T.Ágoston László, k, 04/24/2018 - 00:03

 

 

 

 

 

S z e r e p l ő k :

 

Vékony János asztalosmester: Hatvan év körüli, erősen kopaszodó, szemüveges férfi. Kék cájgnadrágot, munkásinget visel, fölötte zöld , festékfoltos asztaloskötényt. Keménykötésű, sokat tapasztalt ember. Van saját véleménye a világról, s ezt vállalja is. Amikor szembe kerül a helyi hatalom képviselőivel, először megpróbálja érvekkel védeni az igazát, de az erőszak hatására lelkileg összeomlik, meghasonlik  az őt körülvevő világgal.

Vékonyné: Hatvan év körüli, kissé hajlott hátú, ősz hajú öregasszony. Sötét ruhát, fejkendőt, kötényt visel. Ismeri férje elveit, lobbanékony természetét, s a rossz tapasztalatokból okulva óvja őt a politikától. Könnyen elérzékenyülő, törékeny alkat.

Jani: Negyven év körüli férfi. Az apja műhelyében dolgozik, szintén asztalos. Az idősb. Vékonyhoz hasonlóan lobbanékony természetű, de az eseményeket jobban követni tudó ember. Az apja tanácsára elvállalja a tanácstagságot. Tájékozottsága, s kora miatt is jobban hajlik a kompromisszumokra, de amikor veszélyben érzi az apját,  gondolkodás nélkül baltát ragad a védelmében. Ő is cájgnadrágot, felhajtott ujjú inget és zöld asztaloskötényt visel.

Lódenkabátos: Magas, vállas, nagydarab, 25 év körüli férfi lódenkabátban. A hatalom megszemélyesítője. Saját hatalma megrészegíti, önhitté, kihívóan magabiztossá teszi, de az ellentmondások megzavarják. A brosúrákból szerzett ismeretei alapján elhívatottnak érzi magát arra, hogy személyesen számoljon le minden vélt ellenséggel, köztük Vékonyékkal is.

Tanácselnök: Középkorú, parasztemberből lett községi vezető. Jóindulatú, kompromisszumra hajló, békességre törekvő ember. Még arra is hajlandó, hogy előre figyelmeztesse Vékonyé- kat, mikor mennek hozzájuk a végrehajtók.

Rendőr: Középkorú, parasztemberből lett rendőr. Tiszteli a hatalmat, de a falubelieket is. Nyugalmat, rendet szeretne. Kényszeredetten vesz részt a végrehajtásban, s igyekszik megakadályozni a tragédiát.

Gyuri bácsi: 60 - 65 év körüli, ősz, a bal lábára sántító férfi. Megtört, lobbanékony természetű ember. Vékony János barátja.

Zsíros Bálint: Hetven év körüli, pocakos, csizmás, kalapos parasztgazda. Vékonyné unokabátyja. Nem kedveli Vékonyékat.

 

Történik az 1950 - es évek elején egy alföldi kis faluban.

 

Helyszín:

 

      Falusi asztalosmester udvara az ötvenes évek elején. Az udvar közepén egy eperfa áll, alatta kerti asztal székekkel. Hátul a konyhaajtó vékony nyári függönnyel. Jobbra az utcai kerítés vaskapuval. Balra a műhely fala zárja a képet. A hátsó udvarra a konyha és a műhely között kis léckapu nyílik. A falhoz támasztva néhány szál deszka, üvegezett ablaktábla.

 

 

 

 

 

         Amikor fölmegy a függöny, Vékony János egyedül van a színen. A műhelyajtó mellett áll, a szemüvegét törölgeti egy zsebkendővel.

Vékony: Azt mondod, nem kell neki az ajtó? És ugyan miért gondolta meg magát? Azt hiszi, a Faragó szebbet csinál majd neki, int mi?

Jani: / a műhelyből / Nem hinném, papa. Azt beszélik, hogy a végrehajtók jártak nála már megint. Elvitték a tehenét. A kőművest is lemondta.

Vékony: Lám, az Isten nem ver bottal... Emlékszem a háború előtt még azt a kis szalonnát is sajnálta az aratóktól, amit előre kialkudott a bandagazda. Egyik évben a Pista bátyád is dolgozott nála. Mesélte, milyen randa fukar ember ez a Botos. Inkább ő se zabált előttük, nehogy megkívánják tőle. Látod, az ilyen embert nem tudom igazán sajnálni, még ha a párnát húzzák is ki a feje alól... / felteszi a szemüvegét / Ma is jó meleg lesz, már most van ereje a napnak...

Jani: / kilép a műhelyajtón / Az. Ha a Kisséktől jönne valaki az ablakért, adja oda nekik! Ki van fizetve. Beugrok a tanácshoz. Beszélnem kell a Miskával.

Vékony: / a fejét csóválja / Mostanában többet jársz a tanácselnökhöz, mint a műhelybe.

Jani: / némi éllel a hangjában / Mert éppen a műhely miatt kell minduntalan beszaladgálnom. Különben is, maga mondta, hogy vállaljam el a tanácstagságot, legalább tudjuk, mi történik a faluban.

Vékony: Mondtam, hát mondtam... / legyint / Különben a gyalukat magam is előrizgetem. De ha már bent jársz a faluban, próbálj meg valami munkát is szerezni, mert nagyon belefáradtam már a lődörgésbe!

Jani: /távozóban / Jó, majd megpróbálok valamit. / a kapun át el /

Vékony: / az asztalhoz ballag, leül / Nem igaz, hogy két asztalost nem tud eltartani egy ekkora falu! A háború előtt négyen is alig győztük a munkát.

Zsíros Bálint: / megáll a kerítés mellett, megbillenti a kalapját/ Jó napot, Jani!

Vékony: / bólint / Szervusz, Bálint! No, mi újság, rokon?

Zsíros Bálint: / ingerült hangon / Rokonod ám neked a holló, amelyik kivájja a szemedet! Már megint nálam jártak rekvirálni a barátaid. Elvitték a legszebb csikómat. De nem baj, Vékony Jani! Azt beszélik a népek, hogy holnapután akasztják a kominyistákat. A te nyakadba én segítem a kötelet...

Vékony: / föláll, a kerítéshez megy / Tudom, tőled még az is kitellne, kedves atyámfia. Amikor megjöttem a hadifogságból, húsz karácsonyán, akkor is te szaladtál a csendőrségre, hogy figyeljenek rám, mert bolsi vagyok. Szerinted mindenki kommunista, aki orosz fogságban volt.

Zsíros Bálint: / fenyegetően fölemeli a karját / Nem is tagadom,  nagyon utálom a pofátokat. Halottam, miket műveltetek Oroszországban tizenhétben. Most ezt csinálnátok itthon is?! Elvinni a legszebb csikómat olyan adóért, amit már régen befizettem... Az Isten megbocsáthatja a bűnötöket, de én soha!

Vékony: / visszafojtott indulattal / Hinnék neked, testvér, ha nem tudnám, milyen hazug, szemét ember vagy. A kapásaidtól is megspóroltad a kialkudott vacsorát. De azért, tudod, ha megtudnám, hogy holnapután akasztják a kulákokat, én biz’ Isten arra kérném a hóhért, hogy engedjen szabadon, mert olyan szép csikókat senki se tud nevelni a környéken, mint te, vén zsugori. Jó napot! / visszaül a fa alá /

Zsíros Bálint: / egy ideig még ott toporog a kerítés mellett, szólni akar, de nem találja a szavakat / Hát... akkor jó napot! / el /

Vékony: / föláll, dohogva járkál föl - alá / A fene egye meg a hájas fejedet! Halotta, mit műveltünk Oroszországban... Hát persze, hogy hallotta, hiszen őt akkor is fölmentette az apja a katonaságtól. Nem kellett évekig a lövészárokban rohadnia, mint nekem./ beszól a konyhaajtón / Bözsi! Ma már nem is fogunk reggelizni? Mindjárt kilenc óra lesz.

Vékonyné: / a kötényét igazgatva lép ki az udvarra / Jól van no, ne dühöngj már, Janikám! Rögtön csinálok valami reggelit. A Cúnyinéval elbeszélgettük az időt a piacon... / az asztalon rendezget /

Vékony: / az asztal körül téblábol /  Mert a pletyka, az mindennél előbbre való...

Vékonyné: / megáll, a férje szemébe néz / Nem pletyka ez, Janikám, nagyon is komoly dolog. Hol van a Jani gyerek?

Vékony: / leül a székre / Hol lenne? Bement a tanácshoz.

Vékonyné: Megkért a Marika, hogy beszéljek a Janival, hátha lehetne tenni valamit...

Vékony: / türelmetlenül megfogja a karját / Mondd már, mi történt a Cúnyi komáékkal!

Vékonyné: Hát csak az, hogy kuláklistára vették őket, aztán elvitték az egyetlen tehenüket. Csak a borjú maradt, meg a két öreg ló.

Vékony: / fölugrik, megragadja az asszony vállát / Te Bözsi! Ez csak pletyka, vagy tényleg igaz?

Vékonyné: Maga a Marika mondta a piacon. Miért hazudna nekem? Eressz no, hozom a reggelit!

Vékony: / elengedi az asszonyt, értetlenül néz maga elé / Hát ez... Az anyjuk hétszentségit! A Cúnyi komát kulák listára vették a nyolc holdjával? Abból is ötöt a földosztásnál kapott... Hát ezek nem normálisak! Ez csak valami félreértés lehet. Hát ilyen alapon... No, majd én utánanézek!

Vékonyné: / aggódva áll a férje elé / Janikám! Te csak ne avatkozz bele a politikába! Tudod, abból még soha semmi jó nem származott. Azonnal hozom a reggelit. Ülj csak le, egyél, aztán majd megbeszélitek a Janival.

Vékony: / megfogja az asszony kezét / Hagyd a fenébe azt a francos reggelit! Hát nem érted, hogy...

Vékonyné: / rimánkodva / Janikám! Kérlek, ne avatkozz bele! Majd a Jani megpróbál valamit... Hidd el, ő jobban ért ehhez.

Vékony: / dühösen az asztalra csap / De a szentségit neki! Én már nem is számítok ebben a házban? Majd a Jani... / megenyhülten /  Jól van no... Majd megbeszéljük... De mikor? Ezzel nem lehet várni! Különben itt volt az unokabátyád, a Zsíros Bálint. Bejelentette, hogy ha a kominyistákat akasztják, ő szeretné a nyakamba tenni a kötelet. De hogy még a Cúnyi komát is... ez már sok. / a kapun át elrohan /

Vékonyné: / utána lép, de nem éri el / Észnél légy ám, te ember! Ej, micsoda világ ez... / leül az asztal mellé, elpityeredik / Mindig az a rohadt politika... Nem elég, hogy öt évig volt a fronton, meg a fogságban, amikor hazajött ráfogták, hogy kommunista, mert orosz nótákat dalolt a kocsmában. Még a csendőrök is bevitték egyszer. Évekig huzakodtak, mire nagy nehezen kiadták neki az iparengedélyt. Aztán amikor végre lehetett volna egy kis nyugalmunk, akkor meg jöttek a nyilasok. Hát nem összeakaszkodott ez az ember azokkal is? / a kötényével babrál / Odament a főnyilashoz megkérdezni, mi bajuk a zsidókkal. Mert hogy a fűszeres különben nagyon rendes ember, a fél falu tartozik neki. Majd’ bedugták őt is a vagonba. Aztán meg egyszer összeverekedett a leventeoktatóval, a Kanalassal is a kocsmában. / bemegy a konyhába, majd kis idő múlva egy kis kosár borsóval tér vissza. Leül a székre, fejteni kezdi a kötényébe / Még jó, hogy termett ez a kis borsó a kertben, tudok mit főzni. A műhelytől ugyan fölkopna az állunk... Lesöpörték a gazdák padlását, jó, ha néha egy-egy betört ablakot beüvegeztetnek... Bezzeg ez a rohadt Kanalas nagyon él mostanában. Ő mondja meg, kihez menjenek rekvirálni. Mondom is mindig az uramnak, hogy ne avatkozzon bele a politikába, de neki ugyan beszélhetek. Mert hogy az igazság... Sokra megy az igazságával! Lám, ez a Kanalas meg a háború alatt leventeoktató volt, most meg valami vezetőségi tag a kommunistáknál. Annyi lelke van ennek, mint az ördögnek. Furcsa egy ember, az biztos. Akkor azért kötött bele az uramba, mert azt énekelte a kocsmában, hogy Valahol a Volga mentén / Élt egy szőke kisleány... Most meg tavaly azt mondta rá, hogy nyilas volt. Pedig hát az Erikát ő énekeltette a legényekkel, ahogy masíroztak a lőgyakorlatra. Méghogy az én uram nyilas! Szerencsére igazolták a tanácsnál, így aztán nem lett belőle nagyobb baj. Meg is ígérte a Kanalasnak, hogy kitapossa a belit. Hetekig rimánkodtam neki, hogy hagyja a fenébe, ne hozzon újabb bajt a fejünkre. Most meg ez a kuláklista... Hiába no, mindennek az a  rohadt politika az oka!

Jani: / az utca felől érkezik. Idegesen megáll az anyja előtt. / Apám hol van?

Vékonyné: / tovább fejti a borsót / Elszaladt a Cúnyi komához. Megnézi...

Jani: Tudja, mi történt?

Vékonyné: Tudom hát. A Marika mondta a piacon. Arra kér, próbálj meg csinálni valamit. Hátha te, mint tanácstag...

Jani: / legyint / Megette a fene az én tanácstagságomat! Sokkal közelebb van a baj, mama!

Vékonyné: / feláll, a kötényében lévő borsót a kosárba önti / Csak nem apáddal? A Kanalas?

Jani: Ugyan, ne is emlegesse nekem azt a gerinctelen macskajan- csit! Van valami a veremben?

Vékonyné: / idegesen toporog a fia körül / Amiben a háború alatt elbújtattalak? Egy kevés krumpli van benne. Csak nem csináltál te is valamit, hogy újra el kell rejtőznöd? / sírva fakad / Kisfiam, mit csináltál? Keresnek?

Jani: / megsimogatja az anyja arcát / Nyugodjon meg, anyám, nem csináltam semmit, nem keres senki. Nem nekem kell az a verem, hanem el kell dugni az alpakka kanalakat, meg ami érték van a házban.

Vékonyné: / fölveszi a borsós kosarat, tanácstalanul topog / Megint kitört a háború? Te jóságos Isten! Hová meneküljünk?

Jani: Nem, nem tört ki a háború. A végrehajtók jönnek.

Vékonyné: / szinte kővé dermed / Mit beszélsz? Hozzánk a végrehajtók? Ki mondta ezt a hülyeséget? A mi házunkat még soha nem csúfolták meg a végrehajtók! De hát...

Jani: / idegesen / Ne kérdezzen semmit, anyám, most nincs rá idő! Tegye, amit mondtam!

Vékonyné, Jani: / idegesen futkosnak. A házból és a műhelyből dobozokat, szerszámokat hoznak ki, s a hátsó udvarba viszik /

Vékonyné: / elejt egy dobozt / Kapd már föl, fiam, hozzad!

Jani: / fölkapja, rohan az anyja után / Menjen csak, viszem!

Vékony: / lehorgasztott fejjel érkezik az utca felől / Igazad volt, Bözsi, tényleg nem pletyka. Valóban elvitték a Cúnyi koma tehenét. Hogy az a magasságos Úristen rogyassza rá az eget erre a rohadt Kanalasra! Miért is nem ütöttem agyon, amikor a kezemben volt a torka?!...

Vékonyné: / a konyhából jön egy dobozzal / Ne olyan hangosan, Janikám! Még meghallja valaki...

Vékony: / indulatosan legyint / Még én féljek attól, hogy meghallják, mit mondok a saját házamban a saját feleségemnek? Hadd hallják! Éppen ideje, hogy beváltsam az ígéretemet. / a dobozra mutat / Hát te mit cipelsz?

Vékonyné: / csendre inti / Pszt!... Jobb lenne, ha inkább te is segítenél kiabálás helyett. Mindjárt jönnek a végrehajtók.

Vékony: / elképedve / Hozzám? Az én házamba?

Vékonyné: / szepegve / Igen, hozzánk. Még ilyen csúfságot... Most jött meg a Jani a tanácstól.

Vékony: / felbőszülten / No, azt adja meg az Isten, hogy akár csak egyetlen kupciher is betegye ide a lábát! / beszalad a műhelybe és egy hatalmas szekercével tér vissza / Ezzel csapom szét a fejüket!

Vékonyné: / kiejti a kezéből a dobozt / Jesszusom! Jani! Tedd le azt a baltát! Úristen! Janikám! Gyere, ne hagyd, hogy apád kárt tegyen magában!

Jani: / a hátsó udvarból rohan elő a léckapun át. Megfogja az apja kezét, kiveszi belőle a baltát / Ne csinálja ezt, apám! Nincs értelme. Inkább segítsen maga is eldugni, amit lehet!

Vékony: / a fiára néz, lehorgasztja a fejét. Fölveszi a földről a dobozt, a felesége kezébe adja / Vidd, no... / Janihoz fordul / Igaz, amit anyád mond?

Jani: / odatámasztja a baltát a műhelyajtóhoz / Igaz. Bármelyik percben jöhetnek.

Vékony: Honnét tudod?

Jani: A Miska mondta, a tanácselnök.

Vékonyné: Na látod?! Soha se hiszel nekem / a dobozzal el /

Vékony: / hitetlenkedve / A Miska?

Jani: Az hát. Többet nem tud tenni... Üljön már le, beszéljük meg! / mindketten leülnek, rágyújtanak /

Vékony: / elgondolkozva / Akkor se értem az egészet. Az adót kifizettük, mit akarnak végrehajtani?

Jani: Amit az év elején kiküldtek, azt befizettük. Csakhogy a múlt hónapban kivetettek még ránk tízezer forint pótadót. Azért nem szóltam róla magának, mert tudtam, hogy rájuk borítja az asztalt.

Vékony: / rábólint / Az biztos. A Kanalasnak meg külön kitapostam volna a belit. Megígértem neki.

Jani: / széles gesztusokkal magyaráz / Na látja... Én meg megföllebbeztem.

Vékony: És?

Jani: Elutasították. Azt is megföllebbeztem. A Miska segített.

Vékony: És?

Jani: / szemlesütve / És most jönnek végrehajtani. A Miska figyelmeztetett, hogy dugjunk el mindent, amit lehet. Ő is itt lesz, nem engedi, hogy mindent föltúrjanak. Többet nem tehet értünk. Jobb lenne, ha maga elmenne hazulról. Majd én elintézem.

Vékony: / a fejét ingatva / Szó se lehet róla! Ez az én házam, az én műhelyem, hozzám jönnek. Csak jöjjenek!

Jani: /föláll, topog / De tényleg, papa... Jobb lenne, ha elmenne a Cúnyiékhoz, vagy akárhová... Bízza rám!

Vékony: / föláll, az asztalra csap / Nem, ha mondom! Itt maradok, és kész!

Tanácselnök, Lódenkabátos, Rendőr: / az utcai kapun át érkeznek. Lassan körbe-körbe tekintgetve közelednek a két férfihoz./

Lódenkabátos: / a kabátját kigombolva áll meg Vékony előtt / Maga az a híres Vékony János?

Vékony: / zsebre dugja a kezét / Jó napot! Mifelénk így szoktak köszönni!

Rendőr: / a kezét nyújtja, de Vékony nem fogadja el / Jó napot, keresztapám!

Lódenkabátos: / a Rendőr felé fordulva / Kuss! Nem bratyizni jöttünk az osztályellenséghez, hanem rekvirálni. Mi a nép nevében vagyunk itt. Világos? Vagy fizet, vagy elvisszük még a szalmazsákját is.

Jani: / a műhelyajtó felé indul, de meggondolja magát. A rendőr mellé áll. /

Vékony: / kényszeredett mosollyal / No, azzal aztán sokra megy, fiatalember... Tavalyi szalma van benne, olyan, akár a törek.

Lódenkabátos: / cinikus mosollyal / Ismerjük már az efféléket. Még a bőrük alatt is pénz van, de sírnak, mint a fürdősök. Egyik kulák olyan, mint a másik. Osztályellenség az egész banda!

Jani: / közelebb lép, dühösen fölemeli a kezét a Lódenkabátos háta mögött /

Rendőr: / odaugrik, lefogja / Nem szabad! Észnél légy, komám! Inkább próbálj meg valahonnét pénzt szerezni! Siess! Egy kicsit még tudunk várni...

Jani: / kitépi magát a rendőr kezéből, a Lódenkabátos elé áll. / Ne félj, nem eszem meg... / a Lódenkabátoshoz / Nézze... elvtárs! Én tanácstag vagyok, az apám meg orosz hadifogoly volt az első világháborúban. Ne nevezzen bennünket osztályellenségnek! Egész évben nem kerestünk annyit, mint amennyit maguk adóba követelnek. Fizetnénk mi, de nincs miből. Várjanak egy kicsit, elmegyek kölcsön kérni, hátha tud adni valaki...

Lódenkabátos: / a Rendőrhöz / Igaz ez, őrmester elvtárs?

Rendőr: / bólint / Igaz. A Jani tanácstag, a Jani bácsi meg együtt volt hadifogoly apámmal Novgorodban.

Lódenkabátos: / kissé bizonytalanul / Hmm... Adót azért csak kell fizetni!... /Janihoz / Rendben van, adok magának fél órát, de igyekezzen!

Vékony: / a konyha felé indul / Jöjjenek be addig! Ülve mégis csak könnyebb várni.

Lódenkabátos: / utána lép / Állj! Egy tapodtat se! Itt várjuk meg a fiát. /Janihoz / Maga meg szedje a lábát, mert ha fél órán belül nem lesz itt, magunkkal visszük az apját is. Megértette?

Jani: Meg hát. Igyekszem. / a tanácselnökhöz / Te... Miska!...  /legyint, el /

Tanácselnök: / utána lép / Menj csak nyugodtan, nem lesz semmi baj.

Lódenkabátos: / szigorúan néz a tanácselnökre / Itt nincs helye a bratyizásnak! Még az elnök elvtárs részéről sem!

Vékony: / az asztalra mutat / Mondanám, hogy üljünk le itt, de nincs elég szék.

Rendőr: / a konyha felé indul / Majd én hozok. Ismerem a házat, mint a tenyeremet, elég sokat jártam ide... Tudja, együtt gyerekeskedtünk a Janival...

Lódenkabátos: / rákiált / Nem! Maga itt marad! Majd az elnök elvtárs kihozza a székeket. Megértette?

Rendőr: / vigyázzba merevedik / Igenis, hadnagy elvtárs!

Lódenkabátos: / szigorúan rámered / Kuss! Itt most nincs rendfokozat!

Vékony: / zavartan végigsimítja tar fejebúbját / Mondja: nem meleg ilyen szép időben az a kabát? / hozzá lép / Adja ide, beviszem a fogasra!

Lódenkabátos: / megfogja Vékony kezét / Nem! A kabát marad. Bízza rám! Amikor majd melegem lesz, szólok. Most nincs. Magának persze, hogy melege van, vén zsugori! Nekem nincs. Most pedig leül erre a székre, és elmeséli, hová dugta a búzát, a kukoricát, meg mindent.

Vékony: / kényszeredetten leül / De hát... nekem...

Tanácselnök. / óvatosan megérinti a Lódenkabátos vállát / Ő nem  a kulák, ő az asztalosmester. Hozom a székeket. / el /

Lódenkabátos: / megvakarja a tarkóját / Nem? Nem. Mindegy. Manapság mindenki rejteget valamit. Nem igaz, őrmester elvtárs?

Vékonyné: / tejeslábossal a kezében kiszalad a konyhából / Istenem, Istenem! Kifutott a tej. Oda a reggeli. Még soha életemben nem csináltam ilyet...

Vékony: / dünnyögve / Ott egye meg a fene! Hozzál szalonnát, meg kenyeret! Hagymát is adjál hozzá!

Lódenkabátos: / az asszonyhoz lép / Állj! Maga kicsoda? Hogy kerül ide?       

Vékonyné: / kiejti a kezéből a lábost / Én... én... Jaj Istenem!

Rendőr: / közelebb lép hozzá / Ne ijedjen meg, keresztanyám! Nincs semmi baj. / a Lódenkabátosnak / Ő a Jani bácsi felesége.

Lódenkabátos: / a rendőrhöz fordul / Igen? Keresztanyám? Nofene! Már a klerikális reakció is beteszi a lábát? Mondja, őrmester elvtárs, maga vallásos?

Rendőr: Dehogy! Már évek óta nem járok templomba. Csak hát annak idején a Bözsi néni tartott keresztvíz alá. Anyám legjobb barátnője volt.

Lódenkabátos: Igen? Az apja meg az asztalos úr barátja. Igaz?

Rendőr: Hát persze. Már gyerekkorukban, meg a katonaságnál is komák voltak. Ez csak nem bűn?

Lódenkabátos: Mi az, hogy nem bűn? Kispolgári csökevény. Érti, őrmester elvtárs?  Elfelejteni!

Rendőr: / vigyázzba vágja magát / Értettem! Elfelejtettem. / Vékonynéhoz lép, fölveszi a lábost / Vigye be a lábost, keresztanyám!

Vékonyné: / szepegve / Elmehetek?

Lódenkabátos: El hát. Menjen csak, öreganyám, hozza azt a szalonnát!

Vékonyné: Igenis, kérem, megyek. / el /

Vékony: / dörmögve / Öreganyád ám a...

Lódenkabátos: / hirtelen Vékonyhoz fordul / Tessék? Szólt valamit?

Vékony: Az asszonynak mondtam, hogy öreg volt az a disznó, vastag a bőre. Éles bicskát hozzon hozzá.

Tanácselnök: / a három székkel alig tud kijönni az ajtón / No, már itt is vagyok. / leteszi a székeket az asztal köré, leülnek /

Lódenkabátos: Szóval magának még ilyenkor is van szalonnája...Hány tábla lóg még a padláson?

Vékony: Van még vagy  kettő. Disznót vágtam a télen. Leadtam a zsírját, utána nézhet.

Tanácselnök: / bólogat / Így van, már másnap behozta.

Vékony: / a konyha felé emelt hangon / Hozz az uraknak is, Bözsikém! Meg hozd ki azt az üveg bort is! Ott van a spájzban, a középső polcon.      

Lódenkabátos: / megütközve / Bort? Honnan van magának bora?

Vékony: A szőlőmből. Apámtól örököltem.

Tanácselnök: Háromszáz négyszögöl. Befizette a boradót, meg a beszolgáltatással is rendben van.

Lódenkabátos: / elgondolkozva / Valóságos kulák. Adót meg nem akar fizetni... Hány szobája van?

Vékony: Kettő. Az egyikben mi lakunk az asszonnyal, a másikban a fiamék a két unokával.

Tanácselnök: Amikor itt állt a front, az utcai szobában lakott Tolbuhin tábornok elvtárs. A Jani bácsi volt a tolmácsa. Azért is neveztük el ezt az utcát Tolbuhin körútnak. Igaz, hogy egyenesen fut, de így szebben hangzik.

Rendőr: Miért ne? Csak a kapitalistáknak lehet körútjuk, meg bulvárjuk, meg ilyesmi?

Lódenkabátos: Helyes, elvtársak. A szocialista körút legyen csak egyenes. Ez különbözteti meg a burzsoától. / Vékonyhoz / Hanem hallja-e mester úr,... elvtárs! Ha maga valóban Tolbuhin tábornok elvtárs tolmácsa volt, akkor maga tulajdonképpen elvtárs lenne... Párttitkárnak, vagy tanácselnöknek, vagy valami ilyesminek kellene lennie...

Vékony: / legyint / Asztalos vagyok én, fiam, csomótaszigáló. Ehhez értek. Jobb, ha mindenki azt csinálja, ami a szakmája. / a konyha felé / Bözsikém! Hozod már azt a szalonnát?

Vékonyné: / kintről / Hozom már, hozom!

Lódenkabátos: / megfenyegeti az ujjával / Nono! Amit a párt követel. Rákosi elvtárs megmondta...

Vékony: / közbevág / Hogy ne zabáljuk föl az aranytojást tojó tyúkot. Tudom.  De ha a paraszt éhen döglik, jövőre kinek a padlását söpritek le, édes fiam?! Kinek a lovát, tehenét viszitek el adóba?

Lódenkabátos: / ingerülten talpra ugrik / Burzsoá demagógia! Ez az osztályellenség hangja! Még egy szó, és letartóztatom! Pedig már kezdtem elhinni, hogy elvtárs...

Rendőr: / kérlelve / Keresztapám!...

Lódenkabátos: Kuss! Maga minél előbb felejtse el, hogy valaha klerikális víz folyt a fejére! / leül /

Vékonyné: / egy tányéron szalonnát, egy másikon szeletelt kenyeret tesz az asztalra. Aztán kistányérokat és késeket hoz, közben kínálja őket./ Tessék hozzáfogni! Fogyasszák az urak! Te meg, Jani, miért vitatkozol az úrral? Ő biztosan jobban tudja, több iskolája van, mint neked.

Lódenkabátos: / felveszi a kést, azzal mutogat / Nono! Nem az iskola teszi az embert! Én csak négy osztályt járhattam abban az átkos kapitalizmusban. Az apám napszámozó ember volt, nem taníttathatott. Hatan voltunk testvérek. Két bátyám a Donnál esett el. Én mindent a népidemokráciának köszönhetek.

Vékonyné: / kifelé indul / Bizony, mi is megtanultuk, mi a szegénység... / el /

Vékony: / rábólint / Na látja... / az ételre mutat / Ne kínáltassátok már magatokat!

/Valamennyien vágnak a szalonnából, esznek /

Vékony: / maga is eszik / Mi kilencen voltunk testvérek. Szegény apám foltozóvarga volt. Tizennégyben négyen indultunk a frontra, és csak egyedül én jöttem haza. Egy életen át viselem a combomon a háború nyomát. Három bátyám fekszik jeltelen sírban. Amikor hazajöttem, elhíresztelték rólam, hogy bolsi vagyok. Évekig alig kaptam munkát. Aztán föl akartak jelenteni, mert a kocsmában a háború ellen agitáltam. Tavaly meg az ÁVH. nyaggatott, mert valaki azt mondta rólam, hogy nyilas szimpatizáns voltam. Most meg itt vannak maguk...

Tanácselnök: / két falat között / Tisztáztuk a félreértést...

Vékony: / leteszi a kést, eltolja maga elől az ételt / Tisztáztátok, fiam, köszönöm. De azt mondd meg nekem, te Miska, miért nem hagyjátok nyugodtan dolgozni az embert?! Akinek bizonytalan a holnapja, nem veti el a jövő évi kenyérnek valót. Olyan nehéz ezt megérteni? / beszól a házba / Bözsikém, hozod már azt a bort?

Vékonyné: / egy tálcán hozza az üveget és a poharakat / Hozom már, hogyne hoznám. Egyenek az urak, meg igyanak! Te  meg, Jani ne politizálj! Abból még soha semmi jó nem származott. / el /

Lódenkabátos: / eltolja maga elől az ételt / A burzsoá politikából nem is! Itt most proletár diktatúra van, ha még nem vették volna észre! / feláll, zsebre dugott kézzel sétál föl-alá / Inkább föláldozunk két ártatlant, mint hogy egyetlen ellenség is büntetlenül maradjon. Pusztulniuk kell a burzsoá elemeknek! Aki nem tart velünk, az mind ellenség. Akasztófára való burzsoá bérenc. Megérdemlik a sorsukat. Így van, elvtársak?

Rendőr, Tanácselnök: / eltolják maguk elől az ételt, egyszerre válaszolnak / Így van.

Vékony: /lehorgasztott fejjel bámul az asztalra / Nem éretem én már a mai világot. Megöregedtem. Pápaszemmel is alig látok. A fülem is süket... Nyizsnyij Novgorodban még azt hittem, értem a politikát. Ott még minden olyan egyszerűnek tűnt... Most már semmit se értek. / beszól a házba / Vidd be a szalonnát, meg a kenyeret, Bözsikém, ne másszák itt a legyek!

Lódenkabátos: / feláll, az udvar közepén téblábol. Hol a rendőrre, hol a tanácselnökre bámul / Hát... változik a világ. Ugye elvtársak? Szerencsére változik a világ...

Tanácselnök: / kerüli a Lódenkabátos tekintetét / No igen...

Rendőr: / vigyázzba vágja magát /Igenis, változik a világ! / leül /

Vékonyné: / ijedten néz körül az udvaron, majd a Lódenkabátoshoz lép / Üljenek csak le az urak! Fogyasszák! Jó szívvel adjuk.

Lódenkabátos: / hátra lép Vékonyné elől / Maga meg jobb lesz, ha abbahagyja az urazást, mert még azt találom hinni, hogy maga is a burzsoázia szövetségese!

Vékonyné: / az asztalhoz megy, összeszedi a tányérokat. Segélykérőn néz a tanácselnökre. / Mit jelent az, hogy burzsoázia? Jó az nekünk, vagy rossz?

Tanácselnök: / a Lódenkabátoshoz / A  Bözsi néni cseléd volt a gróféknál. Nem ért a politikához.

Lódenkabátos: / felélénkülve / Áhá... a gróféknál?!... Hát innét fúj a szél. A grófék tányérnyalója... Értem.

Vékony: / ingerülten / Bözsi! Szedd  össze a tányérokat, és eredj a konyhába! Ez a férfiak dolga, ne avatkozz bele!

Vékonyné: / sértődötten befelé indul / Megyek hát, csak azt mondom, hogy ne politizálj, mert abból semmi jó nem származik!

Lódenkabátos: / megfogja a karját / Nem megy sehová, mama! Vegye csak le a kendőjét!

Vékonyné: / megszeppenten leteszi a tányérokat, leveszi a kendőjét és a Lódenkabátos felé nyújtja / Tessék. Ócska vacak...

Lódenkabátos: / eldobja a kendőt, Vékonyné fülbevalóját morzsolgatja / Nem a kendője érdekel engem, hanem ez. Szép fülbevalója van, mama. A gróftul kapta? Értékes darab lehet. Valódi arany, vagy csak utánzat?

Vékonyné: Valódi. Szegény jó anyámtól maradt rám. Az Isten nyugosztalja!...

Lódenkabátos: / cinikus mosollyal / No lám... És még azt mondják, nincs mit lefoglalni... Tegye le szépen ide elém, az asztalra! Aztán hozza elő a többi gyűrűt, meg más csecsebecséket is! A fél óra alighanem lejárt...

Vékony: / fölveszi az asztalról a bicskát, elszántan a Lódenkabátos elé lép / Eridj innét, Bözsi! Te meg levedd róla azt a mocskos kezedet, mert tövig eresztem beléd ezt a bicskát! Megértetted?!!!

Vékonyné: / jajveszékelve beszalad a konyhába / Jaj Istenem! Janikám! Segítség!

Lódenkabátos: / hátra ugrik és a kabátja zsebéből egy hatalmas pisztolyt húz elő. Ráfogja Vékonyra. / Még egy szó, és szitává lövöm! Vén bugris!

Vékony: / kiejti a kezéből a kést, szétnyitja a mellén az inget / Csak lőj! Lőj, te állat! Lőj már! Legyen vége ennek a cirkusznak! / közelebb lép / Ide lőj! Ne sajnálj! Mintha az apádra lőnél...

Lódenkabátos: / megremeg a kezében a pisztoly / Ne kényszerítsen! Én... tényleg... Azt hiszi, nincs megtöltve?

Tanácselnök: / fölugrik a székről / Ne! Nem szabad! / az öreg elé lép, lefogja a karját /

Rendőr: / odaugrik a Lódenkabátoshoz, kiveszi a kezéből a pisztolyt / Ne haragudj, elvtárs, ezt nem kellett volna...

Jani: / lihegve érkezik. Egy pillanatra megáll a középen, értetlenül bámulja a jelenetet, aztán a műhelyajtóhoz rohan, felkapja szekercét / Az anyátok Úristenit! Te, Miska! Ha azonnal el nem engeded  az apámat, mind itt döglötök! / a szekercét emelve közeledik feléjük /

Rendőr: / rászegezi a pisztolyt / Csillapodj, komám! Legalább te légy már észnél! / kicsavarja a kezéből a baltát, eldobja / Nincs semmi baj. Üljenek már le! Még azt találják hinni a szomszédok, hogy összevesztünk... / az asztalhoz megy, tölt a poharakba / Le kell öblíteni a nagy riadalmat.

/Szótlanul az asztalhoz ülnek, koccintanak, isznak. /

Tanácselnök: / megköszörüli a torkát / No, eredménnyel jártál, Jani?

Jani: / pénzt vesz elő a zsebéből, az asztalra teszi / Itt van nyolcezer. / az apjához / Ennyit sikerült... A Vörös Károly tehene ára...

Tanácselnök: / maga elé húzza a pénzt / Jól van.

Vékony: / maga elé bámul, begombolja az ingét / Ilyen se volt még ebben a házban...

Tanácselnök. / a fejét ingatja / Rohadt egy dolog... és pont itt...

Lódenkabátos: / a poharába bámul / Az istennek markolászta azt a rohadt bicskát? Akár az apám... Ezért be kellene vinnem.

Rendőr: / felemeli a poharát /  Ugyan, felejtsük el! Végtére is nem történt semmi. Isten-Isten!

/ Valamennyien isznak /

Tanácselnök: / a pénzre teszi a kezét /  Itt a nyolcezer forint. A többire én adok két nap haladékot. A saját felelősségemre... Rendben van, Jani?

Jani: / rábólint / Rendben, Miska, köszönöm. Ha lehet, még ma megszerzem.

Rendőr: / tölt mindenkinek, fölemeli a poharát / Hát akkor meg is egyeztünk... / isznak /

/Valamennyien fölállnak, csak Vékony ül magába roskadva az asztal mellett. Az utca felől Gyuri bácsi érkezik bicegve. Köszönés nélkül Vékonyhoz lép. /

Gyuri bácsi: / Vékony vállára teszi a kezét / Hallom, bajban vagytok, Jani! Mennyi hiányzik?

Tanácselnök: / hozzájuk lép / Kétezer.

Gyuri bácsi: / végigméri a tanácselnököt, aztán leszámolja  az asztalra a pénzt / Tessék, vidd, Miska! Aztán hagyjátok békén a Jani komát! A Kanalas Ferkónak meg azt üzenem, hogy messzire kerüljön, mert ezzel a rossz lábammal taposom ki a belit! / a Lódenkabátoshoz biceg, megragadja a vállát / Ne húzódj el annyira, Pista fiam! Veled is van egy kis beszédem. / dühösen a szemébe néz / Helyetted is szégyellem magam, Pista! Az apád becsületes magyar ember, hogy tudott ilyen korcs fiút nevelni? Együtt gyerekeskedtünk, együtt bújtunk a lövészárokba a muszka golyók elől... Eh... A pofámról lesül a bőr...

Lódenkabátos: / kényszeredetten ingatja a fejét / Ne csinálja már, Gyuri bácsi! Én... Muszáj ezt most itt?...

Gyuri bácsi: / dühösen az asztalra csap / Muszáj! Hogy becsüljem én az egyik barátom fiát, ha a másik komámat abajgatja?

Lódenkabátos: / az utca felé hátrál / Én nem... Ő fogta rám a kést... Majdnem megszúrt...

Gyuri bácsi: Micsoda? Még talán a pisztolyodat is ráfogtad? Te... anyaszomorító!

Lódenkabátos: Én... én nem akartam, de hát ő...

Gyuri bácsi: / az öklét rázva biceg utána / Ne dadogj, az anyád Úristenit! Tűnés innét, és meg ne lássalak még egyszer ennek a háznak a környékén se!

Lódenkabátos, Tanácselnök, Rendőr: / az utca felé el /

Jani: / kikíséri őket, aztán bemegy a műhelybe /

Gyuri bácsi: / hosszan néz utánuk, aztán leül az asztalhoz Vékony mellé /

Vékonyné: / üres poharat tesz az asztalra, aztán visszamegy a konyhába / Látod, Gyurikám, mivé lettünk?

Vékony: /tölt a pohárba / Köszönöm, testvér...

Gyuri bácsi: Ne köszönj semmit! / koccintanak / Egészségedre, öreg harcos! / átfogja Vékony vállát / Majd csak lesz valahogy...

Vékony: / Hosszasan bámul a pohárba, majd leveszi, megtörli a szemüvegét /  Miért is nem döglöttem meg ott, Novgorodban?

 

Gyors függöny!!!               

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap