Magtalan

Balogh Bertalan, sze, 08/02/2017 - 00:02

                      

 

   Öreg emigráns barátom New Jerseyben a háza mögött néhány szölötökét ültetett. Hazulról hozatta őket, és pont úgy ültette, pontosan olyan közel a ház napos falához, mint az otthoni lugasa volt.

   Nyesegette, metszegette, babusgatta, kötözgette az indákat, és lett is belőle lugas, mert a föld és a növények éppen olyan kezesek itt is, mint mindenhol. A kugasaban való vóklászás is az otthon ismert világát varázsolta vissza: ugyanazok az illatok.. a levelek susogása,  és az átszűrődő napfény játéka…

   És megjött az első termés is!

   Egy nagy tálat tett barátom az aszta közepibe, főrtökkel púposan megrakva. Ünnep volt ez a szemnek és a léleknek.

   „Ide süssetek, kis konsumer-society termékek“  -mondta az apa a három lurkónak ragyogó szemmel. „Ezt kóstoljátok meg, ha valami igazi jót akartok enni!“

    A gyerekek mohón bele is kószoltak, de izlelés közben megállt a szájuk egy pillanatra:

    „De apu, ez nem magtalan szőlő!“  -mondták elfancsalodva.

   Azóta barátom egyedül bóklászik a lugasban, és hagyja, hogy nőjön. Nem nagyon metszeget.

   „Neveljen gyereket itt az ember! Megette a fene az egészet!“

  

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap