Már húzzák a nótánkat

Anonymous, h, 12/06/2010 - 14:56

 

 

 

Már húzzák a nótánkat

 

Végigsöpör a világon e hatalom,
szabadnak indult „Ő”,
végigsöpört egy fogalom „szabadság”,
itt van, már jő.
Osztja fűnek - fának, nekünk,
Dél- Amerikának,
döntést hoz és bírál,
büntet ugye jól vigyáznak?!

Kölcsön, hitel,
termék mind „baráti” fokon,
jó tanács ide-oda, lendül a kéz,
csattan a pofon,
elmondja, megsúgja,
szeret, nem szeret,
miért kedvel téged,
s miért büntet engemet.

Aztán, mikor fulladozol hitelbe,
kamatba,
ha kell sereggel jön,
s visz mindent darabra!
Mindenütt így tesz,
s kopói dolgoznak tovább,
vinnék a földet, pénzt, paripát,
talán övék e világ?!

Ezért talpra magyar,
nincs tovább ücsörgés,
vedd kezedbe sorsod,
most tiéd a döntés!
Jő a tavasz,
ha besétálunk ebbe a csapdába,
leszünk mindörökké magyar,

földönfutó árva!

S lassan a nagy olvasztóba mind beolvadunk,
megszűnik majd nyelvünk, s a kicsiny falunk,
homályba vész a régi táj, költőink s a nagy Magyarok!
Hé, még üt, még ver a szívünk, István nemzete nem halott!

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap