Magyar Norma, eltűnt erkölcsök

Kenessey Csaba, h, 02/04/2013 - 00:07

 

 

 

Aggodalom és reménység 1990 - 1998

     

 

Megjelent az Új Magyarország 94 június 28.-i számában

 

A rendszerváltozás óta szinte naponta halljuk valamelyik hivatalos, pártállástól független személy szájából, hogy  "fel kell zárkóznunk nyugathoz, tovább kell menetelnünk az Európa felé vezető úton".  A cél helyes, de az út nem csak göröngyös, hanem igen hosszúnak is tűnik. Mik ennek okai?

 

Sokrétű változásoknak kell az országban foganatosodniuk ahhoz, hogy az áhított európai normák szerinti jólétet lehessen az országnak, - saját erejéből, - megvalósítani. Ennek eléréséhez sokat kell megváltoztatni, az élet majdnem minden területén.

 

Mentalitás változtatás szükséges ahhoz, hogy Magyarország ne legyen a Balkán előretolt bástyája. Sajnos ez egy hosszadalmas, sok nehézséggel összekötött folyamat, amit sokan bojkottálnak, egyrészt mert az eddigi viselkedésmód sokkal kényelmesebb, no meg azért, mert a nagy átlag nem is ismer mást. Csak a külföldről jövő, magyar származású  embernek tűnik fel a nagy különbség, ami hazánkat a Nyugattól elválasztja. Egy nyugati turista nem kerül szembe a nehézségekkel, így nem is érzékeli mindazt, ami a napi életet megnehezíti, nem európaivá teszi.

 

Gyakran a problémák megoldását nem az anyagiak teszik nehézzé, hanem az egyén, az állampolgár személyes hozzáállása. Meglátásaimmal nem kritizálni akarok, hanem amennyiben lehetséges olyan javító lehetőségekre rámutatni, amik azonnal, a költségvetés és ebből kifolyólag az adók emelése nélkül egyszerűen megvalósítható lenne. Azért írom feltételes módban, mert ha a megoldás nem az anyagi lehetőségek függvénye, akkor a változást az teszi nehézzé, hogy egy eddig beidegzett, megszokott viselkedésmódot kellene megváltoztatni, tehát a rendszerváltoztatást a fejekben kellene elvégezni. Sajnos hathatós változás csak egy hosszú folyamattal, komoly beismerésből eredő önneveléssel érhető el.

A helyzet érzékeltetésére szükséges egyes pontokat közelebbről megvizsgálnunk, hátha feltűnik az olvasóknak és viselkedésmódjukat megváltoztatva - esetleg - egy lépéssel közelebb kerülünk Európához. Így például a turisták által szerencsére még kevésbé használt utakon találkozik az ember  förtelmes emberi kosszal és piszokkal, amit a sétáló pl. a várat és az Ybl Miklós teret összekötő lépcsőn is láthat. Nem hiszem, hogy ez nem tűnt fel eddig senkinek sem a felelősek közül. Csak ezt ők is természetesnek tartják! Az ott lakók is felhívhatták volna erre az áldatlan állapotra az Önkormányzat figyelmét.

 

Vegyük első például a közszolgáltatási vállalatok, mint pl. a bankok, az Elektromos Művek, vagy a Díjbeszedő RT nyitvatartási idejeit. Egy külföldről érkező embernek eszébe sem jut, hogy a normális munkaidő alatt bizonyos ügyleteket mint pl. reklamáció, vagy a számlával kapcsolatos  elintézendő ügyet gyakran nem lehet elintézni mert a félfogadási idők teljesen logikátlanul különbözőek. ilyen "nyugaton" nem létezik, mert a fogyasztó igényeinek maximális kielégítése a legfontosabb feladat.  A fogyasztói igényű félfogadásra való átállás semmilyen költségtöbblettel nem járna, kizárólag szervezési változtatásokat kellene foganatosítani.

 

Egy másik példa. Gyönyörű parlamentünk I. számú kapuja előtt, amin a Köztársasági Elnök úr és az őt látogató kül- és belföldi vendégek ki- és be járnak,dudvák, gaz és más oda nem tartozó növények csúfítják a látványt! A Főváros kertészete ugyan jelen van, a gyepet gondosan kezelik, nyírják, azonban a förtelmes "flóra" sajnos senkinek sem tűnik  fel  lehet, hogy ez nekik természetes? Nem az!! Elképzelhető, hogy ha a tőlünk keletebbre fekvő országokban honos normákat vesszük magunkra érvényesnek, akkor még mindig "jól állunk", de ez az út nem Európa felé vezet, hanem a Balkánra, vagy sehová, zsákutca!  Kultúrált normáknak megfelelő kis gondozott park kialakítása sem kerülne a Fővárosnak hatalmas anyagi megerőltetésbe, alapvetően már nagy haladás lenne ha a dudvákat eltávolítanák és ezáltal nem kellene az ország szívében mindannyiunknak szégyenkeznünk.

 

Folytatom a felsorolást. Egy Köztársasági Megbízott székhelyén kénytelen voltam a "mellékhelységet" felkeresni. Legnagyobb megrőkönyödésemre a WC-ben  sehol sem volt  található WC-papír. Szerencsére volt nálam papír zsebkendő. Amikor a titkárságon erre a hiányosságra felhívtam a figyelmet azt a választ kaptam, hogy ez a természetes, itt mindenki viszi magával ezen  fontos higiéniai kelléket, mert nem lehet a WC-ben papírt hagyni, mivel ha kirakják azonnal ellopják!

 

Jó tanulmánynak számít az utjainkon gépkocsival való közlekedés. Őszintén megvallom, sehol sem félek annyira a vezetéstől mint itt Magyarországon. Az agresszió és a felelőtlenség minden változatát megélheti az ember! Fölöslegesen veszélyes helyzetet teremtő előzési manőverek egész tömegét tapasztaltam, szinte csodával határos, hogy nem történik sokkal több baleset. No de így is van belőle elég.

 

Az újságokat olvasva vagy a TV-t nézve is felfigyel a figyelmes olvasó illetve néző olyan jelenségekre, amik az európai normák szerint elképzelhetetlenek. Vegyük csak a kárpótlási jegyekért vásárolható részvényekért való sorbanállás kijátszása esetét, azaz nem az érkezési sorrend adja meg a kiszolgálási rendet, hanem valamilyen más, pénzért vehető előny!

 

Sorolhatnám ezeket a példákat szinte vég nélkül. Az eredmény mindig ugyanaz, az alapvető erkölcsi normák teljes figyelmen kívül hagyása, megszegése az ok. A szomorú ebben az, hogy ez már senkinek sem tűnik fel! Megszokták. Ez a Magyar Norma.

 

Mindezen meglátások a társadalom összes rétegeit felölelő szomorú jelenségek, a skála az egyetemi tanártól a segédmunkásig tart.

 

Hol is kezdődött mindez?  Amikor a fennálló magyar társadalmat az akkor uralkodó pártállam felborította, mert attól félt, hogy esetleg az elnyomásnak ellen tudna állni. Mindenkitől elvett valamit (államosított!), ezáltal minden embernek legfőbb óhaja az volt, hogy ha csak egy kicsit is, de a sajátjából visszaszerezzen valamit. Végül is a jelszó "miénk a gyár" volt! Tettét erkölcsileg nem érezte lopásnak, csak a sajátjából...... Ilyenné vált az u. n. "szocialista embertípus"!  Megszokta és elfogadta a korrupciót, a lopást "ügyeskedésnek" nyilvánította és akit (esetleg) elkaptak, "annak a szegénynek pechje volt". A fiatalok minden erkölcsi norma nélkül nőttek fel (tisztelet a kivételnek), így sokak azt is normálisnak tartják, hogy a vasúti vagy villamos kocsikon a kárpitot megrongálják. Ez a buli! Ugyan senkinek sem használ, de miért ne? Nem a miénk, lehet vele tenni, amit akar az ember. Fő a rombolás!

 

Mindezen negatív megnyilvánulásoknak egy közös alapja van: nincs egy általánosan elfogadott és betartott erkölcs! Az erkölcs alapvetően oszthatatlan fogalom, hasonló a szabadsághoz. Nem lehet egyiket sem felosztani, vagy csak részeiben megvalósítani. Ezen állapot megváltoztatásához sok idő, kitartó nevelő munka szükséges. Rövid távon nagy eredményeket  elérni nem lehet, de ideje lenne közösen végre az áldatlan (balkáni) állapot javítását elkezdeni és ezáltal együtt elindulni az "Európai Úton".

 

Mindaddig, amíg közvetlenül a választások után a hitoktatást egyes iskolákban egyszerűen önkényesen megszüntetik (van rá példa), amíg nem vagyunk képesek  közösen az életet szebbé, kényelmesebbé, elfogadhatóbbá és becsületessé tenni, amíg állami szervek a rájuk bízott pénzeket nem eredeti céljaiknak megfelelően használnak fel, valamint a lopást lopásnak a csalást csalásnak nem minősítjük, amíg a felvett bérért a munkás vagy alkalmazott nem hajlandó megfelelő teljesítményt, ellenértéket nyújtani, a Hadsereg üzemanyagkészleteiből felelős magas beosztású személyek egyéni célokra "elidegenítenek", addig nem várhatunk el érezhető eredményeket, életszínvonal emelkedést. Ehhez a megfelelő értéket minden társadalomnak saját magának kell megtermelnie. Ellenkező esetben csak további kölcsönök felvételéből lehet egy többé-kevésbé elfogadható életszínvonalat biztosítani, ami nem olcsó és a problémát alapvetően nem oldja meg, csak időben eltolja. Az erkölcsi felfogás javítását eredményezné az ifjúság valláserkölcsi nevelése. Ennek hiányát a fent említett példákból is láthatjuk, ezt eredményezte az ateista, erkölcstelen párthűnevelési módszer. Már csak ezért is érthetetlen a fent említett iskolaigazgatók viselkedésmódja, amit csak mint régi beidegzett egyéni előnyöket célzó talpnyalásként lehet értelmezni. Az új szocialista kormány sem tud jellemtelen, erkölcstelen polgárokkal jobblétet teremteni. Ezt jó lenne végre mindenkinek megérteni.

 

A speciálisan "magyaros európai utat", - úgy látszik, - nem a Hortobágyon keresztül vezetően tervezték, ahol nem kell sok kanyart építeni, egyenesen lehet haladni, hanem inkább hasonlít az Alpokhoz, ahol az úton való haladáshoz és a cél eléréséhez sok-sok szerpentin és komoly emelkedők, szintkülönbségek leküzdése szükséges. Kár, mert a szép magyar alföldön sokkal kényelmesebben és gyorsabban lehetne a mindenki által áhított Európába érni. Megérné mindenkinek!

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap