A magyar Mária Magdolna

Kondra Katalin, p, 03/25/2016 - 00:20

 

 

 

 

 

A  falu  felett van egy hegy, melynek oldalába a sok eső kisebb szakadékokat vájt. Az odavezető földút rögös, azon vonul legelőre a tehéncsorda. A hegyen, két kisebb szakadék közt van egy kitaposott ösvény, oldalt elvadult bokrok szegélyezik, az ösvény végén áll egy öreg fakereszt, rajta függ Krisztus megfakult gipszteste. Az a hely az ott élők Golgotája. Év közben nem jár arra senki, mert körülményes a feljutás, de évente egyszer, nagypénteken hajnalban a falubeliek, keresztutat járva elmerészkednek a feszületig. Nagypéntek délutánján kihalt volt az utca. A nap fényesen sütött, de a böjti szél megcsípte a szabadban lévők arcát. A Golgota felé vezető ösvényen egy asszony lépkedett kipirult arccal, nehéz szívvel. Amint odaért, lerogyott a kereszt előtt és halk sóhajtások közepette vallani kezdte a bűneit. Egyedül volt. Csak a fák, a bokrok hallgatták, mi nyomja a lelkét. Arcáról súlyos könnyek gördültek alá, melyet kopott kendőjével letörölt, majd felállt és megérintette vele a gipsz Krisztus lábát. Az asszonyt Magdának hívták. A szertartás után megkönnyebbülve baktatott hazafelé a kertek alatt, hogy senki se lássa. Amint ki akart fordulni az utcára, ahonnét már látni lehetett a házát, egy idegen hang szólította meg. — Szállást keresek. Tudna segíteni? Magda ijedten fordult a hang felé. Egy férfi állt ott szakadt ruhában, hátán ócska hátizsák. Koldusnak látszott. Magda döbbenten nézte, egyszerre sajnálta és irtózott tőle. — Van egy panzió, arra, a bolt mellett — intett az említett irányba. — Nincs pénzem. Munkát keresek, de mindenhonnan elzavarnak — sóhajtott a férfi. — Ha volna magánál fa, amit fel kell vágni, vagy föld, amit nincs aki felásson, szívesen megcsinálnám. Elalszok akár a disznóólban is, beérem moslékkal, csak ne kelljen még egy éjszakát az utcán tölteni. Az asszonyt megrémítette a férfi kétségbeesése. A szenvedő Krisztus jutott eszébe róla. — Jöjjön, ha gondolja. — szólalt meg elszántan. — Pár napig ellehet nálam, de tudnia kell, hogy bűnös vagyok. Amolyan rosszféle nő, a férfiak megrontója. Jöjjön csak, ha nem fél tőlem! A férfi elkerekedett szemmel nézte Magdát. Kemény arca egyszerre lágy lett. Szája mosolyra húzódott. — Ugyan már! Hogy lenne rosszféle az, aki ilyen melegszívű, akinek ily tiszta a tekintete, bársonyos a hangja? Maga jó ember! Az asszony, előbb zavartan lehajtotta a fejét, majd félénken a férfi szemébe nézett. Szavai a szívéig hatoltak. Forró könnyek ömlöttek végig hidegtől kipirult arcán. A koldus tekintetében Jézust látta, hangjából az ő szavait vélte hallani. Egyszeriben Mária Magdolnának érezte magát. Az is volt, magyar Mária Magdolna.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap