Mátyás király: miért fontos nekünk?

Petrusák János, szo, 04/06/2019 - 00:18

Mátyás, magyar (meg horvát és cseh) király, bár több mint fél évezrede nem él, mégis máig a magyarság szívében él! Népmesék, népdalok, iskolás könyvek, gyermekmondókák és színművek, regények és filmek elevenítik fel újból és újból alakját, de mindezeken túl mi magunk is felsóhajtunk, úgy, ahogyan tették ezt déd-dédszüleink: „meghalt Mátyás, oda az igazság!”

Pedig, ma már jól tudjuk, sőt a régiek is tudták, a mesék Mátyás királya korántsem volt azonos a valóságos uralkodóval. Az ember, különösen a kihasznált kisember viszont ragaszkodott vagy egy elképzelt, egy várt Messiáshoz, aki jön és segít neki, vagy egy valóságos történelmi személyhez, akit ő jó királynak, a szegénység gyámolítójának képzelt el. Ezt a Messiást vagy jó királyt aztán szembeállította az ő „aktuális Döbrögi uraságával”.

A fenti képlet szerint, ahogyan a Messiást is mindenki máshogyan képzeli el, ugyanúgy a jó királyról, azaz Mátyásról is másként emlékezik. Gömörben például, ahol a királyunk kapás – nem elírás, tényleg kapás – szobra áll, a helyiek váltig mondogatják: „Ilyen vezetők kellenének, akik megfogják, ha kell, a munkát!”

De most ne a Mátyásról szóló regéket, meséket vegyük sorra, hanem arra próbáljunk meg felelni röviden, miért fontos nekünk, mai magyaroknak Mátyás király?

1. Mátyás, eme néven a magyar uralkodólistán az első, már származása révén legendás volt. Hiszen nem más az ő édesapja, mint a törökverő hős, Hunyadi János. Nem mellesleg Magyarország kormányzója, aki a kortársak véleménye szerint királyt kívánt vagy egyik, vagy másik, vagy mind a kettő fiából nevelni. Hunyadi a mélyből és ismeretlenségből feltörekvő nagyurak sorába tartozott, hiszen abban a korszakban korántsem volt annyira merev a társadalmi hierarchia, mint ahogyan gondolnánk. Az Árpád-házi királyok, az Anjouk,  Luxemburgi Zsigmond és a Jagellók alatt több kisnemesi vagy éppen hogy paraszti-jobbágyi férfiból lett a tehetsége, vitézsége, ügyessége és persze szerencséje okán néhány év-évtized múltán nagybirtokos, országos méltóság. Gondoljunk csak az éppen a Hunyadiak alatt felemelkedő Szapolyai Imrére, akinek fia, János szintúgy királlyá emelkedett. Az egyházi méltóságok közül Bakócz Tamás szegény jobbágyból nemcsak esztergomi érsek – a magyar egyházi hierarchia feje –, hanem kicsiny híján pápa is lett.

A középkori időkben szintén beszélgettek, sőt többet beszélgettek az emberek, mint manapság, hiszen nem volt internet és televízió. Így esti, különösen téli esti unaloműzésül regélgettek. Milyen jó volt akkor is elálmodozni, hogy nem csak a nagyok és hatalmasok mutathatják meg, mit érnek, nem csak abból lehet valaki, aki jó helyre született, hanem a felemelkedés és érvényesülés lehetősége minden agilis előtt nyitva áll. (Valószínűleg az arisztokrácia sem bánta ezeket a történeteket, hiszen jól tudhatták, hogy akinek minden mindegy, hogy aki munkája és gürcölése jutalmául ostort és adót kap, az egyszer felordít és mint Budai Nagy Antal, nekik megy. Viszont ha tudják, látják, hogy jobbágyi ivadék plébános, tanító, káplán vagy vitézsége jutalmául kisnemes lehet, vagy éppen onnan is feljebb emelkedhet, akkor többen nekiállnak azt a bizonyos hierarchia-létrát megmászni. Megmászni és nem felborítani!)

Ne legyenek illúzióink, a feljebb kapaszkodott szegény ember lefelé általában ugyanúgy rúgott, mint az, aki egy magasabb létrafokon született. Tehát a Hunyadiak ugyanolyan kemény és elnyomó földesurak voltak, mint bármely társuk. De ne feledjük: a néptömegek a közülük kiszakadtra, magasra jutóra bár irigykedve felnéztek, mégis egy Hunyadi hívó szavára, aki felfelé törekvésben példát mutatott nekik, sokkalta jobban hallgattak.

Tehát: miért fontos eme szempont szerint ma is Mátyás? A válasz: kisember, törekedj felfelé jutni, de úgy, hogy mászd meg a társadalmi létrát, illeszkedj a rendszerbe, és ne akard felborítani azt. Hiszen egy forradalomban, egy ribillióban a kisember az, aki a legjobban szenved! Viszont a ma fentebb állók is beláthatnák, nekik példát kell mutatniuk! Életük-karrierjük olyan legyen, mint egy Hunyadié, akit példaképül választani lehet!

2. A mai nap került kezembe egy német író Fuggerekről szóló könyve. (Günter Ogger: A Fuggerek – Császári és királyi bankárok; Európa Könyvkiadó, Bp. 1999.) Abban egyértelműen benne van, a németek féltek-rettegtek Mátyástól. Hogy miért? Mert Mátyás király megmutatta, mit ér ő és az általa vezetett ország! Megmutatta, hogy a magyar nem alávalóbb más nemzetnél, hogy nekünk nem szolgaként teljesítenünk kell más nemzetek akaratát, hanem össze kell fogunk, és akkor mi leszünk azok, akik akaratunk másokra, még az erős németekre is rákényszeríthetjük.

Ehhez viszont olyan vezető kell, mint Mátyás király, aki példakép!

Nem igaz tehát a „habsburgiánus” vagy marxista tudatú Mátyás-rontás, miszerint Mátyás elárulta a magyarságot azzal, hogy nyugat felé támadt, ahelyett, hogy délre, a Balkán felé fordult volna. Mátyás királyunk éppen azzal akarta Európa érdekét szolgálni, hogy az akkori nagy és gazdag Magyar Királyságot Európa élére állítva egész Európát fordította volna a közös veszély ellen.

Történelmi tény: Európa szemet forgatott, Európa hitegetett, majd a Fuggerek segítségével pénzügyileg kiszipolyozott, azután 1526-ban aljasul hátba is támadott. Már az akkori európaiak sem foglalkoztak azzal, hogy a Fuggerek az 50 ezer aranydukátból bár fogadtak zsoldosokat, de azokat nem azért, hogy II. Lajos segítségére küldjék, hanem hogy Magyarországot elfoglalják a Habsburgoknak!

Mátyás tehát abszolút jogosan támadt a nyugatiak ellen, ment diplomáciával és fegyverrel rákényszeríteni az öntelt nyugatra az ő saját, magyar érdekű akaratát. Bár a történelemben nincsen olyan szó, hogy ha, de játsszunk el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha német királlyá, majd német-római császárra választják meg Mátyást, és akarata alatt egyesül Nyugat- és Közép-Európa, hogy együtt álljunk ellen a Balkán felől özönlőknek! Ehelyett mi történt? Ez már a történelem: Magyarország elbukott, egymaga maradt, és a nyugat vállat rándítva kitörülte nevünk emlékezetéből. Ez minden alsóbbrendűségi érzésünk oka, ez, hogy 1526-ban az akkor több mint fél évezrede álló nagy királyságunkat kitörülték az európai köztudatból, hiszen a Habsburg Birodalom része lettünk.

Tehát: önálló nemzeti akaratunk legyen? A válasz: egyértelműen! Hadd zajongjon, hadd lármázzon a nyugat, látva az önálló magyar törekvéseket! Inkább, mint hogy lenézzenek bennünk!

3. Mátyás öröksége. Mondjuk magyar átoknak a széthúzást, de sajnos általános emberi gyengeség. Sok hatalmas még nagyobb hatalmat akar. Mátyás alatt a főurak lázongtak, ők lázongtak, és nem az állandó adókkal sújtott nép. Mert a nép érezte, vagy legalábbis érezni akarta, hogy „jó király” vezeti országát. A főurak viszont visongattak, és egy „Dobzse” királyt ültettek Mátyás után a trónra.

A főurak örvendhettek: hatalmuk megmaradt, sőt egymás és az ország kárára növelhették, az országot gyengíthették, a népet szipolyozhatták, majd irthatták, amikor az Dózsa vezetésével fellázadt. Közben a Hunyadi-famíliát eltüntették a föld színéről. Corvin János herceg és gyermekei gyorsan elhaláloztak, pedig szinte jelentéktelenné húzták össze magukat. De a Hunyadiaknak pusztulniuk kellett, ahogyan pusztult Magyarország!

Miért fontos példa Mátyás halála? Az erőskezű vezető halála után a hazai rosszak összeszövetkeznek a külhoni rosszakkal, hogy együtt pusztítsák Magyarországot.

Összefoglalva: ez a török idők kora, amelyben egy áradat jön a Balkán felől Európa felé. Szándéka pusztító, hódító! Magyarország ellenállna, de ereje kevés ehhez, ezért a nyugathoz fordul, amely csak „okos tanácsokat ad”, vagy éppen megfed minket. Az erős magyar vezető a nyugatot is bevonná a harcba, de a nyugat számára egyszerűbb – és kifizetődőbb – Magyarországot az igájába hajtani, és Bécsből kormányozni.

Ma:… ne is mondjuk, ma mi van. Csak kérdezzük csendesen azt, hogy a történelem ismétli önmagát?

Mátyás király ezért fontos nekünk: példa küzdelme, halála és élete egyaránt az igaz gondolkodású mai magyarok számára!

 

Petrusák János

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap