Medgyessy-szobor

Balogh Bertalan, v, 04/15/2018 - 00:02

 

 

 

 

Annyi meghatározás van a művészi alkotásra, ahány esztéta, vagy filozófus, azaz ahány "meghatározó" van. Igazán mulatságosak, ahogy magyarázkodnak és tudományoskodnak ezek.

Rózácska bölcsen leegyszerűsítette az egészet.

Keramikus barátomnál, Kornfeld Jánosnál voltam, nagyon régen történt, nem sokkal azután, hogy Medgyessy, a nagy szobrászunk meghalt. A megözvegyült modell és utolsó élettárs, a nagydarab orosz nő persze jövedelem nélkül maradt, nemcsak hoppon maradt. Úgy segített magán, hogy Medgyessy kisplasztikáit és nagy műveinek kisméretű másait kezdte titokban sokszorosíttatni, cserépből, (erre volt jó barátom), és eladogatni. Éppen az Anya gyermekével című híres szobor kicsinyített mása készült el azokban a napokban. Ámbár, lehet, hogy Szoptató anya volt az igazi címe... Nem tudom. De mindenki ismeri. Gyönyörű volt így, másfél araszos méretben is a nő, ahogy ül, szoptat, és a nők ősi-természetes mozdulatával hajlik gyöngéden a csecsemő fölé. A szobor fejtartása, meg a kéz, ahogy tartja a gyereket, és a szoknya vonalának hullám-dallama valóban a gyengéd "szeretet szobra" volt a szó legszorosabb és legmelegebb értelmében.

Medgyessy nem sokat cifrázta a dolgokat. Hajló, egymásba olvadó tömbök... és a leggyengédebb dallam árad belőlük, hogy szinte földbe gyökeredzik az ember lába...

Valamennyi szobrász közül őt szeretem a legjobban. Mert egészséges és erős. Tehát nem perverz.

Amint csevegtünk, észrevettük, hogy Rózácska szeme is meg-megáll a szobrocskán egy-egy pillanatra, amint a bejárónői teendőit végzi. Aztán, rajtakaptuk, hogy csak áll ott, és nézi, és cserzett arca is szinte megszépül.

"Tetszik, Rózácska?" - kérdeztük.

"Szíp, igen szíp" - mondta.

Tanyasi, tiszta lélek volt, és nem sokat értett a betűvetéshez sem.

"És mi tetszik benne?" - kérdezte barátom.

Rózácska csak állt ott, a törlőrongyot gyúrta, erősen gondolkodott, míg végül kibökte:

"...Az a törődés!"

Megállt az eszünk egy pillanatra. Egyetlen szóval fejezte ki a lényeget, ő, a "primitív lélek!" az egyetlen pontos szóval, amire tízezer műítész sem talált volna rá.

Nem sokat adok azóta a hivatásos esztéták locsogására.

Kapott is Rózácska a barátomtól egy másolatot. Titokban, és persze, ingyen. Mert ha valakit igazán megilletett, az ő volt. Sajóbiharkasznádon, vagy hol, azóta is ott áll a szobrocska a sublót tetején, főhelyen. Nagyon szíp csipketerítőn.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap