Lóránt Gyula Emléknap (Aranycsapat)

Szerkesztő A, k, 02/06/2018 - 00:07

 

 

 

 

 

 

Lóránt Gyula (középhátvéd)

(1923-1981)

 

 

Lóránt Gyula 1923. február 6-án született Kőszegen, Lipovics Gyulaként anyakönyvezve. Apja rendőrtiszt volt, így szigorú nevelést kaptak bátyjaival. A helyi Római katolikus iskolában járta az elemit, majd a Bencés Gimnázium következett. A sport fontos szerepet játszott életében, főleg a futball jelentette az igazi kikapcsolódást számára. 1938-ban a Líceum – Tanítóképző hallgatója lett. Ezzel egy időben a Kőszegi SE játékosaként szerepelt. Itt fedezték fel, s bemutatkozhatott a magyar ifjúsági válogatottban. Következő állomása Szombathely: kereskedelmi iskola és az SZFC az NB II-ben. 1943-ban érettségizett és a Hazánkhoz visszatérő Nagyvárad focistájaként mutatkozott be az első osztályú bajnokságban. Ekkor még a csatárposzton játszva szerezte a gólokat. Következő évben csapatával - először az országban - vidéki bajnokok lettek. A hadibajnokságban a Nemzeti Vasas játékosa, a háború után újra Nagyváradon rúgta a bőrt. Következő évben az Araddal román bajnoki címet szerzett. Testvére szerint még a román válogatott szerelésébe is bebújt egy mérkőzés erejéig.

 

Kalandos úton került a Vasashoz, miközben tiltott határátlépési kísérletért (az egykori csapattárs, Kubala László alapította Hungária csapatával akart Olaszországba szökni) három hónapra a szegedi Csillag börtönbe zárták. Kádár János (akkor belügyminiszter) közbenjárására szabadult. Már hétszer szerepelt a nagyválogatottban (itt a románok elleni 5-1-es győzelemmel debütált), mikor távoznia kellett klubcsapatától. A Kismotor- és Gépgyárban helyezkedik el anyagbeszerzőként, ellenőrként. Puskás kérésére kerül a Budapesti Honvéd sztár egyesületéhez. Makacs természetű volt, nem hagyta magát irányítani. Kiváló technikai adottsága mellé parádés rugótechnika is párosult. Kiemelkedő irányítókészsége mellett a védelemben is határozott, kemény volt. Fellépésével, fizikai erejével tekintélyt parancsolt magának a pályán.

 

Élettörténetének siker fejezetei következnek. A kőkemény Lóránttal a védelem tengelyében az Aranycsapat megnyeri 1952-ben a Helsinki Olimpiát. Állítólag a döntő szünetében maga Rákosi Mátyással is beszélt telefonon, a győzelemért cserébe egy sportkocsit hozhatott haza. Itthon is remekül ment neki a játék, a Honvéddel háromszor bajnoki címet szerzett. Barcs Sándor akkori MLSZ elnök így vélekedett róla: „Ilyennek képzeli el az ember az ideális zsoldos katonát. Sallangmentesen, kockáztatás nélkül, keményen, hatékonyan, ha kell, az ellenfelet megfélemlítve játszik”. Az a hír járta ugyanis, ha a válogatott meccsen az ellenfél csatára még nem kapott komolyabb belépőt Lóránttól az első percekben, akkor Puskás rákérdezett: "Lóri, meddig villog még az a center?" , s már jött is a tekintélyt parancsoló szerelés.

 

Példaértékű életmódot folytatott, vigyázott súlyára és kerülte az éjszaka kihívásait. Edzések után továbbra is a futballpályán maradt és megállíthatatlanul, nagy alázattal gyakorolt. Munkája meg is hozta az eredményt, állóképessége felülmúlhatatlanná vált, alappillére lett a válogatottnak. Csodacsapatunkkal elhódította az Európa Kupát, oda-vissza verik az angolokat az évszázad mérkőzésén és visszavágóján, de elbukják a berni VB döntőt a németek ellen. A vesztes mérkőzés után az amúgy is zárkózott ember teljesen magába fordult. Innentől kezdve lefelé áldoz focista karrierje. Még másfél szezont lehúz a válogatottban és a Honvédban, majd a másod osztályban találja magát. Mindössze 37-szer ölthette magára a címeres mezt, ezekből 31-szer győztesen jött le a pályáról.

 

A Honvéd után egy félévet még a Spartacusban töltött, majd egy évet a Váci Vasasban levezetett. 1957-ben, aktív játékos pályafutása után kocsmát nyitott, aztán a Testnevelési Főiskola elvégzése után edzőként dolgozott. Kispesten kezdte a szakmát, de a csapat sztárjátékosai vasfegyelme miatt megbuktatták, így Oroszlányban folytatta. Egyre többször görgettek elé akadályt, ezért először Bécsbe, majd az NSZK-ba szökött. A kölni edzőiskola elvégzését követően nehéz természete ellenére is sikerrel teljesítette a kihívásokat. Német élvonalbeli csapatoknál edzősködött, ahol felkészültsége, munkája révén kiváló eredményeket ért el. Pár év múlva Görögországban tett sikeres kitérőt, bajnokságot nyert a PAOK Szaloniki csapatával. Újra németföldre igazolt, Frankfurt lett pályája legsikeresebb állomáshelye. Sokáig itt sem maradt, megváltóként vette át a bukdácsoló Bayern Münchent, majd a Schalke csapatát. A sikerek ellenére, belső ellentétek miatt kiadták az útját. Igen öntudatos, ugyanakkor sikerorientált edző volt. Soha nem követelt többet egy játékostól, mint amit magának egykoron előírt, mégis kegyetlen, rideg edzőnek tartották. Huzamosabb ideig sehol sem vert gyökeret, mindenkivel összerúgta a port, ha igazságtalanságot érzett. Ekkor jött egy újabb ajánlat, A PAOK csapata visszacsalta Hellászba. Itt ért véget edzői tevékenysége és élete is. 1981. május 31-én egy bajnoki mérkőzésen szívrohamot kapott a kispadon, és már nem tudták újraéleszteni. Edzőtársa szavaival: „Lóránt katonamódra, a csatatéren halt meg”. A labdarúgás volt az élete és lett a halála is.

 

Korábbi lakhelyén, Endingenben temették el. Később itthon a disszidálásáért amnesztiát kapott. Posztumusz honvéd őrnagyi rangra emelték. Kőszeg város sporttelepe és egy utcája is a nevét őrzi. 2011-ben hamvait hazahozták és szülővárosában, Kőszegen nyert végső nyugodalmat. Somos István–Peterdi Pál: Lóri című regénye őrzi meg életétek történéseit az utókornak.

 

Lóránt Gyula az Aranycsapat középhátvédje igazi küzdő típus volt. Mindent a labdarúgásnak szentelt. A mérkőzésekre úgy futott ki, hogy csak a győzelem az elfogadható, és ennek szellemében játszott. A válogatottban mutatott teljesítményével sok örömet szerzett nemzetének, hazájának. A sport iránti alázatossága ma is példaértékű.

 

 

Felber Zsolt

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap