A magyar sereg csodálatos élelmezése

Horváth Lajos, p, 07/06/2018 - 00:04

 

 

 

 

 

 Legendák Szent László királyról

 

  Újramondja Horváth Lajos

 

A magyar sereg csodálatos élelmezése

 

Történt ismét, hogy a besenyők zsivány népe Magyarországra tört elrabolni azt, amit magyar ember, magyar asszony és gyermekeik termesztettek, termeltek, alkottak és gondoztak. Országhű László király megint sereget gyűjtött és üldözőbe vette az ellenséget.

                Vonult is a sereg egy nagy pusztaságon át a besenyők nyomát követve. Fölötte hatalmas porfelleg jelezte, hogy mennyire kiszikkadt ez a vidék, semerre sem lehetett benne élelmet találni és beszerezni. Így hát a tartalék elfogyott és a vitézek éhezni kezdtek, majd koplalni huzamosan. A seregnek így lett a legodaadóbb kísérője az éhség.

                Egyik táborozáskor László király félrevonult a pusztában a sereg szeme elől. Mélyen megrendülve leborult a földre kelet felé fordulva, és kérte az Istent, a magyarok Istenét, hogy ne hagyja tovább ilyen nyomorúságban tengődni a keresztény sereget a pogányok szorgalmas üldözése közben. Az ima szavai elhalkultak ajkain, nagy csendesség lett körülötte.

                Ám, amikor végső kétségbeesésében serege sorsa fölött, felemelte fejét és tekintetét a láthatárra szegezte, meglátta, hogy valami csordában nagyszámú állat közelit feléje. Csodálatos szépségű szarvasok voltak és nagytestű bölények, melyek a rengeteg erdőkből kijöttek a pusztaságba. Azután odaértek a királyhoz és vadságukat levetkezve, maguk mögött hagyva, mintegy a király kíséreteként vonultak be a sereg táborának a közepébe. És vett és szedett tehát László király minden katonája az állatokból annyit, amennyire éhsége csillapításához szüksége volt, hogy tovább vonulhassanak a besenyők hadának megsemmisítésére. Magyarország megmentésére.

                Dicsérték is, dicsőítették is az Istent fennhangon a csapatok, aki így megkönyörült a magyar daliákon, nem hagyta őket éhségtől gyötörve elpusztulni a homokvidéken és megengedte nekik, hogy jóllakva karuk és lábuk erejét visszanyerve elvégezhessék kötelességüket a haza iránt.

                Másszor a seregét szomjúság gyötörte valami kietlen tájon. László király könyörgéssel fordult az Istenhez, hogy engedje meg neki a vízfakasztást a környező sziklák valamelyikéből. Egyes ábrázolások szerint lándzsával, más változat szerint csatabárddal rúgtatott neki lován a sziklának. Fegyvere nyomán azonnal patakzani kezdett a zordon sziklából a hűvös, üdítő víz egész serege számára.

                Odasereglettek a katonái a sziklához és sisakjukban felfogták az éltet adó vizet, mohón oltották többnapos szomjukat.

                Megint másszor egész országunkat vagy csak a magyar sereget a mirigy-halál támadta meg és László király végtelen felelősségérzetében kikönyörögte Istennél, hogy az a fű, melyet vaktában kilőtt nyila átszúr, legyen orvosság a szörnyű pestis ellen. Feje fölött felhúzta hát íját és nagy erővel kilőtte nyilát. A nyílvessző lehullva átszegezte a “keresztfüvet”, amellyel azután a pestisjárványban szenvedőket meggyógyították orvosai.

                Az említett fű a hegyvidéki rétek szép virága, ha gyökerét átmetsszük, akkor kereszt alakú mélyedést láthatunk benne, mely Szent László nyílhegyének a becsapódása nyomán keletkezett a néphit szerint. Innen a másik neve is, keresztesfű. Arany János szép versében örökítette meg a legendát, melynek címe Szent László füve.  

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap