A magyar nyelv eredetéről

Bilecz Ferenc, cs, 05/14/2015 - 00:13

 

Az alapnyelvről, Kr. e. 2000-től, és korábban

Az utolsó, (Würm) jégkorszak 15–12 000 éve ért véget. A Kárpát-medence egyedülálló környezeti adottságokkal rendelkezik, ugyanis itt a földkéreg vastagsága fele, harmada az európai átlagnak. Ezért nagyon erős a belső, magmatikus környezetből felfelé törekvő hő áramlása, ami állandóan fűti a Pannon medencealjat, illetve az arra települt rétegeket. Ez azt jelenti, hogy 18-15 ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencét már mesterséges lakóépületeket létrehozó emberek lakták. A régészek Ságvár-Lukasdombon meg is találták ennek a nyomait. (18-17 000 éves agancsból készített kapák, vágóeszközök, csákányfejek). De a terület korai lakottságát bizonyítja még számos lelőhely: Arka, Dömös, Budapest-Csillaghegy, Dunaföldvár, Szeged-Öthalom, Madaras, Zalaegerszeg, Lengyel, Bátaszék, Györe, Alsónyék, Újdombóvár, Szarvasd stb.). Ezeknek, a kezdetleges földművelést, állattenyésztést is végző törzseknek a kapcsolata déli irányban a Földközi-tenger felé, (etruszk kapcsolat), illetve Kis-Ázsia és Mezopotámia irányában épülhetett ki, hiszen a jégtakaró és a mocsárvilág más irányt nem engedett meg. Ezt a régészeti leletek és a genetikai vizsgálatok (például az R1a1 és R1b1 haplocsoport terjedése) is alátámasztják.

5-6000 évvel ezelőtt, amikor a felmelegedés csúcson volt, a Dél- Keletre vándorolt népek Délről és Nyugatról már elérték Belső-Ázsiát és az Urál vidékét is. A nyelvészek azt a nyelvet, amelyen az itt élő törzsek beszéltek, urál-altájinak nevezték el a mesterségesen felállított és elfogadott nyelvi törvényeknek megfelelően. Ezért a magyar nyelv kialakulását bemutató sémámban én is meghagytam az urál-altáji megnevezést. A származtatásom Kr.e. 5000 évnél korábbról indul, de feltételezi, hogy ezen a nyelven már akár 18 000 évvel korábban is beszéltek, a fentebb említett vonulási útvonalon. (Tehát nem csak az Urál és az Altáj vidékén!). Évezredek során a törzsek vonulásának iránya nagy valószínűséggel többször is megváltozott. Ezért én nem osztom azt a véleményt, miszerint egy nyelv, mint mém, kizárólag egy meghatározott irányban terjedt volna, a nyelvek kialakulásának kezdetén. Amikor a régészek egy területen a kultúrák változásait detektálják, legtöbb esetben készek a válasszal, hogy X, Y, nép lerohanta az ott élőket, akik eltűntek, vagy elmenekültek más területre. Az esetek többségében ez valószínűleg így is történt, de ennél sokkal izgalmasabb kérdés a kultúrák egymásra hatása, fejlődése, ami nem feltétlenül járt genetikai állománycserével.

Az általam magyarugornak nevezett alapnyelvet az Alpoktól az Altájig ismerhették. Ez a közös ősnyelv (több tudós kutató is állítja, hogy Európa és Ázsia lakóinak ősei egy közös nyelvet beszéltek 15 ezer évvel ezelőtt) egyik változata lehetett. Tekintettel arra, hogy az óorosz őskrónika (Nyesztor krónika) egyértelműen a magyarokat nevezi ugoroknak, továbbá arra, hogy a mai eurázsiai nyelvek közül a magyar az, amely a legtöbb nyelvtani és ős etimon hasonlatosságokat őrzött meg ebből a nyelvcsaládból, logikusnak tűnt a magyarugor elnevezés. (Megjegyzés: a Nyesztor krónikában írt ugor elnevezés nem azonos a hanti és manszi nép komi-zürjén jugra nevével!). Ekkor (Kr.e. 5000 – Kr.e. 2000) kerültek be nyelvünkbe például, az általam is vizsgált „bel” és „ár” tövű indoeurópai marker szavak és bokrai. (Csak megjegyzem, hogy a finn nyelv ilyen gyökerekkel nem rendelkezik!). Mario Alinei professzor szerint: „A magyarok az időszámításunk előtti III. évezredben érkeztek történelmi területükre a Kárpát-medencébe.”

A fentiek adhatnak magyarázatot arra, hogy írott magyar nyelvemlékek nem az Ural hegység vidékéről kerültek elő, hanem a Kárpát-medencéből (tatárlakai agyagtáblák, amik kb. Kr.e. 5500 körül készülhettek). Az etruszk-magyar, a kelta-magyar, de a még korábbi, sumér, akkád közös szavaink is innen eredeztethetők. De ezzel lehet magyarázni például, az írásaimban gyakran felhozott – magyar hangzású -- sumér mitológiai neveket, illetve a termékeny félhold területén – ma is – fellelhető „magyar azonos” földrajzi neveket, illetve a Kárpát-medence „sar”, „ar”, „bel” tövű, antik helyneveit. (Régészeti leletek: Hódmezővásárhely-kökénydomb női és férfi „főistenek”, a Szegvár-tűzkövesi „sarlós isten”).

Azt, hogy „a magyar nyelv a szanszkrit nyelvvel is őseredeti kapcsolatot árul el.” már többen felvetették. (Kőrösi Csoma Sándor, Nemesdedinai Zsuffa Sándor). Duka Tivadar, Körösi Csoma életrajz függelékében közli azt a kb. 250 szanszkrit szót, amelyeket Körösi Csoma Sándor a magyarral egyeztethetőnek tartott. A tibeti szótár előszavában Kőrösi Csoma Sándor írja, hogy a szanszkrit nyelv alkotása (más indiai nyelvekkel egyetemben) nagyon párhuzamos a magyaréval, mely különben eltér a nyugati Európa nyelveitől. Az R1a haplocsoport megjelenését Dél-Indiában (például a dravida nyelvcsoporthoz tartozó chenchu nyelvet beszélők körében) talán Szentkatolnai Bálint Gábor előrejelzése alapján is feltételezni lehetett volna. Ő a dravida nyelvcsalád (amihez kb. húsz dél-indiai nyelv tartozik) közül a tamilt találta a magyarhoz közel állónak. Feltételezik, hogy az eredeti dravida népesség mediterrán és kisázsiai/kaukázusi keverék volt, és i.e. 4. évezredben vándorolt India felé. „Útjukon valószínűleg közeli és hosszú kapcsolatba kerültek urál-altáji nyelvet beszélőkkel, ami megmagyarázza a dravida és urál-altáji nyelvcsoportok közötti feltűnő kapcsolatot”. (Encyclopedia Britannica 22. kötet, 716. o.).

A Jamnaja-kultúra, (gödörsíros kurgánok népének kultúrája) – amelyet a Bug, Dnyeszter és Urál folyók környékén tártak fel – és a Kárpát-medence kultúrájának kapcsolatáról már Ecsédy István régész is írt. A budakalászi agyagkocsi világhírű. A legkorábbi, Kelet-Európában talált kerekekkel ellátott jármű maradványait az ukrajnai Dnyepropetrovszknál találták, a „Sztorozsova mohila” kurgánban, melyet O. I. Trenozskin tárt fel.

A fentieket figyelembe véve vezettem be a „magyarugor alapnyelv” fogalmát, amelyre jellemző volt a déli nyelvek hatásainak befogadása és egyes szavainak megtartása, illetve továbbadása. A finn-permi alapnyelv rokonvonásai a magyarugorral, -- nagy valószínűséggel -- későbbi átvételek a magyarugorból.

 

Az előmagyar nyelvről Kr. e. 2000-től Kr. u. 500-ig

A szkíta-árja nyelvemlékekkel telített eurázsiai koinét a klasszikus krónikaírók csak mint a szkíták, a barbárok nyelvét említik. Ezt a nyelvet érthették a halomsírok létrehozói, a Dél-Urál, Altáj, Takla-Makán sivatag, Pamír, Turáni-alföld, Kaukázus, Kárpátok, a Volga felső folyása, a Bjelaja folyó által bezárt körön belüli, mindenhol. Az itt talált bronzkori leletek a turáni, szkíta és az árjának tartott népek közös bölcsőjére utalnak. Megjegyzés: A történelmi és földrajzi Turán elnevezés a Kaspi-tengertől keletre fekvő területre vonatkozik. Régészeti kutatások folyamán felfedezték, hogy e területen egy fejlett mezopotámiai szumír eredetű műveltség alakult ki az ókorban (Sz. P. Tolsztov: Az ősi Chorezm).

Kr. e. 13. században a mezopotámiai Mitani összeomlása után a hurri (hvari) nép átvándorolt a mai Horezm területére. „A hurr, horr szó óperzsa nyelven azt jelenti: nap. Így a hvarri törzs neve annyit jelent, hogy a nap népe, és Horezm: a nap földje, vagy a nap országa”. (Dr. Zakar András: A Sumér Hitvilág és a Biblia. 182. o.). Viszont az is feltételezi néhány kutató, hogy Eridu város létrehozása előtt a sumérok Közép-Ázsiában éltek.

A Kárpát-medence lakóinak kapcsolatát Mezopotámia környékével a Regölyben feltárt, 2015-ben kiértékelt, Kr. e. 7. század utolsó harmadából származó halom (kurgán) tárgyai is bizonyítják. Szabó Géza, szekszárdi régész szerint, a regölyi leletanyag a Kr. előtti 7. századra tehető, és az európai etruszk, hallstatt, a belső-ázsiai nomád kimmer, a közép-keleti urarti, méd, phrüg kultúrákkal mutatnak azonosságot. De már Hérodotosz görög történetíró is említ egy Perzsiából érkező népet, amely az Isztroszon (Duna) túl lakik, és méd viseletben jár. A magyar rege és mondavilág, valamint az őskrónikáink ezt a korszakot Nimród, Ené, Hunor, Magor, Belár, Dul személynevekkel, Havilah és Szittyaország lakóhelyekkel, Trója, Szikambria lakóinak vándorlásával (Tárih-i Üngürüsz) feltételezik. „Menróth óriás, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, melyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a hunok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kívül mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kívül több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és színre hasonlítnak a hunokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek”. (Kézai Magyar Krónikája).

A Kárpát-medencétől nyugati irányba a kelták vitték el ennek az előmagyar ősnyelvnek az alapjait. A druida kelta vallás és a magyar mitológia sok közös vonásáról már többen is írtak. Csak megemlítem, hogy a Bél/Bál, a Macha/Emse, Anu, Danu istenek, a Magógtól való származás[1], a hazát mutató szarvas, a testvér törzsek megléte (itt Fir Bolg -- Hunor-ág, Tuatha Dé Dannan -- Magor-ág), mind arra utal, hogy valamikor őseink közeli kapcsolatban lehettek egymással. A genetikai vizsgálatok szintén erre mutatnak. A szülők nevei is rímelnek a magyar ősszülőkével: Nemed felesége Macha, az Em(e)se volt, a magyaroké Nimród és Ené (Ünő), később Álmos anyja: Emese. Nemed, népét (a szarvas törzset) a Káspi-tó mellől, Meotiszon keresztül telepíti le Írországban. Walesben (egy időben kelta vidék volt. Spanyol elnevezése: Pais de Gales, azaz a Gallok Földje. Nemzeti nyelvük, a Welshi, kelta nyelv) van pld. Magor nevű község is[2]. A gall (kelta) Govha magyar jelentése: kova, kovács. Ezek a nevek akár a szarmatákkal (úgy 1800 évvel ezelőtt) is átjuthattak a britt szigetre. A skótok is kelták. A scotti elnevezést a rómaiak adták az ír keltáknak i. e. I. században. Ezek egy része a mai Skócia területére költözött. Az ősi ír és skót kelta nyelv között nem sok volt az eltérés. A különválás Kr. u. 5-6. században történt.

A francia hagyomány szerint a frankok ősei Trójából származtak, és a Duna melletti Sicambriából indultak Nyugatra és értek el a Szajnához, ahol Párizst alapították, Páris trójai királyfi emlékére. „Ugyanis abban az időben, amikor Aeneas –Trója lerombolása után – Itáliába érkezett, két másik trójai fejedelem, az ifjabb Priamusz, a nagy Priamusz- nak Anténór nővérétől való unokája, ugyanannak atyai ágról való rokona 13.000 emberrel a Mare Illiricumon át a régi Magyarországba érkezett. Ez Ázsia és Európa határának környékén terül el, itt pedig nagy várost építettek, Sicambriát. Ugyan őket erről a helyről si-cambriusoknak is nevezik.” (Viterbói Gottfried Világkrónikája, 1185.).

Egy amerikai régész, Hugh Hencken szerint az etruszkok ősei – a villanovaiak – a Kárpát-medence területéről származnak. Kutatásai alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a bronzkor végének „kárpát-medencei – dunai” eredetű csoportjai eljutottak a Földközi-tenger vidékének keleti és középső területeire. A lexikonok szerint az etruszkok Kr. e. 10–11. században jelentek meg a Tirrén-tenger partján.

Eurázsia mai etnikai és nyelvi elrendeződésének alapjait az európai hunok rakták le. A Hun Birodalom széthullását követően, az előmagyar alapnyelvű törzsek Keletre húzódtak vissza. Atilla fiának, Ernáknak a birodalmából jöttek létre a szkíta-szarmata-hun alapú türk, bolgár, kazár, magyar stb. birodalmak, kaganátusok. Többek között, a Volgai Bolgárország, Nagy Magyarország, a Dél-Urálon túl feltárt ujelgi leletek adnak alapot erre a feltételezésre. A középkori krónikások kijelentéseiből kitűnik, hogy a kazárok fő nyelve se nem iráni, se nem török! Ezt a két nyelvet szinte minden korabeli krónikás jól ismerte, a tévedés kizárható! A kazárok nyelve nem ismert. A többségi és a hivatalos vélemény türknek, de nem töröknek tartja. Ennek reprezentálására idézem a Wikipédia angol változatát: „The term Turkic represents a broad ethno-linguistic group of people including existing societies such as the Turkish, Azerbaijani, Chuvashes, Kazakhs, Tatars, Kyrgyzs, Turkmen, Uyghur, Uzbeks, Bashkirs, Qashqai, Gagauzs, Yakuts, Crimean Karaites, Krymchaks, Karakalpaks, Karachays, Nogais and as well as past civilizations such as the Kumans, Kipchaks, Avars, Bulgars, Turgeshes, Seljuks, Khazars, Ottoman Turks, Mamluks, Timurids, and possibly the Xiongnu and Huns.” A mai magyar nyelv hasonlatosságai a török nyelvvel, ebből a korszakból származnak.

Az ősmagyar nyelv létrejötte (500-895)

Mind a magyar és a külföldi krónikák, mind a régészeti leletek, a toponímek, a nyelvi emlékek bizonyítják, hogy a magyarok ősei a 6-9. században valahol a Kaukázustól északra, a Dnyeper-Urál-Volga-Káma folyók környékén éltek. Az évszámokhoz tartozó pontos terület kijelölése máig a tudósok vitatémája. Az ősi koiné szempontjából ezeknek a területhatároknak nincs is meghatározó szerepe. A kor emberére – ezen a területen -- a többnyelvűség volt a jellemző. Az egynyelvűség csak az elzárt területeken (évszázados birodalmak belseje, szigetek, hegyvidékek, lápos, mocsaras erdőségek stb.) alakulhatott ki. A törzsszövetségekkel benépesített eurázsiai sztyeppére, nem ez volt a jellemző! A sztyepphipotézis szerint az ősnyelv a ponto-kaszpi sztyeppén, azaz a Fekete-tenger északi partjától a Kaszpi-tengeren túl nyúló hatalmas síkságon alakult ki, és innen kezdett elterjedni a Kr. e. 4500 és 3500 között. Vitatva a forrás helyét, véleményem szerint a 4-7. században még létezett egy sztyeppei koiné, amiben az előmagyar nyelv dominált. (Ennek egyedüli, és így a legjobb, bizonyítéka a mai magyar nyelv léte!).

A bolgár és a magyar nép kapcsolatáról szólva Juhász Péter már a nyolcvanas években leszögezte, hogy a magyarság (illetve a magyarok elődnépei) történetének elmúlt háromezer évéből legalább két és fél ezer évet a bolgárok, illetve az előbolgárok szomszédságában, vagy velük együtt töltöttek. Természetesen ennek az intervallumnak az első felében a bolgárok a szláv nyelvet még nem ismerhették. Nyelvük valószínűleg az előmagyar nyelv törökös változata lehetett. „A 6.–11. században lezajlott török népvándorlás következtében a török nyelvek elterjedtek Közép-Ázsiában Szibériától (Jakutföld a Földközi-tengerig (Szeldzsuk Birodalom), a vándorlás során török szavak kerültek át többek között a magyar, a perzsa, az urdu az orosz, a kínai és (kisebb mértékben) az arab nyelvbe is.” (Findley, Carter V.. The Turks in World History. Oxford University Press. 2004.).

A sémámban a nyugati ótörök nyelv alatt türköt, orkhonit értek, amely nyelven a Türk Birodalom alattvalói is beszélhettek. „A követségekről Menandrosz leírásából tudunk, aki megjegyzi, hogy ekkoriban az ugurok – valószínűleg a magyarok – a Volgától nyugatra éltek és a nekik behódolt alánokkal együtt elfogadták a türkök főségét, így az ugurok helyi hatalma megmaradt. Géza fejedelem nevében megőrződött a jabgu tisztség, aminek a nyugati türköknél kialakult egy dzsebu/dzsevu alakja, és Géza neve a magyarban eredetileg pedig Dzseucsa/Dzsevicsa alakban hangzott.” (Wikipédia: Türk Birodalom).

A Kárpát-medence urai a 6-8. században az avarok voltak. Az avarok nyelve (szerintem) a nyugati ótörök nyelv hatása alá került ősmagyar nyelv lehetett. A késői avarok, a székelyek, Árpád honfoglalói nagy valószínűséggel tolmács nélkül is megértették egymást. A kelta-jász-hun-avar-kazár-székely-palóc-magyar nyelvi kérdés így oldódik meg, és jön létre az ómagyar nyelv!

Ómagyar nyelv (895 – 1526)

Az arab, latin, görög, frank, német, ószláv krónikák szövegeiből bő adatolás van a magyarokra és nyelvükre vonatkozóan. A magyar rege és mondavilág, a székely-magyar rovásírásos leletek, őskrónikáink, a folklór, a népzene, az egyházi és világi iratok, adománylevelek a nyelvi kutatás kimeríthetetlen tárháza, ezért ennek kifejtésére itt már nincs szükség, bőven elvégzik ezt, az arra hivatott szakemberek és amatőrök. És ez vonatkozik a mai magyar nyelv tanulmányozására és kutatására is.

 

[1] Nemed was the son of Agnoman of Scythia, Agnoman being the son of Piamp, son of Tait, son of Sera, son of Sru, son of Esru, son of Friamaint, son of Fathochta, son of Magog.

[2] Magor. 51.57981, -2.83121

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap