Menekülés

Fehér József, k, 04/09/2019 - 00:04

Valószínűtlenül kék volt az ég, s a felhők valószínűtlenül fehérek. Akár a festményeken: vakítóan szikrázott minden. Az útszéli lombok zöldjén rést ütött a fény és meg-megcsillant a száguldó, metálkék Sedam szélvédőjén. A volán mögött ülő szőke, kisportolt alkatú fiú láthatóan élvezte a száguldást. Egy gondtalan hétvége vár a Balatonnál. A zsebében a haver üdülőjének a kulcsa. Kaja, pia van bőven… Már csak egy csaj hiányzik. Lesz az is… Ilyenkor annyian vannak a nagy magyar tengernél, mint a fűszál.

Sütteti majd a hasát a parton, közben nagyokat esznek, isznak, este meg miegymás…Pénze dögivel. Heteken át dolgozott egy kőműves mellett, amit keresett, azt most elveri. Elvégre vakáció van. Még egy év az egyetemen, aztán úgyis jön a meló. Legalábbis reméli, hogy el tud majd helyezkedni.

Az utolsó pillanatban vette észre a lányt. A semmiből lépett elő, vadul integetve. A fiú a fékbe taposott, s kocsi a lány előtt néhány méterre csikorogva megállt.

- Meguntad az életedet?!... Vagy elment az eszed? – emelte magasba karjait, majd fújt egyet, és megenyhülve kilökte az ajtót. – Na, szállj már be…

Csapzott, vézna lány lépett a kocsijához. Nem volt több tizenhat évesnél. Könnyű nyári szandált viselt és kopott farmernadrágot viselt. Napszítta trikóján átütött öklömnyi melle. Barna szemében riadt félelem – mintha menekülne.

…Mindannyian menekülünk valahonnan, valami elől. Aztán megkapaszkodunk egymásban, hogy kifújjuk magunkból a tegnapok porát; hogy tisztán zuhanjunk a holnapok elébe.

A csaj tehát megvan. Tökmindegy, hogy ez vagy egy másik. Már csak az üdülőt kell megtalálnia. Mire odaérnek, úgyis megdumálja a fejét.

- Meddig vigyelek? – kérdezte és indított.

- Mindegy – mondta a lány -, csak el innen!

Erre a fiú a gázba taposott és utasára villantotta fogsorát. Az csak ült maga elé meredve, és az ölére szorította karjait.

Nehezebb eset, mint gondolta. Ha vidámabb lenne, vagy legalább mosolyogna, mindjárt könnyebb lenne a dolga. De így?... És kazettát nyomott a magnóba, hogy valami kellemes zenével megtörje a vibráló csendet. Madonna hangja csendült fel. Ujjaival a fiú dobolni kezdte a volánon a taktust.

- Nem zavar? – fordult a lány felé, tekintetével végigsimogatva pihés nyakát és a blúza alatt feszülő melleit. Hirtelen a lány összerezzent, s mint aki veszélyt sejt, egy mozdulattal kikapcsolta a biztonsági övet.

- Állj meg, vagy kiugrok!...

- Megőrültél?... – nézett rá döbbenten a fiú, majd fékezni kezdett.

- _ Aljasak vagytok mind! – sziszegte a lány. – Csak azt akarjátok… - és zokogásba tört ki. Aztán kibújtatta nadrágján a gombot, lehúzta a zippzárt, hogy elővillant csöpp bugyija.

- Essünk túl rajta… Tíz, vagy tizenegy, már édesmindegy… - Könnyek gördültek le az arcán, le egyenesen az ölére.

- De hát mi van veled? Nyugodj már meg!

- Nem érted? Tényleg nem érted?... – nézett rá eszelősen a lány. – Végigmentek rajtam…

- A gazemberek! – kiáltott fel döbbenten a fiú, és ökölbe szorultak ujjai. – Orvoshoz vigyelek?

- Ne! Azt nem… Jó lenne egyedül maradni, kialudni magamból az egészet – és szipogva rendbe szedte magát, majd ismét ölére szorította karjait.

A kocsi elindult. A fiú az utat nézte. Közbe-közbe azért a lányra is pillantott. Az maga elé meredve gubbasztott az ülésen.

 

Úgy tűnt, maga sem érti a történteket. S mint aki fennhangon értelmezi, egyszer csak megszólalt.

- Amikor már eleged van a családból, az örökös veszekedésből, az állandó elszámoltatásból, a pofonokból, valami azt súgja, csomagolj. Kiállsz az országútra stoppolni. Megáll melletted egy mikrobusz; benne vidám társaság. A szabadságról papolnak, a gondtalan életről, ahol mindenki azt csinál, amit akar… Mert nem szól bele senki. Isztok, esztek, nagyokat nevettek. Sötétedéskor már észre sem veszed, hogy letértek az útról. Lefognak. Lecibálják rólad a ruhát és neked esnek… Könyörögsz, rimánkodsz, de csak vigyorognak. Aztán meg röhögve kilöknek.

- Szegénykém – mondta a fiú és kitekintett az útra. Már az üdülők között jártak. A kocsi lassan begördült a ház elé.

- Fürödj meg!... – javasolta a lánynak. Én addig megvetem neked az ágyat.

A lány megnyugodva gyorsan elaludt. A fiú gyengéden megigazította rajta a takarót, majd rágyújtott egy cigarettára, és úgy ahogy volt, ruhástól ráfeküdt a másik ágyra. Valami nagy-nagy ürességet érzett maga körül. Olyat, mint amikor a pusztán a szemünk előtt szétfoszlik a délibáb.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap