Matyi igazságot tesz

Fehér József, v, 01/06/2019 - 00:10

Az elnyomott, jobbágy sorsba kényszerített,  egykor szabad magyarok utódaiban mindig is élt a szabadság utáni vágy: egyszer majd a  maguk urai lesznek. Népmeséink híven őrzik  a szegény ember  álmait, vágyait, hogy a legkisebb fiú nagy erejével, emberségével, józan eszével vagy leleményességével a sárkány rabságából kiszabadítja a királylányt, s annak  méltó párjaként igazságosan uralkodik népe felett. Mivel szegény sorból származik, jól tudja, milyen is az, amikor egy-egy falu vagy egész vármegye lakossága fölött basáskodó uraság szava a törvény.

Hányszor, de hányszor gondoltak arra a jobbágy sorban élők, milyen jó is lenne számonkérni a nagyhatalmú urakon a törvénytelenségeket, és megleckéztetni, „móresre tanítani” őket. Gondoljunk csak az igazságos Mátyás alakja köré szőtt mesékre, amikor a király álruhába öltözve járja az országot. Aztán a saját bőrén megtapasztalva a kegyetlenségeket, megtorolja a sok igazságtalanságot.

Vándormotívumként kelt újra és újra életre az igazságtalan nemest elnáspágoló furfangos szegény ember alakja a különböző népek meséiben az ókortól kezdve. Még időszámításunk előtt 704-ben Asszíriában  jegyeztek le Dzsimil-Ninurtáról, a nippuri szegény emberről (Julow Viktor kutatásai nyomán tudunk) egy hasonló történetet, amelyik megjelenik a nyugat-európai folklórban éppúgy, mint a környező népekében. Fazekas Mihály még huszártisztként nagy valószínűséggel Moldvában, az egyik hadjárat alkalmával találkozik először a történettel. 1804-ben elbeszélő költemény formájában, négy levonásban megírja a történetet, amit aztán Balogh István színtársulata faluról-falura vándorolva nagy sikerrel bemutat az érdeklődőknek. Sikerét az adja, hogy a szegény asszony furfangos fia háromszor is túljár, győzedelmeskedik  a kegyetlen és hatalmaskodó nemesúr fölött.

Amikor Matyi felkecmereg a deresről  ezt mondja Döbröginek: „ Én Uram a’ fizetést köszönöm; ha az Isten erőt ád,/ ’S Életben megtart, majd megszolgálom; azért tsak/ Rója fel a’ kapu fél fájára, hogy el ne felejtse:/ Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!//

Lúdas Matyi alakjában már a felvilágosult, világlátott, több nyelvet beszélő polgár alakját testesíti meg Fazekas Mihály. A nemességet alulról szemléli, sőt rokonítja vele magát, akárcsak későbbi pályatársa Csokonai Vitéz Mihály. A költő népszerű műve a magyar jobbágyság tarthatatlan helyzetére világít rá, ami a reformkorban válik megoldandó sorskérdéssé. Arra is rámutat az elbeszélő költemény, hogy az elnyomott társadalmi réteg akkor tudja a jogait érvényesíteni, ha tanul, művelődik, és anyagilag képes megerősödni.

A verést, amit Lúdas Matyi kapott, mindháromszor vissza is adja a basáskodó nemesúrnak, ami meseelemnek, pontosabban  meseszámnak tekinthető, amivel a költő a mese műfaja felé tereli a művét. Ha ez a valóságban megtörtént volna, kíméletlenül megtorolták volna a szegény fiatalemberen. Emlékezzünk csak vissza, mit tettek a nemes urak Dózsa Györgygyel, amikor összefogva egymással, legyőzték a parasztsereget.

Rendkívül merésznek mondható elbeszélő költeményében Fazekas Mihály bebizonyította, hogy  az elnyomott jobbágyság mennyire fejlődőképes; Matyit, a szegény asszony fiát tudásban, kitartásban, találékonyságban Döbrögi fölé helyezi. Csakis így tudja legyőzni és nevetségessé tenni a kegyetlen, de gyáva nagyurat. Először talian ácsként, aztán német felcserként, harmadjára pedig furfangjával élő művelt emberként méri ki a huszonöt botütést a falu urára.

A történet érdekessége, hogy  a vásárból indul útjára és a vásárban is fejeződik be; ott kapja meg a harmadik „csapást” Döbrögi mindenki szemeláttára. Az egyszerű, klasszikus versforma, a tömör párbeszéd pergővé teszi a cselekményt. Mindkét főszereplő: Matyi és Döbrögi is nagy jellemfejlődésen megy keresztül. Míg az egykori siheder a tudásával emelkedik ki a saját társadalmi rétegéből, válik népi hőssé, addig a falu dölyfös ura a verések hatására megjavul. Mi történik a népi hőssel? „Azzal lóra kapott és elment örökre.”

Fazekas Mihály nem szánta kiadásra elbeszélő költeményét, mégis 1815-ben Bécsben megjelentették. Az azonban a sok másolás miatt eléggé leromlott szövegállapotú volt, mert a mű időszerűsége szükségessé tette a másolásban történő terjesztését. A költő ezek után átszerkesztette művét, sőt még előszót is írt hozzá; elsőként 1831-ben jelentették meg Magyarországon az elbeszélő költeményt.

Elképzelem, ahogy Balogh István színtársulata újra és újra előadja az összecsődült tömeg előtt Lúdas Matyi történetét. A szegény emberek nagyokat nevetnek a csúfság érte uraságon. Végre győzedelmeskedett a pór nép a hatalmukkal  visszaélő urak fölött.

 

 

 

Forrás:

-         Bartha György: Csángóból lett Lúdas Matyi – Székelyföld Kulturális Folyóirat /2008. Március

-         Wikipédia

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap