Megmondom kerek

Bella Árpád, sze, 01/09/2013 - 00:15

 

 

 

Bár egyre drágább a benzin, azért mégis kell autóznunk, mert az ma már nem luxus, hanem megélhetési szükséglet. Ha egyedül vezetünk, és senki nem ül mellettünk, bizony első dolgunk bekapcsolni a rádiót, hogy a monoton motorzajt egy kellemes zenével elüssük. És ekkor ér a meglepetés! Zene nincs, csak valami ricsaj, emberi beszéd helyett pedig idióta műsorvezetőknek csúfolt fehérjehalmazok gusztustalan vihogása üti meg fülünk hallójáratán át érzékeny dobhártyánkat.
Az ember ilyenkor önkéntelenül is védekezik. Legalább is az az ember, aki vágyik valami értékre, valami kellemesre, valami megnyugtatóra, olyan zenére, amely a hétköznapok gerjesztette szorongást oldani tudja. Jönnek tehát a régi slágerek a kedvenc korongokról, olyan dallamok, amelyeket már sokan elfeledtünk. Szeretem a magyar zenét. Szeretem azokat a dalokat, melyek egy régebbi, rohanástól mentes időszakot idéznek.
A minap autózás közben „becsúszott” egy Képregény. Nem, nem írtam el, hiszen ez a Kati és a Kerek Perec zenekar egyik hajdani slágerének címe. Kedveltem őket tizenéves koromban, mert a zenéjük nekünk szólt. Akkor egy más világot éltünk, más érzésekkel. Ezek az érzések szaladtak át rajtam vezetés közben és eszembe jutott az is, amikor még rádiós szerkesztő-műsorvezetőként nem csupán egy interjút készíthettem Nagy Katival a zenekar vezetőjével, de jó barátság is kialakulhatott köztünk. Ezt a beszélgetést nyújtom most át Önöknek, arra gondolva, hogy talán egy kis nosztalgia senkinek sem árt.

 

Megmondom kerek-perec: Befejeztem!

A hetvenes évek egyik legendás csoportosulása volt a Kati és a Kerek Perec zenekar. A dolog érdekessége, hogy a felállásban a billentyűknél egy igen tehetséges fiatal hölgy állt, aki még mellesleg a szólóénekesi teendőket is magára vállalta. Ő volt Nagy Katalin, akiről mostanában nagyon keveset hallani, sőt talán egyáltalán nem. Nagyon nehéz volt őt megtalálni, de szerencsém volt és miután elmesélten neki, hogy miért is csörrentettem meg a telefonját nagyon kedvesen, készségesen válaszolt kérdéseimre. 

- Kati mi az oka annak, hogy mostanában oly keveset lehet hallani rólad?

- Az az igazság, hogy a Kati és a Kerek Perec zenekar közel tíz évig működött. Nagyon sokat voltunk külföldön, nagyon sokat utaztunk Európában, Ázsiában, a legkülönbözőbb országokban. Én nagyon szerettem zenélni, mivel gyerekkorom óta tanultam különféle hangszereken játszani, konzervatóriumot végeztem zeneszerző és zongora tanszakon és ugyan mai napig is nagyon szeretem a zenét, csak belefáradtam az állandó utazásba. Annak ellenére, hogy szeretek utazni, elég volt. Váltanom kellett, mert úgy éreztem, hogy a popzenei szakmában én már túl sokat nem tudok nyújtani.

 - Ez azt jelenti, hogy most már teljesen kiestél a zenei világból?

 - Nem estem ki, mert nálam reggeltől estig szól a zene otthon is meg az üzletben is,
ahol jelenleg dolgozom és ahol nagyon sok volt kollégával találkozom naponta, akikkel
a mai napig jó a kapcsolatom.
Csak ez régen nem így volt, mert olyan nagy volt a harc a legkisebb fellépésekért, szerződésekért, hogy azt még elmondani is nehéz. Egyszerűen lehetetlen volt érvényesülni. Az, aki nem "könyökölt", vagy nem fizette meg az impresszáriókat, nagyon nehezen jutott fellépéshez. Mivel belefáradtam ebbe az egészbe és miután hazajöttem külföldről úgy döntöttem, hogy azt fogom csinálni, amit igazán szeretek.

  - Mostanában feleleveníted-e a múltat, felteszed-e a régi korongokat a lemezjátszóra?

  - Nos, őszintén szólva nem szoktam otthon énekelni, nem szoktam föltenni a lemezeket, csak akkor, ha valaki arra kér, hogy vegyem fel neki a régi Kerek Perec számokat, hiszen ezek a lemezek már nem kaphatók.

  - Milyen zenét szeretsz a legszívesebben hallgatni?

  - Én minden zenét szeretek ami jó.

  - Van-e néha honvágyad, hogy de jó lenne a régi zenekart újra életre hívni?

  - Nap mint nap megkérdezik tőlem, hogy mikor lesz ismét Kati és a Kerek Perec zenekar és nosztalgia koncert. Ma már mindenki legalább öt évenként nosztalgiázik meg a régi lemezeket adja ki. Én viszont nem, annak ellenére, hogy nagyon sokan mondják azt, hogy milyen jó lenne ismét összehozni a régi zenekart Végvári Ádámmal, Bardóczi Gyulával, de nekem erre nincs vágyam. Mostanában engem már csak az állatok érdekelnek a legkisebb háziállatoktól kezdve egészen a vadállatokig.

  - A hetvenes évek második felében hazánkat is elérte a diszkóhullám. A  Kati és a Kerek Perec zenekar mennyire sodródott ezzel az árral?
 
 - Mi kezdtük el a diszkó stílust Magyarországon a Neotonnal egyidőben. Akkor még a
rock zene térhódítása jóval nagyobb volt, igy aztán bennünket rettenetesen kicikiztek.
Mindezt annak ellenére tették, hogy igyekeztem olyan dalokat írni, hogy azok fülbemá
szóak legyenek és az emberekhez szóljanak. Az első nagylemezünkön, amely egyébként több, mint százezer példányban került forgalomba és aranylemez lett az összes dal egyszerű, közérthető a gyerekektől az idősekig, mindenkihez szólt. Viszont nehéz volt felvenni a versenyt a Piramissal vagy a P. Mobillal. A szakmában nem becsültek bennünket semmire, de ez engem különösebben nem érdekelt csak a közönség. Fellépni viszont rengeteg helyre hívtak és számomra ez volt a fontos.

  - Mi lehetett annak az oka, hogy szakmailag nem becsültek meg benneteket?

  - Nagyon nagy volt a szakmán belül az irigység és ez valahol természetes dolog.
Így volt ez a mi esetünkben is ezért nem tudtunk úgy érvényesülni ahogyan a közönség
előtti sikereink alapján kellett volna.

  -1977-ben volt a Metronóm elnevezésű táncdalfesztivál, ahol nagyon szép sikerrel szerepelt a zenekar.

  - Igen, ott hangzott el az Egy dal neked című szám, amelyre közönségdíjat kaptunk.
Az egy nagyon jól szervezett fesztivál volt a Nemzeti Színházban és több városból lehetett telefonon keresztül  szavazni, nem csupán a zsűri szavazhatott esetleg érdekeltségi alapon.

  - Ezen a fesztiválon milyen volt a mezőny, kikkel kellett versenyezni?

  - Az egy elég erős mezőny volt. Ott volt az újdonsült Illés együttes, a Piramis, a Generál, Delhusa Gjon és még több más ismert muzsikus.

  - Az 1979-es esztendő egy nagyon sikeres évnek volt elkönyvelhető a zenekar életében.

  - Igen, hiszen akkor jelent meg az első nagylemezünk olyan dalokkal, mit a Titanic,
a Szeress amíg élsz, a Tizenöt nyár, a Táncol a cigánylány, vagy a Képregény. A zenekar ekkor volt a csúcson, és ezután kezdtünk külföldre járni dolgozni, mert bármilyen
hihetetlennek tűnik is de felszerelésünk amin játszani lehetett volna nem volt. Így mindig bérelni kellett a hangszereket, erősítőket más zenekaroktól az Omegától, a Fonográftól vagy az Illéstől. Ezért volt muszáj külföldre; Norvégiába, Svédországba, Dániába, az NSZK-ba menni és ott dolgozni. Ezt egyébként nagyon sok zenész megtette, ugyanis idehaza abban az időben még annyi pénzt sem lehetett keresni mint most.

  - Ki intézte annak idején a zenekar anyagi illetve szakmai ügyeit, ki menedzselte a csapatot?

  - Senki. Az Interkoncert messzire elkerült és útált bennünket, mert abban az időben
Erdős Péter jóvoltából a Neoton konkurens zenekara voltunk. A Neoton mindent megkapott minket pedig mindenhonnan elzavartak.

  - Voltak-e személyi vagy szakmai ellentétek a zenekar tagjai között?

  - Nem. Ilyen probléma nem volt. Erre egyszerűen nem volt idő. Dolgozni kellett.

  - Akkor miért szűnt meg a zenekar?

  - Kétszer hat hónapot kellett ledolgozni Kuvaitban, ami ugyan nagyon sok pénzt hozott, de egy teljesen más munkastílust követelt. 1979-től kisebb megszakításokkal
ugyan, de öt éven keresztül állandóan külföldön turnéztunk és bizony belefáradtam.

  - Sokan azt mondják, hogy nagyon hiányzik egy Kati és a Kerek Perec CD, ugyanis a régi bakelit lemezek már elkoptak.

  - Nem lesz CD.

  - Mi ennek az oka?

  - Nem szeretnék visszatérni a pályára, nem izgat ez a dolog. Nagyon örülök annak,
amikor egykori harcostásaim öt évenként kiadnak egy-egy búcsúlemezt, megszerveznek egy-egy búcsúkoncertet. Én ilyenen nem akarok már résztvenni. Kész, ennyi volt. A zenélésnek vége a zenészi pályafutást befejeztem.

  (1996)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap