Magyar Karácsony

Ráczné Sebes Mária, h, 12/26/2016 - 00:27

 

 

 

 

Ha így folytatjuk, a karácsony mint ünnep, egyszer végleg eltűnik naptárunkból! Kiszorítják a gombamód szaporodó, nálunk nemrég még ismeretlen jövevények. Pár év alatt letarolta a világot az amerikai Valentin Nap, a nyomában lohol honfitársa, a vigyorgó töklámpásos Halloween-ünnep, Pest utcáin járják a hanuka-táncot, és csak lesek, hogy mi jön még. Az sem lepne meg, ha átvennénk a svéd kosárfonók ünnepét, a perui kapások göröngyös-táncát és a sziu indiánok tomahawk-rázósát. Miért ne? Ám akkor hol bújik majd meg ezek között a mi karácsonyunk?

 

A Magyar Karácsony a szeretet ünnepe. Emlékezem, kislány koromban nagy volt a szegénység, ezen a napon mégis mindnyájunkat megérintette a boldogság. A családban mindenki mindenkinek ajándékot adott, és persze, sokat kapott is. A kék csomagolópapírba bugyolált, spárgával átkötött olcsó, de kedves tárgyak láttán az arcok kipirultak és felhangzottak a csengő kacagások. Olcsón is tudtunk boldogok lenni. Még a szegények, az elhagyatottak is örültek, mert ezen a napon rájuk is gondolt valaki. A szomszédunkban lakó özvegyasszony, az öreg Bözsi néni egyedül élt bezárkózva, néha hetekig sem láttuk. Minden karácsony reggelén bekopogtattunk hozzá friss hurkával, kolbásszal, vagyis "kóstolóval". A másik szomszéd gőzölgő tálban töltöttkáposztával lepte meg, de került az asztalára aranyló húsleves, kacsatepertő házikenyérrel, befőtt, sőt, még tortaszelet is. Józsi bácsi lenyesett pár ágat a fenyőfájáról, mert tudtuk, hogy Bözsi néninek karácsonyfára nem telik. Tyúkokkal kelt, és tyúkokkal feküdt, de ha karácsony estéjén a hóesésben átlestünk a kerítésen, láttuk, hogy a kis kuckóját éjfélig beragyogja a lámpa. Imádkozott. Ez volt az ő Magyar Karácsonya.

 

Nincs Szeretet Ünnepe szaloncukor nélkül. Az pedig tipikus magyar találmány. Szerény, kezdetleges formájában már anyám gyermekkorában is ismerték. A főzött cukorka vanília, kávé, puncs, narancs és csokoládé ízesítéssel kínálta magát a karácsonyfán, ma is használatos köntösében. Szenteste után a család pár nap alatt módszeresen levadászta a fáról az ünnepi cukorkát. Titokban be-bekaptunk egy szemet, de a csomagolását ügyesen visszaillesztettük, mintha még mindig őrizné értékes kincsét. Szilveszterre már csak elvétve találtak egy-egy trófeát a cukorkavadászok.

Anyám mesélte, hogy gyerekkorában a zsellércsaládoknak még cukorkára sem tellett. Díszes ruházatába cukorka-formájúra vágott főtt krumplit csomagoltak. Annak is úgy örültek a gyerekek, mint ma a zselés töltetű csokoládémázasnak, mert a Magyar Karácsony legnagyobb értéke a Szeretet! 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap