Magyar foci női szemmel

Balogh Márta Borbála, szo, 11/25/2017 - 00:07

   Aki a cím után ítélve egy, a fotelben elterpeszkedő, magát sörrel és szotyival körülvevő, meccset néző férj feleségének zsimbelődését várja, az nagyot téved. Valóban vannak hasonló hölgyek, akik nem tudnak a család férfitagjaival együtt szurkolni kedvenc csapatuk sikeréért, de szerencsére én nem tartozom közéjük. Szerencsére, mert így nemcsak a felesleges családi vitáktól kímélem meg magam (Már megint a focit nézed…), hanem aktív részese lehetek ennek a remek időtöltésnek.

   És éppen ez a lényeg. Együtt átélni, megélni a sikert vagy sikertelenséget. Együtt örülni, vagy szidni a bírót. Együtt kiabálni: Nyertünk! Együtt szomorkodni: Vesztettünk! Együtt vígasztalódni: Majd legközelebb megmutatjuk! És a hangsúly a többes szám első személyen van: MI. Mi, sportolók és szurkolók együtt. Mert a futballnak tulajdonképpen két  fontos szereplője van: maguk a játékosok és persze a drukkerek. Egyik sem lehet meg a másik nélkül, bár sokszor az együttélés – különösen az ellenféllel szemben – nem mindig zökkenő- illetve balhémentes.

   Ha a szurkolói szokásokat vizsgáljuk meg, érdekes eredményre jutunk: az évtizedek folyamán nem sokat változott. Persze a tecnika fejlődése itt is nyomot hagyott. Míg az ötvenes években valamelyik rádióval rendelkező családnál gyűlt össze az utca apraja és nagyja meghallgatni az „arany” meccseket, addig ma egy-egy foci-kocsmában jönnek össze azok, akik nem juthatnak el az élő mérkőzésre. Régebben a munkahelyen dumálták ki a hétvégi játék részleteit, ma már internetes közösségek foglalkoznak a foci elemzésével. De bármely eszközt tekintjük is, a cél ugyanaz: megosztani egymással a lehetőleg kellemes élményeket.

   És itt lépnek be a játékba maguk a focisták. Kellemes élményeket csak a sikeres játék adhat. Persze sokan azt vallják, hogy bezzeg a mi időnkben! Akkor még tudtak játszani, pedig se különösebb felszerelés, se annyi kiszolgáló személyzet (értek ezalatt gyúrót, pszihológust, stb.) nem állt a rendelkezésükre, nem is szólva az edzőtáborok, stadionok luxusáról! Persze, mondhatjuk, hogy a jelenkor játékosai el vannak kényeztetve. Van is ebben némi igazság. De a sopánkodók azt elfelejtik, hogy azokban a „bezzeg” időkben a hétköznapi emberek igényei is jóval alulmaradtak a mai modern világ kihívásainak. Nem hiszem, hogy valaki is visszakívánná a kézi mosást (hogy női szempontokat is érintsek), mikor az automata mosógép elvégzi helyettünk a munka nehezét. Akkor mért ne fejlesszük a sportolás körülményeit? Mért maradnának ki ők a jóból? Csak azért, mert mostanában a magyar foci kevésbé sikeres? Erre csak azt mondhatom, hogy nincs a világon olyan dolog, amit folyamatosan csúcson lehetne tartani. A hullámvölgyek természetes velejárói az élet bármely részének, így a sportnak is.

    Sajnos a magyar foci sem szegülhetett szembe a természet törvényeivel. De van remény. Azt szokták mondani, hogy a történelem megismétli önmagát. Reméljük hát, hogy a magyar foci túljut a mélyponton, s lassan-lassan (persze jobban örülnék, ha gyorsabban) újra felkapaszkodik a nemzetközileg is tiszteletnek és elismerésnek örvendő csapatjátékok közé. Az EB részvétel lehetőséget ad az első lépcsőfok visszahódításának, utána jöhet a többi. Támogassuk hát őket közösen, s ne feledjük, hogy akár nyernek, akár veszítenek, ők a mieink. Zúgjon hát a „HAJRÁ, MAGYAROK!”

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap