„Magyarországnak fényes tüköre” (Hunyadi Mátyás) 6/7

Szerkesztő A, k, 04/10/2018 - 00:19

 

 

  

Dráma három felvonásban

 (2000–2006)

 Történik a XV. század második felében

 

 Személyek

MÁTYÁS, Magyarország királya
BEATRIX, a királyné
VITÉZ, János, esztergomi érsek
CSEZMICEI, János  (Janus Pannonius), pécsi püspök
GERGELY atya, a pálos szerzetesrend generálisa
ORSZÁGH, Mihály nádor
PECCHINOLI, Angelo, nuncius

BONFINI, Antonio
GALEOTTO, Marzio
TUBERO, Ludovicus
BANDINI, Francesco                        itáliai vendégek
CONSTANZI, Antonio
UGOLETTI, Taddeo
POLIZIANO, Angelo

KINIZSI, Pál
VÁRADI, Péter
BÁTHORY István
BÁNFI, István
TORDAI, Dénes
BÁTHORY Sándor
CSÁKY, Géza

Mátyás király regösei, színészei.
A király színészeinek játékában: Margit, Csenge, Alinka, Olimpiá­desz.

 

  Folytatás...
 

HARMADIK FELVONÁS

1. kép

Az ebédlőben, vacsorázás után. Mindannyian.

    MÁTYÁS (hosszan nézi a többieket, majd határozottan.) Elbizonytala­nodtam. Nem megyünk tovább... Ellent tudtam mon­dani Vitéz Jánosnak, most nektek mondok ellent... Miért?! A nyugati keresztény világot már nem lehet megmenteni. Ha megmenteni nem tudom, nem indulok a meg­semmisítésére. Szá­moljunk... Mibe került az első lépés ezen az úton? Mennyi időbe telt, mennyi a veszteségünk? Tíz várat el kellett foglalnunk, hogy Bécset megostromolhassuk... Vagy hány várat? Bécs ostroma pedig három hónapig tartott... Hogy jutok el Rómáig? Milyen lélekkel, mekkora haddal, útközben hány várat kell elfoglalnunk?
    BANDINI Helytelenül kérdezel, felség.
   
MÁTYÁS Szemem a bécsieken. Ők félnek tőlem, de nem szeretnek. Egy szerencsésebb és tehetségesebb, rátermettebb Fri­gyes vagyok a sze­mükben... Pedig minden szabadságában mege­rősítettem a várost. A többi ausztriai várost is... De egy Frigyesnek látnak.
   
GALEOTTO Látni fogják a különbséget.
   
MÁTYÁS Elkéstünk. Mondtam: a nyugati keresztény világot már nem lehet megmenteni... Dante korában talán még megment­hető volt, most már nem az. Akkor kellett volna elkezdeni a gyó­gyítást... De Dante hiába állította fel a diagnózist.... Az európai ember azóta szegényedik lélekben és tudásban... Mára oda jutott, hogy nem tudja megkülönböztetni a királyt az álkirálytól... A következtetést, hogy nem érdemes folytatnom a hadjá­ratot, bécsi tapasztalataimból vonom le... Mondtam már, hogy a bécsiek szá­má­ra én csak egy Frigyes vagyok?... Egy sikeresebb, egy győztes, de csak egy Frigyes?... És Bécs népe olyan, mint Európa népe.  Az a nagy baj, hogy már belenyugodtak abba, hogy frigyesek, farizeus királyok ural­kodjanak felettük... Belenyugodtak? Beleszoktak, már el sem tudnak kép­zelni mást. Ez a tapasztalata hadjáratunknak. Igen, az emberek beren­dez­kednek a farizeus királyok által meg­teremtett új rendszerbe... Min­denki farizeussá válik, a királyok környezete is, a kisebb nemesek is, a nép is.
   
GALEOTTO Ez nem a hadjárat tapasztalata... Mindezt egy évtizede tudjuk. És azt is tudjuk, hogy ezért van a keresztény világnak szüksége a nagy katarzisra, amelyet felséged nagy hadjárata vált ki... Már csak felsé­ged  ébresztheti fel az európai keresztényben mindazt, ami értékes... Ami még felébreszthető...
   
GERGELY Ahogy Bécs népe nem fogta fel, mit jelent, hogy Frigyes helyébe bevonult Mátyás, a többi német városok, de Róma népe sem fogja felfogni, mi történik... Igen, képtelen már felfogni az európai keresztény világ, hogy mi történik... Érte, ellene történik valami, neki már mindegy... Milyen lelkesedéssel, hittel követi a nyugati világ Mátyást Konstantiná­polyig? Semmilyennel.
   
GALEOTTO Hagyd már abba a siránkozást.
   
GERGELY Akiket az álkirályok helyébe ültet Őfelsége – közületek, a legjobbak közül, a legjobb tudósai vagy lovagjai közül –, bárkit ültet a helyükbe, az tehetetlen lesz... Mert csak az erőfölényt képes a mai ember már felfogni, de azt is félreérti... Csak a parancsszót értik már meg.
   
GALEOTTO Mindezt tudjuk mi is. De nincs más megoldás. Ka­toli­kus keresztény Attilaként kell győzedelmesen végigvonulnia Má­tyás ki­rálynak Európán, megváltó katarzis átélésére kénysze­rítvén az európai népeket. Aztán majd Isten-ítélet döntsön az isz­lám és a keresztény világ küzdelmében. Nem hisztek az Isten-ítélet­ben?!
   
MÁTYÁS Nem az újabb hadjárat nehézségei riasztanak... Atti­lának könnyű volt... Ő tudván tudta, hogy Híd a Föld és az Ég kö­zött... Vele angya­lok közölték Isten akaratát, vagy az Égi Igazság más megjelenési formái… Igen, vele angyalok közölték Isten aka­ratát... Ha velem is közölnék, per­sze hogy engedelmes­kednék... Imádkozzatok! Imádkozzunk! Minden felelős politikus, tudós és pap imádkozzon! Kérjük együtt Istent, hogy nyilat­koz­tassa ki aka­ratát! Így van: Isten angyalát várom határozott pa­ranccsal... Ha nem jön, visszafordulok, feladván Bécset is.
   
GALEOTTO És Magyarországgal mi lesz? A törököt csak az egész ke­resztény világ egyesített hadai tudják megverni.
    
MÁTYÁS
   
Int a színészeinek.
A színészeim következnek. Tanuljatok tőlük! 
   
Kezdődik a színészek játéka Szent Margit életéről:
   
 A kapitulumházban vannak. Margit és Alinka. Margit az Ave Mariá-t suttogja és többször véniába terül.
    ALINKA Margit, hagyd abba! Nem bírod már. Több mint félszáz véniát tettél. Holnap képtelen leszel felkelni.
    MARGITErőtlenül. Korbácsolj meg. Vezekelnem kell még. Se­gíts. Kezdjed már.
  
 ALINKA  Tétovázik. Félek.
  
 MARGIT Nyújtja a korbácsot. Nesze. Fogjad már.
 
 ALINKA Nem elég, hogy annyiszor büntettek megkorbácso­lással felet­teseink, most már magad is korbácsoltatnád magadat?!
  
 MARGIT Vetkőzni kezd. Én elkezdem, te csak folytasd, ha már nem bírom.
  
 ALINKA S ha jön a priorissza?í
 
 MARGIT A priorisszának ebbe nincs beleszólása. A skapu­láréját le­veti, a kámzsájából derékig kibújik. Korbácsolni kezdi magát. Néhány ütés után abbahagyja, nyújtja a korbácsot Alin­kának. Kérlek, Alinka,  folytasd.
 
    Alinka átveszi a korbácsot, gyengéden ráver vele néhányat a Margit hátára. 
    Erősebben. Nem is érzem.
  
 ALINKA Én nagyokat akarok ütni. Nagyobbakat nem tudok…
    MARGIT Folytasd.
  
 ALINIKA Csak arra tudok gondolni, hogy mennyire fájhat.
    MARGIT Folytasd már.
    Alinka folytatni próbálja, de most már arra is képtelen, hogy felemelje a korbácsot. Csenge lép elő a háttérből.
   ALINKA Bocsáss meg nekem, Margit.
 
 MARGIT Add hát ide a korbácsot. Átveszi, korbácsolja magát.
 
 CSENGEOdamegy, nézi a Margit erőlködését, majd megle­pődve. Nicsak, ez a királylány újabban cilíciumot visel.
 
 ALINKA Szegény Margit. Észre sem vettem a cilíciumodat.
 
 CSENGE Látom, jó erősen a derekadra szorítottad.
 
 MARGIT Korbácsoljatok felváltva.
 
 CSENGE Add ide a korbácsot, Alinka. Átveszi a korbácsot, rásújt a Margit hátára. Elég erős volt?
 
 MARGIT Folytasd.
 
 Csenge folytatja, belemelegszik, egyre erősebbeket üt.
 
 ALINKA Sikoltja.  Vérzik a háta! Hát vérzik!
    CSENGE Fordulj el, ha nem bírod látni. Vagy menj innen.
    MARGIT Miközben Csenge korbácsolja. Istenem, erősítsd ki­rályatyám elhivatottságát! Add, hogy kövesse őt az ország… Minden fegyverese valódi lovaggá váljon, szakrális személlyé… Minden megoldódik akkor, királyatyám tekintete naphosszat vidám lesz… Győzelmei hatalmasak lesznek… Az én lelkemet pedig töltsd meg alázattal! Ne engedd, hogy kérkedjek áldozati külde­tésemmel, kiválasztottságommal! Ne engedd, hogy visszaéljek  bi­zalmaddal, szereteteddel. Kisebb szünet, majd csendesebben. És kérve kérlek, édes jó Istenem, hogy a jelentéktelenség, kiszolgál­tatottság, alázat, szenvedés válla­lásához, méltó elviseléséhez adj nekem  erőt, ehhez és semmi máshoz...
 
 Csenge abbahagyja a Margit korbácsolását. Margit észre sem veszi, tovább imádkozik, egyre lázasabban.    Ó, erősítsd, mindenható Istenem királyatyám és az országnagyok és az egyházfők hivatástudatát, önbizalmát. Add áldásodat mun­ká­jukra. Szabaduljon királyatyám aggodalmaitól. Add értésére, hogy azok alaptalanok… A király nem uralkodhat kiválasztottság-tudat nélkül… Erősítsd királyatyám kiválasztottság-tudatát… Küldj neki érthető jeleket. Ha neki nem, akkor nekünk, szerze­teseknek… Vi­lá­gosíts fel engem is áldozati küldetésemről… Atyám­nak akarok se­gítségére lenni… Adj erőt önmagam legyő­zésére. Elsősorban becs­­vágyam legyőzésére… Ne nekem küldj jelet, hanem király­atyámnak, hiszen méltó ő… Add, hogy táguljon az Ég kapuja Ma­gyarország fölött… Mert hiszen tudván tudjuk, és komolyan vesszük, Istenem, hisz Te adtad értésünkre, hogy ha Magyarország gyengül, akkor az egész keresztény világ gyengül, s ha annyira erejét veszíti, hogy elveszejthetik, akkor az egész keresztény világ elvész.Hosszú csend, majd sikoltva. A magyar király, az ország­nagyok és az egyházfők képtelenek felkészíteni a ma­gyarokat a küzdelemre! Adj nekik erőt és hitet… Erősítsd az én hitemet és erőmet is. Csend. Én is jelt várok tőled. Arra kérek érthető utasí­tást, hogy áldozati küldetésem miképpen nyilvánulhat meg… Avagy csak a legalázatosabb és legkönyörüle­tesebb és le­goda­adóbb apáca szerepét szántad nekem? Hosszú csend. Énnekem nincs szabad választási lehetőségem! A Neked felajánlott Áldo­zatnak nem lehet szabad választási lehetősége… Várom ezért Tőled a jelt... Türelmesen várom a jelt. Tompa hangon is­métel­geti. Tü­­rel­mesen várom a jelt.
    Elhallgat. Mozdulatlanul, csendben térdepel. Alinka és Csenge döb­benten nézik.
    ALINKA Végre lehajol Margithoz. Margit… Margit, hát nem hallasz engem?
  
 CSENGE Öltöztessük már fel.
  
 Öltöztetik. Margit nem ellenkezik. 
    MARGIT Bizonytalan hangon. Elindult a futár királyatyámhoz, hogy jöjjön vissza, mert meg akarom nyugtatni? Megtaláltam a szavakat lelkének erősítésére…
 
  CSENGE Margit, most szépen ágyba fektetünk. Pihenned kell.
    MARGIT Ó, képtelen vagyok önmagamat legyőzni… Aki kép­telen önmagát legyőzni, annak segíthetnek az ő társai… Mit tehet szegény apáca, ha imája nem elég erős? Korbácsoltatja magát. Szemrehányó hangon. Hiába könyörögtem nektek, hogy korbá­csol­jatok meg.
    ALINKA Hiszen már...
 
 CSENGE Mindjárt érezni fogod. Nagyon fog fájni.
 
 Feltámogatják Margitot.
 
 Menjünk. Szépen lefekszel.
 
 MARGIT Istenem, én nem kértem, hogy... Én úgy vár­tam a jelt, hogy… Engedjetek…Imádkozni aka­rok.
 
 ALINKA Én olyan forrónak érzem... Csenge, tapintsd csak meg a homlokát.
 
 CSENGE  Megtapintja a Margit homlokát. Forró. Szinte süt.
 
 ALINKA Én szaladok a priorisszához. Orvosfráterért kell külde­nünk.
  
CSENGE Előbb fektessük az ágyába. Nem bírok vele egyedül. Segíts, Alinka.
    Nagy nehezen talpra állítják Margitot, ki akarják vezetni. Mar­git el­lenáll, dulakodnak. 
    MARGIT Nem megyek sehova. Itt kell találkoznom atyámmal. Atyá­mat is idevárom és a fivéreimet is.
    ALINKA Most szépen ágyba fektetünk.
    MARGIT Méltatlankodik. Miért nem hagyjátok, hogy beszédet tart­sak? Szünet, majd csodálkozó örömmel. Nem látjátok, hogy az egész ország egybegyűlt meghallgatni engem?!
 
  CSENGEAlinkához Szaladj mégis azonnal a priorisszáért.
 
  Alinka elrohan.
    MARGIT Felnevet. Csenge, nem akarsz cseh királyné lenni? Ottokár király napok óta járja a zárdákat, feleséget keres magának. Nagy keresz­tény király, a pápa kedvence. A pápa hozta ki a zár­dából első feleségét is. Te lehetnél a második. Kis csend; elmo­solyodik, nagyon komolyan. Gondoltad volna, hogy ilyen sokan eljönnek meghallgatni engem? Súgja. Vezessetek fel a szó­székre. Hihetetlen erővel húzza a kapitulumház belseje felé Csengét. Több­millióan vannak. Hogy fértek be ide annyian? A legigazabb, a min­denható, a megváltó igéket várják tőlem... Azt hiszik, én va­gyok a magyar király… Akitől elvárják, hogy világosítsa meg el­mé­­jüket… Félek. Nem tudok szónokolni. Miért éppen nekem kell megvilágosítanom az elméjüket? Királyatyám, menj te a szó­székre!… Nézzétek, mily fenségesen megy királyatyám  a szó­székre… Beszél… Nem hallják a szavait… Hogyhogy nem hallják, ha én hallom?!… Arról beszél, mit üzent Isten a magya­rok­nak. Menjek fel én is a szószékre?... Hiába mennék, engem se halla­nának. Meg kell próbálnom… Királyatyám, megengeded ezt ne­kem? Vagy apá­calányod ehhez méltatlan?… Köszönöm, hogy nem kergetsz le a szószék­ről… Ó, az én szavaimat sem fogják hallani… Ha a te szavaidat nem hall­ják, akkor az enyémet?  Erőt gyűjt, majd szónokolva; gyakran elakad. Királyatyám azt üzeni… Erősíteni akarja lelke­tekben a magyar küldetéstudatot… Isten szereti a ma­gyarokat, törődik sorsunkkal, gondunkat viseli... Utasította király­atyámat, hogy  mielőbb újjá kell élesztenünk a ma­gyar nyelvű iro­dalmat… Meg kell találnunk az elveszett magyar szentkönyve­ket… Ha nem találjuk meg az elveszett magyar Szent­írást, akkor rekonstruálnunk kell. Honnan tudhatnánk, miképpen szánt Isten sajátos értelmet a magyar létnek, ha nem olvashatjuk a magyar Szentírást?… Mit akar még elmondani nektek király­atyám? Ha halljátok most a szavaimat, azok királyatyám szavai…  Isten csak a király által üzenhet. Én esetleg segíthetek atyámnak megmagya­rázni… És végrehajtani Isten akaratát.  Szünet, majd esetlenül. Segíthetek neki megfejteni? Mondom hát  Isten legfon­tosabb üzenetét… Amiképpen atyámnak üzente… És csak azért mondom el én is, mert képtelenné váltatok az ő szavait hallani… Mit ta­nácsol Isten, hogy akkor is képesek legyünk biz­tonságo­san meg­védelmezni országun­kat, ha az egész világ összeesküszik és ös­szefog ellenünk? Mindjárt. Most mondta királyatyám, nem felejt­hettem még el. A nyelvem hegyén van, mindjárt... Nem arról be­szélt királyatyám, miért tartja Isten olyan fontosnak ezt az üze­netét, hisz nem áll fenn a veszélye annak, hogy az egész világ ellenünk forduljon... És ha ellenünk fordulna is, és országunk képtelen lenne ellenállni, akkor a világ pontosan annyit veszítene, mint mi. Megsem­misülne... Ha Magyarországot bárhol megtö­rik, a törés egyre mélyül, addig mélyül, míg a Föld kettőbe nem hasad. Ezt hogy is akarhatná Isten, és üzente... Atyám, folytathatom he­lyetted? Helyesbíts, ha nem pontosan ismétlem a szavaidat… Vedd tekintetbe, hogy én méltatlan vagyok, én mél­tatlan vagyok… Mél­tatlan vagyok. Nem vagyok én az, aki a mesékben a legkisebb királyfi… Nem én élesztem fel a szakrális királyságot… Atyám, te vagy a hivatott,  a kiválasztott… Én a legalázatosabb, legszeré­nyebb apáca akarok lenni… Ó, igazad van: hallom én is azokat az üzeneteket, amelyeket neked üzen Istenünk. Te nem hallod őket? Ó, ezt nem kellett volna bevallanod, hiszen félreértik, félreértik! Látom az országnagyok arcán, hogy azt a következtetést vonják le, hogy királyatyám méltatlanná vált… Pedig ő a legméltóbb… Legméltóbb, de tehetetlen… Valódi király, de tehetetlen…  Mert méltatlanná vált a környezete. Körülvették a szolgák… A szolgák hangoskodása miatt nem hallatszanak a hűségesek szavai… Sza­bad nekem túlkiabálni a szolgákat? Persze hogy szabad… Megyek vissza... Engedjetek vissza a... Vissza a szószékre... El kell mon­danom, mit üzen Isten királyatyámnak, ha nem halljátok király­atyám szavait… Az én szavaimat se halljátok? Mi lesz, ha Ma­gyarország fölött az Ég kapuja bezárul? Min­dannyian méltatla­nok vagyunk… Minden főhivatalnok, minden főpap, minden szerzetes és minden apáca… Elfelejtettünk még imádkozni is? Méltatla­nokká váltunk? Mit tehetünk?… Sötétedik... Az Ég kapuja ha tel­jesen bezárul, akkor azt is elfelejtjük, hogyan kell megnyitni. Soha többé nem fog kinyílni felettünk. Azt sem fogjuk tudni, hol volt!  Szünet; kiabálni próbál. De hi­szen itt vagyok én, az Ál­dozat! Mi az, hogy Áldozat? Nem az Áldozat tartja nyitva az Ég kapuját? Ha képtelen rá, akkor Isten nem fogadta el őt Áldo­zatnak… De hiszen én állok ott az Ég becsukódó kapujában… És ha nem menekülök, akkor engem összenyom. Összenyom… És nekem ott a helyem, én nem állhatok félre. Meg­pró­bálom nyitva tartani, ha összenyom is… Bocsássátok meg nekem, hogy nem menekülök. Az Áldozat hogy menekülhetne? Azt kell még elmon­danom nektek, hogy… Mit kellett volna elmondanom? Biz­tosan nagyon fontos, amit el kellett volna mondanom… Vár­jatok még. Engedjetek vissza a szó­székre... Eszembe jutott…
    Összeesik. Olimpiádesz és Alinka rohannak be. Lehajolnak Mar­­githoz.
 
  OLIMPIÁDESZ Elájult... Nem lehet komoly baj. Vigyük az ápoló­házba. Küldünk az orvosfráterért. Jaj, semmi baja nem volt még a délután. Szegény, drága  Margitom, királylányom. Vigyük vigyázatosan.
   Felemelik Margitot, elindulnak vele.
  
BEATRIX (őszinte felháborodással) Miért kellett ezt nekem végig­nézni?!
  
MÁTYÁS Nem neked kellett végignézni, hanem annak, aki magyar ki­rály létére elbizonytalanodott.
  
GALEOTTO Az egész keresztény világ megsínyli hatá­rozat­lanságodat, felség. Pedig hogy ünnepelne az egész keresztény világ mint legméltóbbat a királyok közül! Mint az egyetlen valódi királyt.
  
BANDINI Nincs más megoldás. Vállalnod kell, felség!
  
MÁTYÁS Ha nincs más megoldás, induljatok azonnal imád­kozni... Kérjétek Istent, adja világosan értésemre beleegyezését. (Kiabál.) Nem megsejteni akarom, hogy igazam van... Megtapasz­talni akarom! Hallva és látva... Azonnal indulok a kápolnámba imádkozni. (Feláll.) Ti menjetek a vártemplomba... Ha nem adatik meg nekem, hogy Isten világosan kifeje­zésre juttassa akaratát, akkor nem megyünk tovább.
  
GALEOTTO Ó, Isten már számtalanszor kifejezésre juttatta akaratát.
  
MÁTYÁS Nem csapom be önmagamat! Nem ölöm meg Istenre emelt fegyverrel saját lelkemet, mint az álkirályok... Igen, a legkevesebb, amit királynak tudnia kell, hogy ha hatalmával visszaél, akkor Istenre emelt fegyverrel öli meg saját lelkét... Induljunk imádkozni! Aki király Rómából akarja irányítani a kereszténység magára találását, méltóvá válását, mene­telését minden kereszténynek Krisztus Útján, a Hegyi Beszéd szerint, az indulása előtt várja meg Isten félreérthetetlen parancsát!... Ha ehhez nem ragaszkodik, akkor ő sem több, mint a többi farizeus király vagy farizeus főpap.
  
GALEOTTO Isten nem hagyta volna, hogy elfoglald Bécset, ha nem választott volna téged ki akarata végrehajtójának, közvetí­tőnek.
  
MÁTYÁS „Pusztuljunk, ha a többiek is, belenyugszik a fajtánk/ abba, amit közösen oszt ki az égi parancs./ Sőt, ha magunk, hunnok vezekelhet­nénk a világért,/ lennénk megváltód, bűn fia, em­beriség!” Hallottátok a verset?! A pécsi püspök állítólag azt foglalta szavakba, amit a csillagokból kiolvasott... Cáfoljátok meg a jóslatát! Ha nem tudjátok megcáfolni, kér­jétek Istent, küldjön jelet, amely megcáfolja!
  
GALEOTTO Fel nem foghatom, hogy egy költemény ily hatással ho­gyan lehet Rád, királyunk... Idézzem száz másik vers legyőzhetetlenséged­ről szóló sorait? És másik százat arról, hogy nem uralkodott még király a Földön, kit Isten hatalmasabb sze­re­tettel fogadott kegyelmébe, mint Té­ged?! Idézem minde­nekelőtt Ludovi­co Carbonét! Amit írt, mindannyian kívülről tud­juk, talán Te is, ha most nem is vagy hajlandó úgy viselkedni, mintha Rólad írta volna a szigorú itáliai. Halljad azért ismét: „Bárcsak gyorsan elérkezne a nap, melyen Mátyást római király­nak és császárnak látjuk! Ugyanis így kívánják ezt apja, valamint saját érdemei. És ahogyan tudjuk, hogy Mátyás apostoli sorsra jutott, úgy a másik Mátyásról is sza­bad nekünk remélni, hogy egyszer majd császári sorsra jut. Ha ez megva­lósul, úgy, ahogy reméljük, ó, micsoda be­szédet mondok majd akkor Má­tyás császárnak, mikor Itáliába fog utazni a koronázás miatt! Akkor majd minden ember megérti az én magyarok iránti szeretetemet!” Idézem szíve­sen a többieket is...
  
MÁTYÁS Nem csaptok be! Isten nyílt parancsát várom! Imád­kozzunk!
  
Sötét. 
 

2. kép

A király házi kápolnájában. Mátyás az oltár előtt imádkozik.

    MÁTYÁS Mindenem, Istenem, add, hogy megvilágosodhassék ben­nem a Te akaratod... Akaratod végrehajtója akarok lenni... Segíts engem mindenféle becsvágyam legyőzésében, és világosítsd meg számomra azt az utat, amelyiken a Te akaratod szerint járnom kell... Kérik híveim, hogy folytassam a nyugati hadjáratot... De én felmértem már a következménye­ket... Ha folytatom utamat, Ró­mában át kell vennem a hatalmat... És kény­szerhelyzetben leszek: nem elégedhetek meg a világi hatalommal... Ó, elbizonytala­nod­tam. Ó, tudva tudom, a mai keresztény világ nemcsak arra szorul, hogy a török veszedelemtől megmentessék, önmagától is meg kell menteni: bűnei különben eltemetik... De bizonyosak lehetünk-e abban, hogy e leghatalmasabb feladatra kiválasztottál engemet? Nem óhajtom becsapni önmagamat, és semmi mást nem kérek tőled csak nyilvánvaló, félreérthetetlen bizonyosságot!
  
Gergely atya lép be. Várja, hogy Mátyás észrevegye.
Te vagy az Gergely atya? Gyere közelebb, gyere nyugodtan.
  
GERGELY Itt maradhatok melletted, felség?
  
MÁTYÁS Együtt is imádkozhatunk.
  
GERGELY Köszönöm, felség.
  
MÁTYÁS (hosszú szünet után) Az a világ,  amelynek alapja a hű­ség és amelyben a Föld tulajdonképpen Isten tulajdona, az a világ eltűnőben van... De Magyarországon nem tűnik el! Azért lettem én a király, hogy ne tűnhessen el.
  
GERGELY Tudom, felség...
  
MÁTYÁS Csak most értettem meg Numát, a legnagyobb római ki­rályt... Emlékszem Plutarkhosznak egy rejtélyes mondatára:  „Nu­ma állí­tólag annyira bízott az iste­nekben, hogy egy alka­lommal, amikor ellensé­ges sereg közeledését jelentették neki, mosolygott, és csak ennyit mon­dott: »Én pedig áldozom.«” Én is követhetném a Numa nyomdokait?
    Sötét.

 

 [1]Szabó Lőrinc fordítása

 

  

 Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap