Már hogyne szeretném a focit...

Fedák Anita, szo, 11/25/2017 - 00:08

 

… a világ legdrágább kincsét köszönhetem neki. Persze ne úgy képzeljenek el, mint egy fanatikus laszti drukkert, aki egy nagydoboz csipsz kíséretében reggeltől estig ott ül és ordibál a tévé előtt. A kétévente rendezett fociláz sem tör ki rajtam ilyentájt, a VB csapatok beosztását sem írom le cédulákra majd rohanok megtenni a tétjeimet… Szóval kérem én egészen másért szeretem a focit. Mikor kezdődött ez a rajongás? 1990-es labdarúgó világbajnokság idején. Nem is tudom, hogy történhetett, de a VB időszakában szánta rá magát a lányom, hogy valamikor világra jön. A rangadókat Olaszországban játszották, ami semmi jelentőséggel sem bírt akkor még számomra, viszont a kedves férjem a taljánok nagy drukkereként is, meg megszállott foci-imádóként a szó szoros értelmében rátapadt a tévére. Csak zárójelben jegyzem meg: minden nap szülni készültem…

– Ma nehogy vajúdni kezdj, mert nyitómeccs lesz, és azt meg akarom nézni – szólt rám, mit szólt, utasított a férjem. Te csak szépen komótosan rakosgasd a babakelengyéket és hozd be majd a tálcán a vacsorát. Nos, ezek után mertem én megszólalni? A lányom, akiről még akkor nem igen tudható volt, milyen nemű lesz, szófogadóan lapult a pocakomban. Hajtogattam a kis rekliket és hallgattam a párom méltatlankodását. Mit ad Isten, a világbajnokság egy óriási meglepetéssel kezdődött, mivel a nyitómérkőzésen a címvédő Argentína 1–0-s vereséget szenvedett Kameruntól. Hát ezek a feketék, nagyon jönnek fel… Micsoda fejes gól, ordította a focidrukkerek gyöngye, ez a François Omam-Bivik bevonul a futballtörténelembe… No hiszen… Annak a szuper lábú feketének a felesége nem vár babát, mit neki az izgalom. Azt a napot tehát megúsztuk a születendő csemetémmel, de megtanultuk legalább is, hogy Kamerun az Afrikában van…

– Csak szólok, hogy ma megint nagyon jó meccs elé nézünk, az afrikaiak ma az angolokkal játszanak, és ezt nem hagyhatom ki – közölte néhány nap elteltével a férjem, ami ugye azt jelentette, hogy újszülött azon meccs alatt nem jöhet világra. Ráadásul hatalmas fogadást is tett az angolokra. Hogy végül is 3:2 re megverték a kameruniakat? El tudják képzelni, hogy a kétszer 45 perces rangadó alatt hányszor lengett ki a csillárunk a hangviharoktól, és repült a díszpárna a sarokba? A fekete lábú fiuk igencsak megizzasztották a hidegvérű briteket. Meg engem is… Hatalmas pocakomat simogatva suttogtam magzatomnak, hogy apu most nagyon szurkol, nehogy jelét add bármi nemű kikívánkozásodnak… Végre valahára eljött a foci VB utolsó napja, amikor az argentinok játszottak a németekkel. Mivel egyik csapat sem volt a párom favoritja az egész rangadó alatt, csak reménykedtem, hogy ezt a meccset azért nem forszírozza annyira. Nos, mekkorát tévedtem… Késő este, már majdnem tizenegy óra. Elment a magzatvíz, közlöm gyámoltalanul a férjemmel, aki már majdnem mind a két keze körmét lerágta, mert a két csapat nem bírt egymással. Nem látod, még mindig 0:0 az állás, itt hosszabbítás lesz, bírd ki még egy kicsit. Csendesen átmentem a másik szobába és pakolni kezdtem. Közben azon imádkoztam, hogy az a híres Beckenbauer rúgasson már egy gólt, mert itt szülök meg azon percen a szőnyegen. Hosszabbítás van, ordít a párom a másik szobából, mikor én már a mentőket tárcsázom. Nyugi, nyugtatgatom magam, mire azok kiérnek, biztos meglesz a gól. Hát nem lett… Mentősök be… De úristen, villan át az a agyamon, férfiak ezek is. Naná az volt az első kérdés, hogy … nem, nem… Tévedni tetszenek. A magzatvíz elmenése a legkevésbé sem izgatta őket. A meccs állása annál inkább. Miközben azon törtem a fejem, hogy fájdalomtól akkorát ordítsak majd valamelyik pasas fülébe, hogy kirepedjen a dobhártyája, talán észre veszik végre, hogy én itt már majdnem megszültem? A kismama ne izguljon, lélegezzen nagyokat szánt meg az egyik doki, és paskolgatni kezdte a kezemet. A tekintetét azonban le nem vette volna a képernyőről. Kis türelem és már is indulunk, fújta a magáét… És lőn, végre. A németek berúgták a hőn áhított gólt, én végre a hordágyon feküdtem és … 5 perc alatt szépen megszültem az én gyönyörű lányomat… a mentőben.

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap