A magyar nyelvről magyaroknak 4/6

A LYUK SZÓ JELENTÉSE
MOTTÓ: A magyar nyelv különlegességét csupán az adja, hogy ez a nyelv őrzite meg legeredetibb állapotában az egykor még közös ősnyelvet, míg a többi nyelvek sokkal jobban eltávolodtak már tőle. De a közös eredet lépten-nyomon kimutatható.
A lyuk, luk, lik, lék szó elemi gyöke: le. Értsd: ami lefele, lejjebb, lent van, részletesen ld. a LE címszó alatt.
Lu|k képzése: le-ék > lék, luk. Luk: valamely testbe vagy térbe mélyedő nyílás. Luk a lék is, csak kissé beszűkült a jelentése, leginkább dinnyébe, jégbe, koponyába vágott nyílást értünk alatta. További jelentése a székelyeknél: lák = tó, mocsár, a románok is átvették: lac(Rom: nagyobb tó (míg a kisebb tó, tavacska: tău(Rom. Továbbá még a székely lók = két hegy közötti völgyecske, lakúna (Or (лакуна) = hiány, hézag, kihagyás. A székelyek a lék szót vék-nek is ejtik.
Lengyel: loch = üreg
Orosz: lyuk = lyuk
Magyar: lyuk, luk, lék, lák, lók
Német: luk = luk (lejáró hajón); Luke = lék, lyuk, nyílás; leck = lukas, lékes hajó; Loch = lyuk (börtönt is jelent), Loch|en = lyukni (-en = -ni): lyukasztani,
Loch|presse = lukasztó
Francia: lac = tó; luc|arne = luk; lac = női nemiszerv
Angol: leac = lék;
loch = luk (pl. Loch|ness);
lack = hiány
lac|una = üreg, rés
Latin: lac|uno = mélyeszt;
lac|una = lyuk, mélyedés
lac|us = tó
Ógörög: lakk|osz = üreg, tó.
(Itt is hangsúlyozom: nem kell népeket vándoroltatni, továbbá keresztül-kasul átadás-átvételeket feltételezni: e nagy egyezés az egykor még közös ősnyelv máig változatlanul maradt részlete.)
Folytatjuk
Magyar Irodalmi Lap
Hozzászólás ehhez
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges