A magyarság öntudatra ébredése és Lavotta János életműve 6/8 A szív dala

Tusnády László, szo, 12/27/2014 - 00:13

Ember voltunk, nagysága, fönséges ünnepe az, ha kihajolunk az időből, a napok, események torlódásában meglátjuk, megérezzük azt a többletet, amely eszmei benne: a számunkra a legtöbb, találkozunk az utolérhetetlennel, a széppel, az igazzal, a feledhetetlennel. Ezt éreztem 1998 szeptemberében. Műfordítói ösztöndíjjal tartózkodtam Rómában, és a Magyar Akadémia lakója voltam. Be kell vallanom, olykor az örömbe üröm is vegyült, hiszen a Falconieri-palota a Tiberis mellett van, és éjten-éjjel hallanom kellett az autóknak, a motorkerékpároknak azt a zaját, amely nem a legalkalmasabb arra, hogy az ember szemére álompillangó szálljon. A hónap közepe táján egyszer csak igen korán megszűnt minden zaj. Szinte természetellenes volt a nagy csend. Különös volt, de inkább elaludtam, nem törtem a fejemet azon, hogy mi történt.

            A különös eseményre reggel derült fény: elkezdődött a tanítás. Ez volt az első és leglényegesebb hír, amelyet akkor a rádióban hallottam. Lám, a Tiberis-parton korábban a diákok használták ki az este, az éj kellemes hűvösét. Korábbi indulatom is csillapodott ekkor. Noha azóta sem értem, hogy miért kell a motorkerékpárokról a hangtompítót is leszerelni. Miért fokozza az iszonyatos zaj egy-egy szórakozó ember örömérzetét? Ha mást nem kímél, legalább a saját hallását ne károsítaná. Mindez a tűnődés a semmibe foszlott, ugyanis a műsorközlő bejelentette, hogy Liszt Ferenctől a „Szerelmi álmok” követezik. Ezzel búcsúztatják el a diákokat szép, nyári emlékeiktől. Mily régen szeretem a szívnek ezt a dalát, és mégis újként hatott abban a római környezetben.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap